Párhuzamok

32. rész

Amíg Harryt félelemmel, a többi diákot izgalommal töltötte el a Trimágus Tusa első próbájának közeledte. Egyesek a számukra legszimpatikusabb bajnoknak szurkoltak, támogatták őt a felkészülésben; ám voltak, akik a verseny anyagi hasznára figyeltek fel. A Griffendél klubhelyiségének sarkában gyanús csoportosulások alakultak ki, és ez prefektusként nem csak, hogy nem kerülte el Fanny figyelmét, de azonnal cselekedett is.
-Tilos-jelentette ki, és rátette a kezét az egyébként igen szépen kifaragott ládának résére, így a két elsős nem tudta beledobni a céduláját.
-Micsoda? Miért?-kérdezték értetlenül a Weasley ikrek, mert nem meglepő módon ők voltak az értelmi szerzők.
-Megtiltom, hogy fogadást köttessetek akárkivel-mondta ismét a prefektus lány. -Etikátlan. Gondoljatok bele, hogy esik ez például szegény Harrynek.
-Ó, őmiatta nem kell aggódnod-sietett az ellenvetéssel Fred. -Eddig többségében arra szavaztak, hogy túléli.
Fanny megforgatta a szemét.
-Ez egy klubhelyiség, nem egy bár. Sőt továbbmegyek, ez egy iskola és nem egy kaszinó.
-Egy mi-szinó?-kérdezett vissza Fred szemtelenül, George pedig alig tudta visszafojtani a nevetését.
-Mugli szó arra a helyre, ahol különféle szerencsejátékok folynak, többnyire vagyonos urak körében-magyarázta meg Fanny.
-Ennyi?
-Körülbelül igen.
-És mi van a nőkkel?
Fanny felhúzta a szemöldökét.
-Ahogy a filmekben ábrázolják őket, csupán annyi a szerepük, hogy kiöltöznek, felszolgálnak vagy teszik a szépet-válaszolta nem túl lelkesen, és belegondolt abba, hogy Hermione következő programja a M.A.J.O.M. után kiterjedhetne erre a témára.
-Nekem tetszik ez a kaszinó-dolog. Neked?-nézett Fred az ikertestvérére vigyorogva.
-Nem hangzik rosszul-bólogatott George.
-Néha olyan idióták vagytok-forgatta meg ismét a szemét a lány, majd bízva a fiúk épeszűségében, elsétált.
-Akkor ezekkel mi lesz?-kérdezte az egyik elsős fiú a céduláját mutatva Frednek és George-nak.
-Ezt szépen ideadjátok, eltesszük, és...
Fred igyekezett minél halkabban válaszolni, de Fanny már az elsős kérdését is meghallotta. Meghúzta a copfját, majd megfordult, és néhány határozott lépéssel visszament a négy fiúhoz.
-Utolsó figyelmeztetés, különben szólni fogok McGalagonynak-nézett fenyegetően Fredre.
Eközben George eltette a két cetlit és elküldte a fiatal varázslótanoncokat.
-De miért? Nem bűn, amit csinálunk.
-De nem szép dolog-rázta meg a fejét a lány, és olyan hangnemre váltott, mintha egy kisgyereknek magyarázna.
-Ugyan, kicsi Fanny-karolta át Fred a vállát.
Fannynak más körülmények között ez a gesztus jól esett volna, azonban ezzel a becenévvel és ebben a szituációban idegesítőnek találta, így ennek megfelelően nézett fel a fiúra.
Fred csak annyira értelmezte a lány tekintetében lévő haragot, amíg megállapította, egész bájos ilyenkor is, és ha olyan kaszinós mugli filmben lennének, Fanny bizonyára elterelné a figyelmét a játékról már a jelenlétével is.
-Nem sok pénzt kérünk ezért.
-Még jó-nyugtázta a lány. -Viszont akkor sem helyes pénzben. Ennél még az is jobb lenne, ha a vesztesek írnák meg a házitokat utána.
-Jó ötlet lenne-bólogatott Fred. -Georgie, hallottad? Új alapokra helyezzük a játékot!
Amint a megszólított iker hevesen bólogatni kezdett, Fanny sóhajtva lökte le magáról a fiú kezét.
-Nincs pénzért fogadás-nézett hosszan, szigorúan mindkettejükre, majd kisétált a klubhelyiségből.
A Weasley ikrek vigyorogva néztek utána, majd George Fredre pillantott.
-Még mindig szórakoztató-jegyezte meg Fred.
-Fanny, vagy amikor ezt csinálod vele?
-Inkább az utóbbi-válaszolta.
Hangosan nem mondta ki a fő motivációját, miszerint: ezekkel a csipkelődésekkel bizonyos, hogy jó ideig Fanny gondolataiban maradhat.

A Tusa napján Fannyn félelem és izgatottság lett úrrá, amikor felébredt. Bár Harry valami csoda folytán - elvileg Mordon tanácsára - készen állt egy tervvel a sárkányok ellen, ez a verseny továbbra sem tűnt gyerekjátéknak. Fanny kinézett az ablakon, és a száját húzva állapította meg, hogy az időjárás is meg fogja nehezíteni Harryék dolgát. A szél miatt kontyba kötötte a haját, és a meleg, oroszlános pulóver is jó választásnak bizonyult. A lány Angelináékkal együtt ment le reggelizni, majd a négyes a Roxfort hátsó részén elterülő birtokra - ez esetben az ott felállított pályához - is együtt sétált ki.
-...ebből minimum száz cukorkát meg tudunk venni!
-És akárhogy számolom, legalább egy hónapig nem kell házit írnunk!-hallották maguk előtt a Weasley ikrek párbeszédét, akiket időközben utólértek.
Angelina, Katie és Alicia Fannyra pillantottak, aki még jobban kihúzta magát, és pár gyorsabb lépés után megkopogtatta Fred Weasley vállát.
A fiú hátrafordult, majd amikor meglátta, ki hallotta meg a terveiket, elvigyorodott; George vele ellentétben kissé jobban aggódott amiatt, mit fog szólni, vagy tenni a prefektus lány. Megálltak, ahogy a lányok is, így a mögöttük haladók kénytelenek voltak kikerülni őket.
-Ismételd el-hangzott a parancs.
-Egy hónapig nem kell majd házit írnunk.
-Azt George mondta-jelentette ki Fanny magabiztosan. -Te mást mondtál.
-Még a hangunkat is meg tudod különböztetni?-kérdezte Fred, részben meghatódva, ám főként hogy zavarba hozhassa a lányt.
-A kérdés, hogy mit nem tud!-nevetett fel mögöttük Katie Bell.
Fanny elpirulva fordult hátra. Angelina széles mosollyal intette le Katie-t egy óvatos lökéssel.
-Ne ásd alá a tekintélyét.
Fanny arcának a színe változatlan maradt, amikor visszafordult az ikrekhez.
-Kitanultad a megkülönböztetést, igaz? Akkor mondd meg, melyikünk néz ki jobban-próbálta Fred a számára előnyös útra terelni a témát.
-Te-csúszott ki akaratlanul is Fanny száján.
Amikor rájött, mit mondott a cseles kérdés miatt, mérgesen dobbantott egyet.
-Te egy akkora bolond vagy, Frederick Weasley!-próbálta palástolni az előbbi hibáját. -George!-nézett a másikukra mérgesen. -Jól sejtem, hogy a pénzt nem adtátok vissza senkinek, igaz?
-Hagyjuk ezt-kérte a fiú. -Megígérjük, hogy ez volt az utolsó.
-Nem számít, mit ígértek, mert elsőre sem voltatok hajlandók hallgatni rám.
-Inkább menjünk, mert hamarosan kezdődik a próba-javasolta Alicia. -Majd utána lerendezitek.
Fanny az égre emelte a tekintetét, majd a fiúk között elhaladva indult tovább. A lányok követték, és hálás volt nekik, hogy néhány pillantásnál többet nem szántak az imént történtre és egy szó sem esett róla.
A lelátón ismét a Weasley ikrekhez közel keveredtek, ám Fanny már nem foglalkozott velük. Tartott ez addig, amíg el nem kezdődött az első próba. Az első három bajnok többé-kevésbé jól teljesített, nem volt neki sem félni valója. Ám amikor kereszttestvérét szólították, hirtelen iszonyatos reszketés lett rajta úrrá. Nem tudta, az aggodalom vagy az időjárás okozza-e, mindenesetre fázósan fonta össze maga előtt a karját. Emellett ahogy topogott a lelátón állva, véletlenül Fred lábára lépett.
-Bocsánat-mondta, miután hátra fordult.
-Semmi baj-nézett le rá a fiú, először vigyorogva, majd a lila, remegő ajkakat látva aggódva. -Ennyire fázol?
Fanny vállat vont. A torkában gombócot érzett, a gyomra egy cikesz méretével vetekedett, gondolkozni is alig tudott, nemhogy válaszolni. Visszafordult, hogy a küzdőteret figyelje, amikor hirtelen melegség kezdte átjárni. Az ok nem volt más, mint két ölelő kar, ami az előbbi beszélgetőpartneréhez tartozott. Elpirulva nézett ismét hátra, majd ahogy megpillantotta Fred mosolygó arcát, egy csapásra elszállt az aggodalma. Szégyenlős mosollyal fordult vissza, éppen, amikor Harry kilépett a sátorból.
-Merlin segíts...-motyogta, de sejtette, ha a hangos morajtól és kiáltásoktól a körülötte lévők sem fogják meghallani, a negyedik bajnokhoz még annyira sem jut el a hangja.
A varázslók istene azonban odafent meghallhatta, ha mivel végig Harrynek kedveztek az események: a sikeres begyűjtő bűbáj után a Tűzvilláma késedelem nélkül odarepült, a sárkány nagy sebet nem ejtett rajta, illetve az aranytojást is meg tudta szerezni. A lelátón minden griffendéles ujjongott a fiú sikerének láttán. Fanny hangosan tapsolt, és nagy izgalmában Fred Weasleyt is megajándékozta egy öleléssel, aki ösztönösen viszonozta, majd egyszerre engedték el a másikat néhány másodperc után.
-A pulóverednél is vörösebb a fejed-kuncogott Katie, aki szemtanúja volt az eseménynek.
-A hideg miatt-válaszolta Fanny, de a pillantásával nem tudott és nem is akart hazudni az egyik legjobb barátnőjének. -Lemegyek Harryhez-intézte a szavait a körülötte állóknak, és lesietett a lépcsőn anélkül, hogy egy másodpercre is visszanézett volna az őt zavarba hozó és az érzéseit ismét összekavaró fiúra.
Útközben mosolyogva integetett Lydianak. A mardekáros lány, mivel a lelátó félkör alakú volt, tökéletesen láthatta a Tusa közben lezajló jelenetet. A véleményét Fanny nem tudta meg, de ha megkérdezte volna, valami hasonló megjegyzés tűnt elképzelhetőnek:
-Még mindig nem a te Weasleyd?
És a válasza ez lett volna:
-Még mindig nem.
Mert Fanny úgy hitte, hogy ha a fiú egy cseppet is komolyan gondolja azt az ölelést, mos lekísérte volna a kereszttestvéréhez. Azt viszont nem tudta, Fred mit gondolt valójában. Magának sem vallotta be, de legbelül félt. Félt attól, hogy most sok volt, sőt Fannynak mindig sok lesz. Nem tudhatta, hogy a lány sokszor azért bélyegzi őt idiótának, mert valójában feszült amiatt, hogy nem tudja igazán, mit érez.