Párhuzamok

40. rész

Másnap délután a bajnokok közeli hozzátartozói érkeztek a Roxfortba. Harryn őszinte meglepettség tükröződött a Weasley család és Chloé Rouge láttán, de jól esett neki, hogy nem hagyták magára. Fanny kissé késve ért oda a családokhoz a Nagyterembe. Éppen Lydiával volt, amikor a vendégek átlépték a birtok határát, és a szerencsén múlott, hogy észrevette őket. Hosszú, laza copfba fogott haja kibomlott a nagy sietségbe, ezért miközben édesanyjának mesélt az elmúlt napokról és főleg a vizsgákról, gyors mozdulatokkal próbálta újra összefogni.
-Hallottam a szép eredményeidről, kis drágám!-lépett oda hozzá Molly Weasley és szorosan átölelte. -Nagyon büszke vagyok rád!
Fanny mosolyogva viszonozta az asszonyság ölelését.
-Köszönöm, Mrs Weasley.
-Ránk nem vagy büszke?-kérdezték az ikrek felháborodottan, tökéletesen egyszerre.
-Lett egyáltalán hatvan százaléknál jobb vizsgaeredményetek?-vonta fel a szemöldökét az anyjuk.
-Bűbájtanból egész jól teljesítettek. És ha jól tudom, sötét varázslatok kivédéséből is-védte meg őket Fanny.
Mrs Weasley sokatmondó mosollyal váltogatta a pillantását a lány és Fred fia között.
-Büszke vagyok rátok is-mondta végül egy bólintás után.
-Jöttök ki?-nézett végig Fanny diáktársain. -Hamarosan kezdődik.
Florence és Benjamin ujjongva siettek előre, Ron és Hermione nem sokkal lemaradva követték őket. Fred és George vigyorogva összenéztek.
-Nem-mondta nekik Fanny szigorúan, mert sejtette, hogy a fiúk ismét fogadni készülnek.
-Mi nem?-kérdezte értetlenül Mrs Weasley.
A magabiztos tekintet könyörgőre váltott a két zöldesbarna szempárban. Fanny megforgatta a szemét és sóhajtott.
-Semmi, Mrs Weasley. Fredék nem fognak semmi rosszat és szabálytalant csinálni.
-Úgy legyen-bólogatott a nő, és szigorúan nézett végig csínytalan fiain, majd amikor Fanny távolabb sétált, sejtelmes hangon intézte Frednek a szavait. -Máskülönben nem láthatod majd egész nyáron.
Fred pirosló arccal, mérgesen nézett anyjára, majd morogva sietett ki a Nagyteremből. George hosszú léptekkel követte.
-Mit mondott neked anya?-kérdezte nevetve.
-Azt... -Fred haborozott, majd morogva, a földet nézve válaszolt. -Hogy máskülönben nyáron is itt kell maradnunk.
-Szerintem nem bánnád-vigyorgott továbbra is George. -Ha az igazgatóhelyettes asszony unokája is itt időzne, akkor biztosan nem-indokolta Fred felvont szemöldökét látva.
-Fred, George, fogadni akarunk!-futottak vissza hozzájuk a White ikrek.
-Nem lehet-morogta az idősebb iker. -A nővéretek megtiltotta.
-Győzd meg-unszolta Benjamin. -Úgyis szerelmes beléd.
Fred szíve nagyot dobbant, és az arca ismét egy árnyalattal pirosabb lett.
-Ben! Néha olyan buta vagy!-torkollta le Florence. -Inkább ne is fogadjunk-húzta arrébb a testvérét.
-De ez az igazság!
-Neked erről nem szabad tudnod!
-Miért?-értetlenkedett a kisfiú.
-Mert fiú vagy-hangzott a mindent eldöntő érv Chloé Rouge és Sirius Black kisebb lányától, aki az iménti tetteivel és mondataival bizonyította, hogy tökéletes "keveréke" a két szülőnek határozottságával és belevalóságával.
Fred értetlenül nézte, ahogy a két másodikos Fanny után fut, azután fejcsóválva legyintett.
Tovább sétáltak a helyszínre, ami ezúttal a kviddicspálya területe volt, ám a felismerhetetlenségig megváltoztatták a hatalmas sövényekkel.

A lelátók ugyanúgy tömve voltak, mint az első két próba alkalmával. Harry aggodalmán nem segítettek a tanév közben Rita Vitrol tollából megjelent cikkek, de Fanny bízott benne, hogy így is jól teljesít. A pályát szuggerálta, ám ahogy leültek mellé, felpillantott. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor Fredet látta meg maga mellett.
-Bocsánat, hogy anyukátok előtt szóltam rátok-próbált könnyíteni a lelkiismeretén azzal, hogy bocsánatot kért.
-Semmi gond-mosolygott rá Fred, majd a fejével a pálya felé biccentett. -Tudod, mi lesz a feladat?
-Lydia azt mondta, a labirintusban lesznek különféle próbák, a közepén pedig a díj.
-Jól értesült-reagált közönyösen.
Fanny bólogatott néhányat.
-Igen. Ráadásul ő lent lehet-mutatott a pályára.
Lydia Piton professzor mellett állt, egyenes háttal és szigorú tekintettel pásztázta a lelátók sorait, ahogy az apja is tette. Fanny lelkes integetését apró mosollyal és biccentéssel viszonozta. Fred leplezetlen értetlenséggel nézett a mellette ülő lányra, viszont jobbnak látta, ha nem tesz semmilyen megjegyzést.
-Mit csinál ott?-kérdezte végül.
-Amit a professzorok. Segít, ha valamelyik diák vészjelzést küld.
-A legtöbb tanár háromszor idősebb nála-rázta meg a fejét, látszólag nem helyeselve ezt a kivétel-tételt.
-És?-rázta meg Fanny is a fejét széttárt karokkal, bár ő az egyet nem értés jeleként. -Háromszor ügyesebb a legtöbb diáknál. Bármibe lefogadom, hogy svk-ból és bájitaltanból messze a legjobb lesz az R.B.F. értékelése.
-Csakhogy nem fogadhatsz-tűnt el Fred arcáról a komorság, amit csibészes vigyor váltott fel.
-Képletesen értettem-nézett az ég felé mosolyogva Fanny, majd a pályára, azután újra Fredre pillantott. -Nézd, kezdődik!-sikkantott fel izgalmában, amikor meglátta, hogy Ludo Bumfolt bevonul a térre, elfoglalja a helyét, és köszönti a nézőket, szurkolókat, nem utolsó sorban a bajnokokat.
Fred nehezen tudott a pályára pillantani, Fannyn sokkal szívesebben időzött el a tekintete. A lány apró fintorokkal véleményezte Ludo Bumfolt nyitóbeszédét, majd aggódva kezdte tördelni az ujjait, amikor Harryék beléptek a sűrű, sötét labirintusba.
-Nyugodj meg, minden rendben lesz-fogta meg a kezét.
Fanny elkapta a tekintetét a pályáról és lepillantott a kezébe. Amint eljutott a tudatáig, hogy Fred Weasley kezét fogja, piros arccal pislogott fel rá hosszú szempillái alól.
-Harry jól fog teljesíteni-nyugtatta ismét Fred Fannyt, aki bólintott, amikor pedig felvillant az első segélykérés, félve szorította meg a fiú kezét.
-Ki az?
-Nem tudom-válaszult tanácstalanul Fred. -De ha nem Harry, az csak jó.
-Inkább legyen ő, és hagyja abba ezt a veszélyes játékot-ellenkezett Fanny.
Fred most nem kezdett vitatkozni vele. Közelebb ült hozzá, és halkan a fülébe súgta:
-Ne félj, szivi.
Fanny szíve nagyot dobbant, ahogy az arcába tódult az összes vér az új, meglepő becenév miatt. Abban sem volt biztos, hogy jól hallotta. Nagyot nyelt, majd bólintott, de nem szólalt meg és nem nézett a fiúra - nem mert. Lehunyta a szemét, még egyszer elismételte magában Fred mondatát, minden szavával együtt, ezután már nem maradt más dolga, mint ismét a labirintust figyelni és Merlinhez imádkozni.
A varázslók istene azonban nem tűnt ma kegyesnek. Órák teltek el, Fleur kimentetten és emiatt csalódottan várakozott, Krumot különös állapotban hozták ki - Fanny gyanakodott az Imperiusban, de nem találta valószínűnek az elméletét -, Harry és Cedric viszont nem adtak magukról jelet.
Nem várt pillanatban bukkantak fel végül. A negyedikes meggyötört arccal, sírástól rázkódva magyarázott az odagyűlt tanároknak, a hatodikos csak feküdt a földön. Mintha...
-Halott... Cedric Diggory meghalt...
A szó- és mondatfoszlányok lentről terjedtek gyorsan a felsőbb sorokig. Amikor Fannyékat is elérték, a lány szeme kitágult, majd ijedten bújt el Fred Weasley ölelő karjaiban.
-Nem lett volna szabad senkinek meghalnia...-motyogta. -Harry felelősnek fogja magát emiatt érezni... És szegény Cedric... Mi történt?-nézett fel Fredre kislányosan, választ követelve.
-Fogalmam sincs-rázta a fejét a kérdezett, miközben Fanny hátát simogatta.
-Le kell mennem-bontakozott ki a lány a jól eső ölelésből.
-Nem-fogta meg a kezét Fred. -Nem mehetsz.
-Muszáj-erősködött.
-Nem-hangzott újra a tiltás.
-Nem te mondod meg!-húzta el Fanny a kezét és gyors léptekkel indult Harry felé.
Fred sóhajtva nézett utána. Ha egyszer valami csoda folytán a lány a barátnője lesz, biztosan akadnak majd nehezebb pillanataik a lány ragaszkodása, enyhe önzősége és túl nagy szíve miatt.