Párhuzamok

12. rész

Gilderoy Lockhart órái másra sem voltak jók, mint a hangosolvasás gyakorlására, és ez is főként a professzor javát szolgálta; ugyanis nem sokáig bírta, hogy ne ő legyen a figyelem középpontjában. A negyedikes griffendélesek tanóráján éppen Angelina Johnson olvasta unottan a Véres napok Vámpírföldön egyik fejezetét, amikor Fanny halkan benyitott a terembe.
-Nem, nem, nem-rázta a fejét Lockhart, észre sem véve a belépő lányt. -Több átéléssel, Johnson kisasszony!
-...és akkor beléptem abba az érezhetően feketemágiával teli, sötét és régi, középkori kastélyba, ahonnan mindenki fejvesztve menekült volna ki, mert kevesen érnek fel az én bátorságomhoz-folytatta Angelina ugyanolyan hangsúllyal.
-Nem jó, Johnson kisasszony! Látja, hogy a többiek mennyire unják így a felolvasást?
-Mert unalmas a könyv-motyogta Lee Jordan, aki - több társukhoz hasonlóan - a padon feküdt, egyik karját a feje alá téve.
-Elnézést, Lockhart professzor-szólalt meg Fanny, mire Angelina abbahagyta az olvasást, és az ajtó felé nézett.
A többiek is így tettek, Lockhart pedig megvillantotta a díjnyertes mosolyát.
-Minek köszönhetjük a látogatását White kisasszony?
-Alicia otthagyta a könyvét az átváltoztatástan-tanteremben, és McGalagony professzor megkért, hogy adjam oda neki-sétált oda barátnőjéhez Fanny, és letette elé a könyvet.
-Köszi-suttogta neki Alicia.
-Megmentettél-súgta oda Angelina is.
-Elnézést, hogy megzavartam az órát-nézett Lockhartra Fanny, és már távozott is volna.
-Elnézem, ha segít nekem-válaszolta a mai napon világoskék talárba öltözött tanár.
Fanny értetlen arccal pislogott a tanárra.
-Vissza kell mennem átváltoztatástanra-szabadkozott.
-A kedves Minerva biztosan nem bánja, ha marad még egy kicsit. Egyik legszorgalmasabb tanítványomként helyet kaphatsz itt a tanári asztalnál-invitálta Fannyt a roppant megtisztelő helyre. -Éppen a Véres napok Vámpírföldön nagyszerű könyvem második fejezetének fontos részeit olvassuk-magyarázta neki, és a lány kezébe adta könyvének saját példányát.
Fanny - balszerencséjére - nem látta, ahogy Fred megbökte ikertestvérét. Elérkezettnek találta az alkalmat az ő csínyjüknek a lányon, és még csak meg sem kellett erőltetniük hozzá magukat. George vette a lapot, és megszólalt.
-Eddig valóban nagyon fontosnak tűnik-bólogatott. -Azt már megtudtuk, hogy a professzor milyen talárban volt.
-És milyenben?-tette fel a kérdést ismétlés gyanánt a férfi.
-Zöldben-forgatta meg a szemét Fred, és ő is ledőlt a padra, ahogy Lee barátja tette eddig.
-Ejnye, fiam-dorgálta meg Fredet Lockhart. -Kékben voltam-javította ki.
-Ebben a kék talárban-tette hozzá Fanny.
Bár csak magának szánta a megjegyzést, bánatára mások is meghallották, köztük Lockhart is.
-Zseniális!-lelkendezett. -Fanny, igazán jól ismered a könyveimet! Áruld el a többieknek, miből jöttél rá!
-Az aranyszegélyből-válaszolta Fanny piros arccal.
Nem akarta, hogy azt higgyék, rajong Lockhartért, ez igazán távol állt tőle. Az olvasásért rajongott, emiatt a legtöbb részlet a könyveiből jól megragadt a fejében.
-Nagyszerű! Kiváló! Nem hiába, ilyen egy igazi rajongó!
Fred Weasley felegyenesedett a padjában, és miután a pad alatt pacsizott George-dzsal, vigyorogva nézett Fannyra. Úgy érezte, ezzel tökéletesen visszadta a lekváros esetet.
Fanny még jobban elszégyellte magát, amikor rájött, hogy mi is történt igazából. Viszont éppen ezért még annyira sem hagyhatta, hogy Fred túlságosan is jól szórakozzon. Kihúzta magát, és Lockhartra nézett.
-Most már mehetek, professzor?
Gilderoy Lockhart arca tettetett szomorúságot tükrözött.
-Hát így nevezzek én valakit a megtisztelő "legnagyobb rajongóm" néven?
-Én csak... -Fanny elgondolkozott, ám másodpercek alatt kiagyalta a magyarázatot. -Nem szeretnék lemaradni átváltoztatástanból, mert akkor majdnem olyan jó lehetek majd, amilyen a professzor valaha volt-érvelt, miközben igyekezte a legőszintébb hangnemet megütni a legalázatosabb arccal és a legártatlanabb tekintettel együtt.
-Ha erről van szó, ki vagyok én, hogy visszatartsalak?
-Egy senki-súgta Angelina Aliciának, aki egyetértően bólogatott. -Remélem, a memóriája is pont ugyanilyen semmilyen, mert nem akarok tovább olvasni.
-Bár az én nemes céljaimhoz kétség sem fér-fordult ismét az osztály felé Lockhart-, példát vehettek White kisasszonyról, és a helyes példakép választásáról.
-Köszönöm-motyogta Fanny. -Viszont látásra!
Gyors léptekkel sietett ki a teremből, azonban Fred Weasleyék padja mellett elhaladva egy "utállak"-ot még sikerült eltátognia. Később ugyan túlzásnak érezte, hogy ezt mondta, de azt is tudta, hogy Fredet ez nem hatotta meg. Miért hatotta volna? Este a klubhelyiségben még mindig jót nevetett a történteken, és láthatóan élvezte, ahogy Fannyt bosszanthatja vele, aki bosszúságában mielőtt felsietett volna a szobájába olyan némító átkot küldött rá, hogy Percy Weasleynek kellett levenni róla.
-Percy mégcsak pontot sem mert levonni, és nem is mondogatta a szokásos "Prefektus vagyok, ezért ez meg ez lesz" szöveget-mesélte nevetve Katie Fannynak, amikor utána ment.
-Jól tette-morogta Fanny, ám nem tudta elfojtani a mosolyát.