Párhuzamok

46. rész

Egy lépcsőforduló, egy hosszabb folyosó és néhány terem ajtaja... Fanny White sietős léptei hallatszódtak a csendes folyosón, amint az átváltoztatástan terem felé közeledett. Az óra már elkezdődött, de két tényező is az ő szerencséje felé mutatott. Az első és legfontosabb, hogy neki lyukas órája volt, így semmiféle büntetésben nem részesülhet; a másik, hogy a W betű a névsor végén van, ezért McGalagony professzor Fred Weasley házifeladatát utolsók között kéri majd el. Márpedig forrón remélte, hogy ezúttal is így tesz, a fiú pergamenje ugyanis éppen nála volt.
A terem ajtaja előtt megállt, hogy kicsit kifújja magát, majd kopogott és benyitott. A tanárnő és minden hetedikes diák szeme rászegeződött.
-Elnézést a zavarásért, de Fred Weasley a klubhelyiségben felejtette a pergamenjét, ami most nagy valószínűséggel, kelleni fog neki-hadarta el egy szuszra.
Meg sem várva a professzor válaszát, a fiú asztalához lépett, és letette az asztalára.
Fred vigyorogva eltátogott egy "Köszönöm"-öt, miután egy gyors puszit hintett Fanny kézfejére, aki egy apró mosollyal válaszolt.
-Ha igazán szabályszerűen járnék el, Mr Weasley, a házifeladatát nem értékelném-jegyezte meg szigorúan Minerva McGalagony.
A tanárnő minden erejével igyekezett elfedni a meglepettségét, hogy Fred Weasleyre valóban ilyen hatással van a lány: házifeladatot ír, valamint Fanny mellett igyekszik viselkedni is, még ha amolyan furcsa, huncut úriember stílusban is.
-Miért nem?-kérdezett vissza Fred helyett Fanny.
-Mert nem volt nála készen az óra kezdéséig.
-És a névsorban volt már a W?-fonta össze a karjait a mellkasa előtt a hatodéves prefektus.
McGalagony néhány másodpercig meg sem tudott szólalni. Fogadott unokája édesanyja érvelési képességeit és észjárását örökölte, ez tisztán látszott, így nehezen tudta elrejteni a mosolyát. A Chloé-Sirius kapcsolat pedig számára sem volt nehezen fellelhető, ha a Fanny és Fred párosra nézett.
-Még nem volt-válaszolt. -Johnson kisasszonynál tartottunk.
-Vagyis ha Fred Weasleynek végig a táskájában lett volna a feladatlapja, és éppen a neve szólításakor veszi elő azt, mert addig keresgélte, nem lennének kételyek afelől, hogy értékelhető a munkája?
-Valószínűleg-biccentett McGalagony.
-Akkor ezt is tekinthetjük hasonló helyzetnek.
-Nem-rázta a fejét ezúttal a nő-, mivel fennáll a veszély, hogy épp most készült el vele az ő jótevője.
-Meg lehet nézni, csak az ő írása áll a pergamenen, és nem is javítottam ki rajta semmit.
-De elmondhatta neki a megoldásokat-próbált ellenkezni a professzor asszony.
-Ahogy akárki másnak a délutáni tanulószobán, vagy este a klubhelyiségben-húzta ki magát. -De az is lehet, hogy csak a szükséges könyv adott oldalára lapoztam neki. Akárhogy is történt, nem szabálytalan egyik eset sem.
McGalagony sóhajtott. A szája apró mosolyra húzódott.
-Nyolc pont a Griffendélnek a hibátlan érvelésért.
Fanny büszke mosollyal, elégedetten bólintott.
-Csak nyolc pont?-kelt barátnője védelmére Fred Weasley.
-Két pontot le kellett vonnom a maga hanyagsága miatt-nézett rá Minerva McGalagony.
-Hé, Weasley!-kiáltotta oda a vörös hajúnak Adrian Pucey, éppen mielőtt Fanny lenyomhatta volna a kilincset, hogy kimehessen. -Nekem is kölcsönadod a barátnődet egy kis házi íráshoz?
-Azt hittem már valami máshoz kellene!-lökte meg őt röhögve Marcus Flint. -Mert ahhoz is elég jól néz ki, nem?
-Pucey és Flint, maradjanak csendben!-szólt rájuk a tanárnő, és a két fiú hallgatott is rá, ám csupán azért, hogy leplezetlen pillantással végigmérjék a griffendéles lányt.
Ez a professzor asszonynak is szemet szúrt, ám nem tudta, hogy ezt egy újabb megjegyzés fogja követni Adrian részéről.
-Ki tudja, mi lenne belőle, valóban nem rossz. -Vállat vonva legyintett. -Habár jobban belegondolva, maradjon csak a Weasley ágyasa.
Fanny arca elvörösödött és a szeme megtelt könnyekkel. Motyogva elköszönt, és kisietett a tanteremből.
-Marcus Flint és Adrian Pucey!-kiáltott rájuk McGalagony professzor paprikapiros arccal. -Húsz pont a Mardekártól az illetlen beszéd miatt, továbbá büntetőmunkát kapnak, nem is akármilyet!
Fanny ez utóbbit már csak kintről hallotta, de nem is érdekelte, mit kapnak a megjegyzésért. Érzékeny lelke alig tudta feldolgozni, hogy minek minősítették. Így is sokszor kérdőjelezte meg Fred választását, amikor szerinte rengeteg szebb, csinosabb, belevalóbb lány jár a Roxfortba, most még inkább úgy érezte, nem való a fiúhoz. Sőt az az érzés férkőzött be a szívébe és az a gondolat a fejébe, hogy Fred csak valami hátsó szándékból van vele.
Szinte futott végig a folyosón, nem tudva, merre tart valójában. A látását könnyzápora homályosította el, pedig Merlin láthatta a lelkét, próbálta nem elsírni magát.