Párhuzamok

34. rész

A következő napokban a Roxfort tanulói, tanárai, szellemei és egyéb ott tartózkodói lépten-nyomon a különös, ám mégis jól működő griffendéles-mardekáros Fanny-Lydia párost láthatták, mintha a két lány összenőtt volna.
A legérdekesebb az volt, hogy egyikük sem változott meg, csupán olyan tulajdonságaik is a felszínre törtek, amiket eddig elnyomtak. Lydia sokkal érzelmesebbnek tűnt - ezt az oldalát csak Fanny láthatta, Fanny pedig egyre határozottabb és szókimondóbb lett - legtöbb a tisztelet határain belül. Az utóbbinál kivételt képezett Draco Malfoy és csapata, akik rendszerint gúnyt űztek a lányokból, vagy amíg ez nem sikerült, kitartóan próbálkoztak. A barátnők kitartóan ellenálltak, azonban amikor mégis belesétáltak a csapdába, átsegítették egymást a nevetséges helyzeteken, és az ahhoz méltó bosszú sem maradt el.
Az egyik ilyen alkalom volt, amikor Fanny a vacsoránál elfogyasztott tej miatt iszonyúan pattanásos arccal ébredt. Sejtette, hogy valahogyan bele lett keverve valami az italba, de már nem volt mit tenni. A magabiztosság látszatát fenntartva ment le reggelizni, de miután a fél Mardekár kinevette és kigúnyolta, ez az álca szépen lassan kezdett leomlani. Aggodalomra azonban nem volt oka: délutánra Kitty és Pansy haja narancssárga, illetve mustársárga színekben pompázott, valamint Madam Pomfrey (és Lydia) kenőcse eltüntette a nemkívánatos kis pöttyeit.
Lydia sem maradt ki a jóból, sőt szegény rosszabbul járt. Malfoyék úgy megbűvölték a seprűjét, hogy az ledobta magáról. Ha Hagrid nem jár arra, ki tudja, mikor kap segítséget. A gyengélkedőn feküdt három napig, ahol Fanny rendszeres látogatója volt, és a második napon egy Colin Creevey által készített fényképet hozott arról, ahogy Kittyt, Pansyt és Malfoyt valami csoda folytán óriás meztelen- és éti csigák kerítették be.

Az egyik bájitaltan után Fanny búcsút vett Lydiától, és Katie-vel indult sötét varázslatok kivédésére. Mordon professzort továbbra sem kedvelte, habár már egészen megszokta.
Előttük a hatodikosoknak volt ott órájuk, ahova igyekeztek. Éppen csak odaértek, amikor kivágódott a terem ajtaja és Fred Weasley viharzott ki rajta feldúltan - egy pillantást sem vetve a lányokra -, nyomában ikertestvére és legjobb barátja loholtak, akiknek az arca inkább aggodalmat tükrözött. Fanny és Katie döbbenten néztek egymásra. George-ot és Lee-t Angelina és Alicia követték, ám amint meglátták barátnőiket, megtorpantak.
-Még egy büntetőmunka sem dühítette fel így Fredet-jegyezte meg Katie csodalkozva, a fiú utan nézve.
-Mi történt?-kérdezte aggódva Fanny.
-Te-válaszolta Angelina, és átnyújtott neki egy kis darab pergament.
-Én?-kérdezett vissza a prefektus lány, miközben kihajtogatta azt.

Várlak ma este fél ötkor a Hollóhát klubhelyiségében.

D. D.

-Katie, mondd el neki, nekünk erre most nincs időnk-rázta meg a fejét Angelina, és évfolyamtársát karon ragadva a fiúk után futottak.
Fanny újra és újra átolvasta a cetlin lévő rövid üzenetet. Nem értette, hogy mit akar tőle Daniel, azt sem, hogy Frednek mi baja, amihez neki köze van, és hogy Angelináék miért próbálják ilyen kétségbeesetten megállítani.
-Mi közöm nekem mindehhez?-nézett végül barátnőjére.
Katie Bell szokásától eltérően zavarban volt, halkan beszélt, és kerülte a szemkontaktust.
-Figyelj, Fanny... Ne haragudj, de...mi tudunk néhány dolgot, amiből neked egy-kettőt nem mondhatunk el.
-Katie, ezt nem mondhatod komolyan!-nagyot sóhajtott, hátha ettől megnyugszik a lelke és elméje, és visszafogottabban kérdeztett tovább, hogy megérthessen valamit. -Akkor mi az, amiről tudhatok?
-Daniel bizonyára Frednek adta a cetlit azzal a megbízással, hogy adja oda neked.
-Miért, mikor, hogyan? Vagy csak ennyit tudhatok?
Katie félve bólintott.
-Merlinre!-dobbantott Fanny. -Nem várom el, hogy mindenről beszámoljunk egymásnak, de ha értintett vagyok, miért nem tudhatok meg többet?
-Sajnálom-húzta el a száját Katie.