Párhuzamok

15. rész

Másnap reggelre terjedelmes hótakaró terítette be az iskola birtokát, és mivel továbbra sem állt el a hóesés, amihez erős szél is párosult, ez a gyógynövénytan, repüléstan és legendás lények gondozása órák elmaradásához vezetett. Fannyéknak az utóbbi lett volna, ám nem maradtak feladat nélkül. Az idős Silvanus Kettleburn professzor reggeli után adta ki nekik a feladatot, egy könyvtári kutatómunkát a sárkányok és hippogriffek összehasonlításáról.
-Ennek semmi értelme-dőlt rá a könyvtár egyik asztalára Katie, miután leült.
Fannyt nem lepte meg, hogy a Katie-nek nincs kedve tanulni, általában sosem volt, pedig igazán okos lánynak volt mondható.
-Miért ne lenne?-kérdezte tőle, miközben letette a hasznosnak ítélt könyveket az asztalra, és ő is helyet foglalt.
-Mert két teljesen különböző lényről van szó.
-Ezért összehasonlítás. Kettleburn bizonyára egy jó hosszú listát vár a különbségekről.
-De az életben alig vesszük hasznát-tartott ki Katie a saját igaza mellett. -Ki az az idióta, aki összekeverne egy hippogriffet egy sárkánnyal?
-Crack és Monstro-vágta rá Fanny a választ.
-Az nem számít-legyintett-, mert ők olvasni sem tudnak, hogy megcsinálják ezt a házit.
Fanny szerette Katie-ben azt, hogy gyakorlatias volt, de ez előfordult, hogy hátráltatta őket a tanulásban.
-De te tudsz olvasni, és megcsinálod. Vagy ha nem, akkor hagyj engem megcsinálni-nyitotta ki a kupac tetején lévő könyvet Fanny, és már bele is mélyedt a feladatába.
Percek múlva néhány másodikos hugrabugos eszmecseréje zökkentette őt ki, a témáik ugyanis a tegnapi események és főként Harry voltak. Katie-nek is megütötte ez a fülét, ezért bár nem volt szép dolog, de együtt hallgatták őket. Hamarosan megjelent, akiről a beszélgetés folyt, de szerencsétlenségére nem tudta tisztázni magát, és mérgesen viharzott el. Fanny kereszttestvére után nézett, és úgy gondolta, beszélni vele fontosabb lenne, mint a legendás lények gondozása feladat, amire egyébként is van még pár napja, hogy befejezze. Bólintott, jelezve magának, hogy ez lesz a helyes, majd becsukta a könyvet, amiből dolgozott, összerendezte a pergamenjeit, és így szólt Katie-hez.
-Utánamegyek-intett a fejével az ajtó felé, amin Harry alig fél perce lépett ki.
-Megyek veled-állt fel Katie, akinek nem okozott nagy lelki sérelmet, hogy berekesztették a tanulást.
Visszavitték a könyveket, majd sietve hagyták el a könyvtárat.
-Szia, Hagrid!-köszöntek egyszerre az iskola vadőrjének, akit az imént beszélt Harryvel.
-Sziasztok!-köszönt nekik vissza Hagrid.
-Mi az a kezedben?-kérdezte Katie kíváncsian.
-Kakas. Vagyis az volt. -Hagrid megrázta a fejét. -Harrynek is épp ezt mondtam az imént, hogy valami pusztítja őket.
-Lehet, hogy erre tévedt egy róka-tippelt Fanny, miközben a kakastetemet tanulmányozta, ám ennek gyorsan véget vetett, mert nem sokáig bírta nézni a megölt madarat. -A hideg és a hó miatt nehéz most nekik vadászni.
-Igazad lehet-morfondírozott Hagrid-, de a múlt hónapban is odaveszett egy. És akkor még nem volt hó.
-Na meg ha levadászná, miért hagyná itt?-tette fel a jogos kérdést Katie.
-Igaz. Akkor valami más volt. -Fanny megrázta a fejét. -Hagrid, azt mondtad, Harryvel beszéltél?
-Igen, arra ment-mutatott a lépcső felé a vadőr. -És eléggé izgatottnak meg mérgesnek tűnt.
-Azt tudjuk-bólintott Fanny. -Éppen ezért bocsánat, de utána kell mennünk. Szia!-köszönt el Katie-vel egyszerre.
-Nahát, hogy ma mindenki mennyire izgatott-dörmögte, de a két lány erre már nem mondott semmit.
Néhány perc múlva sikeresen utólérték a másodikos fiút, ám akkorra már nem volt egyedül. A fél iskola köré gyűlt, Hóborc, az iskola komisz és nem éppen kedvelt kopogószelleme egy idegesítő verset kántált arról, hogy Harry bajban van, ennek apropója pedig nem volt más, mint Justin és Félig Fej Nélküli Nick dermedt testeinek - már ha az utóbbit lehet így nevezni - látványa. McGalagony oszlatta el a tömeget, Harryt pedig magával vitte, így Fannynak esélye sem volt vele beszélni.

Miközben Katie-vel a következő órájukra (bájitaltanra) sétált, a lány vidám fecsegése ellenére is egyre jobban a félelem hatása alá került. Újabb két kővé dermedt áldozat, ráadásuk az egyik egy szellem volt.
-Katie, szerinted miféle borzalmas szörny az olyan, ami egy szellemet is képes megdermeszteni, és úgy szedi áldozatait, hogy senki nem látja, és senki nem is hallja?-szakította félbe legjobb barátnőjét Fanny.
-Ötletem sincs-válaszolta a lány. -De Fanny, szerintem nem kellene ennyit aggódnod. A tanárok biztos tenni fognak valamit.
Fanny sóhajtott. Próbálta elhinni, amit Katie mondott, de néha még neki is nehéz volt pozitívan gondolkodni.
-Anya is ezt írta, amikor megírtam neki, mi történik, és ebben bízok én is. De eddig csak Lockhart rendezett párbajszakkört, és ahogy tapasztalhattuk, nem volt nagy sikere.
-Legalább jól szórakoztunk. Főleg, amikor véletlenül eltaláltam Pansy Parkinsont-vigyorodott el Katie. -Csoda, hogy nem csuklok azóta folyamatosan.
A friss emlék Fannyt is nevetésre késztette. Még előtte volt a mardekáros lány grimasza, és a fülében hallotta a nyafogását, amikor Katie félresikerült varázslata miatt valami zöld, ragadós massza (ahogy Katie-ék mondták: trutyi) lepte be.
-Teljesen véletlenül-rázta meg a fejét felhúzott szemöldökkel, olyan arccal, ami arra utalt, ezt nem hiszi el.
-Merlinre esküszöm, hogy nem akartam-bizonygatta Katie, de a nevetése miatt nem tűnt hihetőnek. -De megérdemelte.
-Az biztos-bólogatott Fanny.
A két lány elérte a pincében lévő termet, így lehalkították a hangjukat. A mardekárosokkal való bájitaltan nem tartozott Fanny kedvencei közé, és az órát még az azt tanító professzor sem tette kellemesebbé. Piton professzor úgy tűnt, nemigen foglalkozik a most történt eseményekkel, ugyanolyan szigorúan tartotta meg az órát, ahogy eddig. A teremben egy pisszenést sem lehetett hallani, szisszenést már annál inkább, amikor a húsz üst közül tizenkilencből kékes fényű gőz csapódott ki. A sok félresikerült bájital látványa nem tette vidámabbá Perselus Pitont.
-Az utasításom melyik része nem volt érthető?-tette fel a kérdést, amikre senki nem válaszolt. -Világosan elmondtam, sőt a gyengébbek kedvéért a táblára is felírtam, hogy az elkészült bájitalnak lila fénnyel kell gőzölögnie-hangsúlyozta ki a színt, miközben pálcájával a táblára bökött, nyomatékot adva szavainak. -Nem kékkel, nem ibolyával, lilával! Erre mit látok? Hogy csupán egyetlen valamire való boszorkány van maguk között, aki ismeri nemcsak a bájitalokat, de a színeket is.
A maró gúny az eddiginél is nagyobb csendet borított a teremben, úgy tűnt, még a főzetek sem mertek bugyborogni. Az egész csoport tudta, kiről van szó. Lydia tökéletes bájitalokat készített minden órán, ez most sem volt másképp. Fanny nem volt féltékeny a lányra, de igazságtalannak tartotta Piton kritikáját, mert átlagosan nem egy könnyű bájitalról volt szó.
A lányt ezután csak az vígasztalta, hogy nemsokára téli szünet, és hazamehet, ahol biztosan nem rohangál egyetlen veszélyes lény sem - kivéve Benjamin és Florence, de ők még csak hangszálakat dermesztenek meg, amikor már kiabálni kell velük, mert lehetetlen máshogy bírni a rosszaságukkal.