Párhuzamok

22. rész

A White gyerekek többször is látták a fekete kutyát a környéken, de senkinek nem beszéltek róla, mert nem tartották olyan fontosnak. Egy átlagos kóbor állatként gondoltak rá, aki a gyerekektől kapott szeretetért jött mindig vissza. Még Fanny - aki jóslástanból iskola szinten kiváló volt - sem gondolt úgy rá, mint a Zordóra, hiszen termete és színe ellenére nem tűnt fenyegetőnek, és közelről nem is hasonlított a rossz ómenre.
Közeledett a téli szünet és az utolsó hétvége Roxmortsban - már akinek.
Fanny a csendes iskolában ismerősök, barátok és elfoglaltság után kutatott. A Roxfort folyosóit járva az egyik elhagyatottabb résznél, az udvarhoz közel, sutyorgást, halk magyarázkodást és nevetést hallott. Követte a hangokat, és meg sem lepte, hogy a Weasley ikreket találta ott, az már kicsit igen, hogy Harry társaságában.
-Ti meg mit csináltok itt?-kérdezte tőlük gyanakodva.
-Ahhoz semmi köze a jókislányoknak-válaszolta Fred.
Fanny megforgatta a szemét.
-Akkor nem ártott volna halkabbnak lennetek-vágott vissza. -Szóval?
-Harrynek előkarácsonyt tartottunk-magyarázta George.
Fanny Harryre nézett, majd megnézte, mi van nála.
-És kapott egy darab papírt?-vonta fel a szemöldökét, és a fiú mellé állva olvasta a már megjelent feliratot négy különös, ám a távoli emlékekből valahogyan ismerősen csengő névről - Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas - és a Tekergők Térképéről.
-Hányszor mondjuk még el, hogy ez több egy darab papírnál?-akadt ki Fred Weasley, de Fanny nem figyelt rá, mert még mindig az emlékeiben kutakodott a nevek után. -Ez egyenesen életmentő, és sok csínyünk alapja.
Fanny felnézett az utolsó mondatrészre.
-A múltkori "Piton és a sampon" akcióé is?
A fiú büszkén bólintott.
-Miért, mit tud ez?-kérdezte Harry egyre nagyobb érdeklődéssel.
-Többet, mint a tanáraink-nevetett fel Fred, és George is vigyorogva bólogatott.
Fanny mérgesen köhintett, jelezve, hogy McGalagony és Lupin professzor ilyesfajta minősítése számára személyes sértés.
-Mint egyes tanáraink-javította ki magát szemforgatva a fiú.
-Vagyis?-várta Harry visszafojtott lélegzettel, hogy az ikrek átadhassák neki és kereszttestvérének a nagy tudást.
-Nyisd ki, és próbálj meg rájönni-bíztatta George.
Harry így tett, Fanny megvárta, míg ez megtörténik, és mindketten a szemüket meresztették, mert nem mindennapi látvány tárult eléjük. A Roxfort alaprajza volt látható, ám egyes részletek - amik nem mások voltak, mint az ott tartózkodó diákokat, tanárokat vagy szellemeket jelző pöttyök és nevek - mozogtak rajta.
-Akkor így nyertetek ti két éve a bújócskában!-kiáltott fel Fanny, visszaemlékezve az évvégi játékra, amit ők hárman, Lee Jordan és Angelináék játszottak. -Csalással.
-Ravaszsággal-helyesbített Fred.
-Szóval ez a Roxfort-motyogta Harry.
-Teljes valójában-erősítette meg George az állítást.
-Ez pedig...?-ráncolta a szemöldökét.
Az ikrek felváltva válaszoltak még a kérdés befejezte előtt.
-Dumbledore.
-Mindig fel-alá járkál a szobájában.
-Sokszor csinálja ezt.
-Az pedig Kitty és Malfoy?-kerekedett el Fanny szeme.
A két pont majdnem eggyé olvadt, és mindenkitől távolinak tűnt.
-Úgy tűnik, Parkinson mellőzve lett-vigyorodott el George.
-Tehát ez a térkép megmutat mindenkit?-kérdezte Fanny, és elpirult, amikor az utolsó szót Freddel együtt mondta ki.
Alig mert felpillantani a pergamenből, mert sejtette, és jól érezte, hogy a fiú széles mosollyal néz rá.
-Mindenkit?-kérdezte Harry.
-Mindenkit-bólintott George. -Hogy hol van...
-...mit csinál...-folytatta Fred.
-...nappal...
-...és éjszaka.
Fanny arca még pirosabb lett a gondolattól, hogy Fred Weasley esetleh azt nézi, hol van ő éjszaka, és ez a pirosság fokozódott, amikor tudatosult benne, hogy milyen gondolat jár a fejében.
-Zseniális-nézett rájuk elismeréssel Harry.
-Honnan szereztétek?-méregette őket gyanakodva Fanny, mire a két fiú megosztotta vele és Harryvel, hogyan lopták el a térképet Frics irodájából elsős korukban.
-De ami a lényeg, hogy ez a térkép titkos alagutakat is mutat-folytatta Fred az ismertetést.
-Ez az út például a roxmortsi Mézesfalásba vezet-mutatott rá George az egyik vastag vonalra.
-Micsoda véletlen-jegyezte meg Fanny, nem kevés iróniát csempészve a mondatba. -Harry, eszedbe se jusson lemenni-szólt rá, mert rájött, mi az ikrek ötlete.
-Miért ne?-vont vállat Harry. -Ha így le tudok menni, akkor le is megyek Roxmortsba.
Fanny sóhajtott és megrázta a fejét.
-De ne kapjanak el.
-Nem fogják, ha hallgat ránk-biztosította George. -Harry, ha végzel, akkor csak mutass rá a pálcával, mondd azt: "A csíny letudva", és akkor ismét csak egy darab papír lesz.
-Bizony-bólogatott Fred. -És ez is egy fontos lépés, különben mindenki rájön a titkára.
-Csak egy kérdés, ti hogyan jöttetek rá?-kérdezte Fanny kíváncsian.
-Úgy, hogy okosak vagyunk-válaszolta Fred vigyorogva. -És akik ilyen okosak, azoknak a térkép is segít.
Fanny megrázta a fejét.
-Hihetetlenek vagytok.
Fred vigyorogva, színpadiasan meghajolt. George követte a példáját.
-Roxmortsban találkozunk, Harry.
Az említett fiú elégedett mosollyal bólintott, hogy nem kell kimaradnia semmiből; Fannyra pedig, aki tekintetével próbálta azt üzenni, hogy ez nem jó ötlet, nem is figyelt. A lány McGalagonyt idézve, szigorúan nézett végig mindhármukon.
-Nagy butaság, amibe belerángatjátok Harryt.
-Ugyan, kicsi Fanny, te nem használnál ki egy ilyen lehetőséget?
-Nem-válaszolta Fanny, majd sóhajtva és szemforgatva távozott.
Fred akaratlanul is hosszú ideig nézett utána, amiért egy ütést kapott George-tól a vállába, miután Harry is elment, hogy megkeresse a félszemű banya szobrát az egyik útvonalhoz.
-Ezt miért kellett?-dörzsölte meg a karját a sértett iker.
-Láttam, amit láttam-vigyorgott George, de további magyarázattal nem szolgált.
Nem is kellett, Fred egyből tudta, mire, pontosabban kire gondolt.
-Nem igaz-mondta gyorsan, és örült, hogy George ennyiben hagyta a dolgot.