Párhuzamok

30. rész

Chloé Rouge, bár nem mutatta és nem is mondta, valójában igencsak félt visszaküldeni a gyerekeket az iskolába a Világkupán történtekből kifolyólag. A Roxfort ugyan Dumbledore-nak hála biztonságos helynek bizonyult, az auror nő azonban tartott a Trimágus Tusa hátulütőjétől: Igor Karkarov ex-halálfaló is a meghívottak listáján szerepelt.
Ahogy ezen elmélkedett, egy nagy, színpompás papagáj landolt az ablakpárkányon, és vadul kopogtatni kezdte az üveget.
-Hát te?-vonta össze a szemöldökét a nő, miközben beengedte a madarat. -A leveleket baglyok küldik mifelénk-vette el a szárnyas kézbesített küldeményét.
-Mifelénk!
Ahogy ezt kimondta, felcsillant a szeme. Gyermeki izgalommal terítette ki a levelet, a szemével az aláírást kutatta, a szíve pedig nagyot dobbant, amikor meglátta.

Szépséges feleségem,
Remélem, különösen értékeled, hogy életem kockáztatásával írok.

Chloénak a fülében csengtek Sirius játékos mondatává alakuló komoly szavai. Mosolyogva folytatta az olvasást.

Nem vagyok a szavak embere, de bevallom, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, rátok. Úgy terveztem, hogy még egy ideig rejtőzködök, nehogy bajt hozzak magammal a visszatérésemmel, azonban Harrytől aggasztó levelet kaptam. Fáj a sebhelye. Neked vagy Fannynak sem szólt róla, igaz? Nem gondolom, hiszen akkor miért írna még nekem is?

-Való igaz-bólogatott Chloé, mintha Sirius mellette ülne a szobában. -Miért csak neked szólt, és miért nem nekünk?

(Zárójeles megjegyzés, szépségem, mert tudom, hogy kattogni kezd majd az agyad: a férfiak jobban szeretik egymással megosztani a számukra jelentéktelen, ám igazából fontos problémákat. Az előbbi csupán költői kérdés volt.)

-Gondolatolvasó vagy-simított végig a bekezdésen a nő.

Elrejtőzök majd, valahol a Roxforthoz közel, de nem közvetlenül a Tiltott Rengetegben. A drága Perselus Piton még a végén megint el akar fogatni. És minek nekem az ő csapdája, ha a te szerelmed hálója már rabul ejtett?

-Ez nem a te műfajod, drágám!-nevetett fel Chloé a frappáns, Siriushoz képest kissé nyálas vallomásfélén.

Fannyt tájékoztasd, kérlek, ő majd szól az ikreknek is. Harryvel segíteniük kell egymást, tudom, hogy te is így gondolod.
Elképzelhető, hogy néha megfigyelem majd őket, ha tudok, beszélek is velük, ehhez beleegyezésedért esedezem, úrnőm.
Legmélyebb tisztelettel és szeretettel,
A te Szépfiúd

-Komoly dolgokról van szó, Sirius, ne hidd, hogy egy kis bóktól és az emlékek felszínre hozásával majd engedékenyebb leszek. Ha mégis, az csupán azért van, mert én így látom jónak-motyogta az édesanya a fejét rázva.
Az első gondolata természetesen az volt, hogy Siriust nem engedi még egyszer a gyerekek közelébe, nehogy baja legyen belőle akármelyik félnek. Eljár Florence vagy Benjamin szája, észreveszik Siriust, vele együtt a gyerekeket is... Ezeket elképzelni is alig merte az ezzel járó következményeket. A második gondolata ennek az ellenkezője volt, Sirius merészségét átvéve. A gyerekek ügyesek, szerencsések, és ha az apjuk egyébként is visszajön, akkor annyi örömük hadd legyen, hogy láthassák.
Ezek után Chloé és Sirius, Chloé és Fanny, valamint Sirius és Harry levelezni kezdtek egymással. Harry pedig, miután leküzdötte a sokkot, miszerint Fanny és édesanyja értesültek az ő gondjairól, mindig beavatta Fannyt a vele történtekbe. Vagy ha nem is mindig, akkor többnyire.

Halloween estéjére, azaz október 31-ére voltak hivatalosak a Roxfortba a másik két varázslóiskola Trimágus Tusa tanulójelöltjei. Az érkezésüket nagy előkészületek előzték meg, a diákok izgatottan, a tanárok javarészt kissé aggodalmaskodva várták a napot.
Fannyék évfolyamának, pontosabban az ötödikes griffendéleseknek és hugrabugosoknak gyógynövénytan volt az utolsó órájuk aznap. Bimba professzor az igazgatói kérésnél hamarabb elengedte őket, hogy meg tudjanak mosakodni az úgynevezett varázsbabok ültetése után. Fanny mosolyogva hagyta, hogy az addigra már különösen felpörgött Katie barátnője a Roxfort bejáratához legközelebbi lánymosdójáig húzza.
A tisztálkodással gyorsan végezhettek volna, ám az éppen belépő és vadul veszekedő Pucey-Parkinson páros némiképp lassításra "kényszerítette" őket. A két griffendéles nem volt olyan pletykaéhes, mint az Lavender vagy Parvati, de a két mardekáros cicaharca különösen érdekesnek tűnt.
Kezdődött mindez azzal, hogy Pansy Parkinson a szó szoros értelmében becsapta maga után az ajtót, majd Kitty félrelökte őt a csapnál.
-Idióta!-sipította a sértett lány.
-Szánalmas vagy-nevetett az arcába Kitty.
Fanny és Katie egymásra néztek, és mindkettejük arca csodálkozást tükrözött. Tudták, hogy a két lány csak első ránézésre van legjobb barátságban, így azonban aligha beszéltek már egymással, főleg mások előtt.
-Te meg gyerekes! Ezután nyugodtabban fogsz aludni, vagy mi?
-Igen!-vágta rá Kitty, majd Fannyékra nézett. -Ti meg mit bámultok? Ilyen érdekesek vagyunk?
-Velünk ne is törődjetek-mosolygott Fanny ártatlanul, majd kihúzta barátnőjét a mosdó ajtaján.
-Kérdezzük meg Parvatiékat, mi történt!-indítványozta Katie, aki mostanra még izgatottabb lett.
-Miből gondolod, hogy ők tudják?-rázta a fejét Fanny.
-Ezt a patáliát a fél iskola hallhatta. Különben is, ők évfolyamtársak, együtt volt órájuk is.
-Valóban!-kiáltott fel Fanny. -Ráadásul bájitaltan.
-Úgy látszik, ezek ketten mindig ott tudnak összeveszni a legjobban.
-Ők ketten-javította ki Fanny, mert annak ellenére, hogy nem szívlelte őket, nem tárgyak voltak.
A Parvati-Lavender páros elegendő információval tudott szolgálni a kíváncsi ötödikeseknek. Vihogva fogtak hozzá a történet meséléséhez, miközben a többieket várták és McGalagony utasításait hallgatták.
-Szóóóval-nyújtotta meg Parvati az "ó" hangot. -Az egész úgy kezdődött, hogy bájitaltanon Draconak elfogyott valamilyen hozzávalója.
-A hernyóváladék-pontosított Lavender.
-Igen az-bólintott az előbbi. -Tehát az elfogyott, és megkérdezte, ki tudna adni neki.
-Pansy Parkinsonnak épp lett volna, Kitty azonban közelebb volt hozzá-vette át a szót Lavender.
Fanny elmosolyodott. A Weasley ikrek mesélési stílusára emlékeztette őt a két lányé. Ismét Parvati folytatta a történetet.
-Elvette Pansy asztaláról a tégelyt, és ő adta oda Draconak.
-Micsoda megtiszteltetés lehetett neki-forgatta meg a szemét Fanny fintorogva.
-Tényleg úgy érezte-bólogatott nevetve Parvati Patil. -És ha még csak ennyi lett volna!
-Miért? Van még tovább?-érdeklődött Katie.
-Mi ilyen izgalmas?-csatlakozott a négy lányhoz Angelina és Alicia.
A griffendélesek csoportja közben elindult a kastély épülete elé. Fanny röviden összefoglalta az elhangzottakat, hogy aztán már négyen hallgathassák a két lányt.
-Pansy szokásosan dühös lett, és olyanokat vágott Kitty fejéhez, hogy feltűnősködő meg a vak is látja, hogy Malfoyért tesz mindent.
-De ez így is van-állapította meg Angelina.
-Igen-bólintott Lavender-, de eddig még nyíltan nem mondták ki.
-Kittyt sem kellett félteni-vette át a szót Parvati. -Miután ugyanezeket elmondta róla, hozzátette, hogy hiába mondja ezeket, Malfoy már őt választotta.
-Mert-emelte fel az ujját vigyorogva és vihogva Lavender-a Kviddics Világkupán már elvileg csókolóztak is.
A négy barátnő összenézett. Katie a negyedikesekhez hasonlóan vihogott, Alicia elképedt, Fanny és Angelina pedig felhúzott szemöldökkel, amolyan "ez most komoly?" tekintettel néztek egymásra.
-Malfoy mit mondott?-kérdezte Alicia.
-Semmit-válaszolta egyszerre a két lány.
-Jellemző rá-vont vállat Fanny. -Élvezi a műsort, a befolyását és a figyelmet.
-Még mindig-tette hozzá Angelina.
-És ez aligha változni fog-zárta le a témát Fanny.
Annál is inkább, mert az égre mutogatásból és hangosodó morajból úgy vélte - és igaza lett -, hogy megérkeztek az első vendégek.