Párhuzamok

43. rész

A takarítás, a rendtagok gyűlése, a Weasley ikrek kísérletezései tovább folytak, miközben Harry tárgyalása is rohamosan közeledett. Fanny bízott Dumbledore segítségében és a Minisztérium igazságos döntésében - bár az utóbbit csak a legeslegutolsó reménysugárként tartotta számon. Emellett akárhányszor felmerült a Mágiaügyi Minisztérium neve, Mrs Weasley szemében könnyek jelentek meg harmadik fiára gondolva, aki a családjukat tagadta meg az előbbrejutásáért.
Mindezek mellett nagy port kavart a roxforti levelek megérkezése és a vele járó prefektusi kinevezések. Mindenki Hermionéra és Harryre számított, ám az ötödikes griffendélesek közül Ron lett az, akit megilletett ez a megtiszteltetés. Fanny és Fred között ez újabb veszekedést szított: a lánynak rosszul esett, hogy az ikrek kigúnyolták a saját öccsüket támogatás helyett. Ha butaság volt, ha nem, nem volt hajlandó a fiúhoz szólni, még akkor sem, amikor mind együtt kártyáztak az első emeleti szalonban. Fanny nem igazán szerette ezt a játékot, mert nem találta benne a logikát, sosem tudott jó taktikával előállni. Elsőként esett ki, ezután csendben nézze a többeik játékát. Ben és Ron tűntek a legjobbaknak, de Fred és Harry is értettek a lapok cseles lepakolásához. Hermione minden lépését pontosan kiszámolta, Ginny, Florence és George ennek az ellenkezőiként a megérzéseikre hagyatkoztak, mégis nagy sikerük volt.
-Még egy kört?-kérdezte Ginny a negyedik játék végeztével, miközben már keverte is a lapokat.
-Én kihagyom-mosolygott rá halványan Fanny a sok "Benne vagyok!", "Igen!", "Most nyerni fogok!" felkiáltás után.
-Biztos?-kérdezte a vörös hajú lány.
-Egészen biztos-bólintott.
-Nem baj, ha nem nyersz, látod, hogy én is csak második lettem ebben a körben-mondta neki Hermione.
Kedves hangja és mindenféle rossz szándék hiányának ellenére Fannynak nem esett jól, amit mondott.
-Én kilencedik. Ebben a körben is-állt fel Fanny. -Nem értek hozzá. De nektek jó játékot-mosolyodott el ismét, egy árnyalatnyival lelkesebben, azután maga mögött hagyta a kártyázástól lelkes csapatot.
Felsétált a második emeleti folyosóra, aminek falain a Black családfa díszelgett az összes névvel. Pontosabban csak az aranyvérűekével, mindig tisztákéval. A többi, ha oda is volt írva, kiégetetten, kép hiányával jelezte a kegyvesztettséget. Így járt többek között Andromeda Tonks, férjével és lányával együtt, valamint Sirius Black, akinek felesége és gyermekei rá sem lettek festve. Fanny elhúzott szájjal megrázta a fejét.
-Találtál valami érdekeset?-kérdezte tőle Sirius, aki éppen arra járt és észrevette, hogy a lánya egyedül sétálgat a folyosón.
Fanny megrázta a fejét válaszképpen.
-Nem vagyunk rajta-jegyezte meg a vászonra bökve.
-Ne bánd. Nem büszkeség ehhez a családhoz tartozni.
-Még akkor sem, ha olyan rokonaink vannak, mint Andromeda?
-Olyankor igen-értett egyet részben a varázsló.
Fanny hátat fordított a családfának.
-Mindegy... Néha úgy érzem, nem tartozok sehová...-mondta halkan.
-Ugyan-karolta át Sirius a vállát. -A család egyáltalán nem a vérrokonságról szól.
Egy onnan nyíló szoba felé terelte a lányát. A kis helyiségben a sarokban elhelyezkedő kanapéra ültek, egymással szemben. Sirius ismét megfigyelhette, mennyire hasonlít Fanny az édesanyjára. Ugyanaz a tekintet, ugyanaz a tartás, ugyanaz a mimika.
-Az én legidősebb gyermekem, csodálatos nagylányom vagy, akire nem kevés okom van büszkének lenni-folytatta a vallomását, ezzel együtt a bátorítást. -Kiváló vizsgák minden tárgyból, prefektusi feladatok, tánctudás... Soroljam még?
-Mindig a lányodként tekintettél rám? Sosem máshogy?-nézett fel apjára reménykedve.
Távoli emlék, jobbára érzés buggyant fel a gondolataiban és a lelkében, amikor Siriust mérgesnek látta, sőt ebben a szituációban az ő neve hangzott el.
-Voltak nehezebb pillanatok az életben, de a lelkem mélyén mindig akkora szeretetet éreztem irántad, amekkorát apa a lánya iránt érezhet.
Fanny csendben átölelte Siriust.
-Miért nem a többiekkel vagy?-kérdezte néhány perc után.
A fiatal boszorkány vállat vont.
-Meguntam a kártyázást. Nem megy. Nem értem-vallotta be; ezzel együtt a látását kezdték elhomályosítani a felgyülemlő könnycseppek.
-Emiatt nem kell sírni-rázta a fejét Sirius. -Andormeda is tőlem tanult, te is tőlem fogsz.
-Valóban?-nézett rá Fanny csodálkozva.
-Én voltam az egyik legfiatalabb, de én játszottam a legjobban-mondta a Blackek tagadhatatlan büszkeségével.
A szekrényből egy pakli kártyát vett elő, és visszaült a lányával szembe.
-A szabályokat érted?
-Igen, ennyire béna nem vagyok-kérte ki magának Fanny. -Logikám nincs hozzá.
-Rutin kell-magyarázta Sirius. -Fel kell építeni egy stratégiát, ami az esetek nagy részében beválik.
-Holnap estig itt fogunk ülni, ha taktikát akarsz, hogy építsek-vázolta fel kilátástalanságát a leendő hatodikos lány, majd kezdetét vette a rengeteg próbajáték.