Párhuzamok

36. rész

Már az estével megkezdődött a karácsonyi szünet, amit idén a legtöbb diák a Roxfortban töltött. Az első napon még nem meglepő módon sok diáknál a tegnapi bál volt a téma.
Fannynak hatalmasat dobbant a szíve, akárhányszor eszébe jutottak a Fred közelében töltött pillanatok. A fiú egy másodperc alatt elfeledtette vele Daniel Daviest, aki még annyira sem érdekelte ezután a lányt, mint eddig.
A Griffendél klubhelyisége tele volt fáradt és semmittevő diákokkal. Fanny a Weasley ikrek-Lee Jordan trióhoz lépett, akik izgatott suttogásukkal kitűntek a többi álmos tanuló közül.
-Lee-szólította meg a fiút. -Köszönöm, hogy Florence-t hívtad el. Remélem, nem volt baj. Utólag bánom, hogy rád erőltettem, de szerettem volna, ha megtapasztalja, milyen egy bál.
A fiú nevetve legyintett.
-Ugyan, semmiség. Jó társaság a kislány.
Fanny büszkén elmosolyodott, de nem csodálkozott ezen, elvégre vérbeli Blackről volt szó.
-Ha már hálálkodunk-vette át a szót George-, köszi Fanny, hogy táncoltál Freddel. Tegnap este óta hallgathatjuk, hogy...
-Hogy milyen jól táncolsz!-fejezte be ikertestvére helyett Fred a mondatot saját akarata szerint, miközben az arca színe a hajáéval versengett azon, melyik a vörösebb, és ebbe a versenybe akaratlanul Fanny is beszállt.
-Szívesen... Köszönöm...-mondta egészen halkan, kicsit összezavarodva azon, kinek mit mondjon.
Ezután odébb is ment pár lépést, amikor a fiúk egyszerre szóltak utána.
-Várj!
-Hm?
Fanny enyhén felvont szemöldökkel visszafordult. Elképzelni sem tudta, mit szeretnének tőle kérdezni vagy kérni. Fred és George hívogató mozdulatot tettek a kezükkel, mire a lány közelebb hajolt.
-Mennyire értesz a hivatalos levelekhez?-suttogta az utóbbi.
-Szerintem egész jól és érthetően meg tudnék írni egyet-válaszolt hasonló hangerővel. -Miért?
Lee elnyomta magában a kényszert, hogy felnevessen, de Fred még így is a vállába boxolt.
-Ludo Bumfolt-válaszolta George.
-Mi van vele?-kérdezte értetlenül, egy név ugyanis még nem volt számára elég válasz.
-Nem adta meg a nyereményünket-panaszolta Fred.
-Akkor mit kaptatok?-vonta össze a szemöldökét a lány.
Tisztán emlékezett, hogy a fiúk pénzzel a zsebükben távoztak a Világkupáról.
-Csokipénzt?
-Majdnem. Lepricorn-aranyat-hangzott a válasz.
-A lényeg, hogy most írni akarunk neki-kezdte el George beavatni Fannyt a részletekbe. -Egyszer már megpróbáltuk, de az nem tűnt elég hatásosnak.
-Ahogy a bálon sem, elküldött-morogta Fred, amikor felidézte az eseményt.
-Akkor azért...-kezdte el Fanny a mondatot, majd inkább abbahagyta és megrázta a fejét.
-Lecserélt Ludo Bumfoltra-vihogott Lee Jordan. -Áú!-kiáltott fel, amikor Fredtől egy újabb ütést kapott a vállába.
Fanny arca ismét pirulni kezdett, miközben elmosolyodott a jeleneten.
-Tegyük fel, hogy megírom a levelet.
-Tegyük!-csillant fel az ikrek szeme.
-De amint meglátja a feladók neveit, azzal a mozdulattal tűzre dobja.
-De ha a te neved van rajta, nem-vetette fel az ötletet Fred.
-Ettől féltem-sóhajtott Fanny.
-Te vagy az utolsó reményünk-vette elő a fiú a legaranyosabb, legkönyörgőbb tekintetét.
-Sokba fog ez kerülni nektek-egyezett bele végül Fanny. -Hol a pergamen és a toll?
A fiúk már elé is tolták. Elkezdték megírni a főbb pontokat, majd a lány megfogalmazta azokat levél formájában, végül tartva a terv kimenetelétől, de megcímezte a megbeszéltek szerint.
-Feladjuk mi-ajánlkozott Fred, és mosolyogva vette el Fannytól a borítékba tett levelet. -De ne beszélj róla senkinek-kérte, a másik két fiú pedig helyeslően bólogatott.
-Rendben-bólintott Fanny, és amikor délután Lydiával egy karácsonyi sétát tettek a hóborította Tiltott Rengeteg szélén, úgy gondolta, az nem számít, ha a legeslegjobb barátnőjével megosztja ezt a titkot.

-Izgalmas-forgatta meg a szemét Lydia, de nem tudott nem mosolyogni Fanny lelkesedésén.
-Igen!-nézett rá csillogó szemekkel a lány. -De-emelte fel a mutatóujját-, azt is mondta, hogy jól táncoltam!-osztotta meg a dicséretet, ami számára jelenleg fontosabb volt.
-Azt én is mondtam neked-vágott sértődött arcot a lány.
Fanny egy pillanatig megijedt, de amikor rájött, hogy mardekáros barátnője csak viccel, elmosolyodott.
-És ez sokkal nagyobb dicséret-bólogatott. -Te viszont a csinos ruhád ellenére nem táncoltál.
-Nem akartam-vont vállat a lány.
-Mert nem volt itt, akivel szívesen tennéd?
-Így is mondhatjuk.
-Értem-húzta el a száját szomorúan egy pillanatra Fanny. -De most itt vagyok én! Táncoljunk!
-Őrültség-nevette el magát Lydia, ami ritkaságnak számított nála, bár Fanny előtt már bátran megtette.
-Az-mosolygott fülig érő szájjal a griffendéles lány, és megfogta prefektustársának kezét. -Három, és...! Egy, két, há; egy, két, há; egy, két, há; és forgás!
Percekig nevetve táncoltak a hóban, ami ütemre ropogott a talpuk alatt, majd elindultak vissza a kastélyba. Célállomásuk a Nagyterem volt, ahol a téli szünet alkalmával meleg tea és forró csokoládé várta egész nap az átfázott diákokat.
Útközben azonban valakik miatt meg kellett állniuk.
-Idióta állatkínzók!-sötétült el Lydia arca egy pillanat alatt, és a három guggoló alak felé kezdett futni.
Fanny értetlenül követte, fel sem tudta fogni, barátnője honnan látta, mit csinál Fred, George és Lee.
-Tessék, ebből majd tanultok!-bökött pálcájával feléjük, amiből kékes fényű, vékony csík bukkant elő, ám annál erőteljesebb hatással lökte félre a három fiút.
A köztük kuporodó, megszeppent, apró furkász félve kezdett el szaladni, amerre látott, egyenesen neki Fanny lábának. Egy hátrabukfencet csinált, majd a fenekére esve, úgy ülve nézett fel félve a lányra nagy szemeivel. Fanny felvette és leporolta róla a havat, így láthatta, hogy a homlokán a szőre egy része csillag alakban fehér.
-Megőrültél?-pattant fel felháborodva Fred Weasley. -Majdnem megöltél minket!
-Mit tettetek vele!?-mutatott Lydia a furkász felé, aki azóta már Fanny karjaiban kuporgott, szorosan hozzábújva.
-Mi csak...-kezdte volna George, de Lydia nem hagyott időt a magyarázkodásra.
-Hazudsz!-vágta rá egyből.
-Lydia, hallgassuk meg őket-mondta neki békítően Fanny, aki időközben odasétált hozzájuk.
-De ha hazudni mernek...-morogta a lány.
-Akkor együtt átkozzuk meg őket-vette elő Fanny a pálcáját.
-Na jól van-lett nyugodtabb egy pillanat alatt, nem úgy, mint a fiúk.
-Képes lennél megátkozni minket?-pislogott nagyokat Fred, félig értetlenül, félig mérgesen.
-Lydia az, akinek a kéréseit kétségek nélkül teljesítem, mert tudom, észszerű indokai vannak-válaszolta komolyan.
-Ijesztő-suttogta George.
-De még így is tetszik...-motyogta nagyon halkan Fred, amit csak ikertestvére hallott.
-Csak cukorkát akartunk adni neki-szólalt meg Lee is.
-De milyet?-kérdezte gyorsan Fanny, mielőtt Lydia tette volna ezt meg.
-Savanyú Süvítőt-válaszolt Fred komolyan. -Hogy cserébe elhozza tőle, ami jár nekünk.
Fanny megforgatta a szemét egy apró mosoly kíséretében. Rögtön megértette, hogy a tőle Ludo Bumfoltot jelenti, ami az ikreknek jár, az pedig a fogadással nyert pénzük.
A történetet ismerve Lydia is rájött erre, de ő nem intézte el ennyivel.
-Egye meg a cukrot, akinek a fejéből kipattant ez a orbitális őrültség.
-Mi?
-Nem!
-Felejtsd el!-hangzott fel a három kiáltás egyszerre.
-Te!-bökött pálcájával Fred felé a mardekáros lány.
-Lydia, hagyjuk őket. A furkász biztonságban, a tervük nem sikerült, és ez utóbbi nagyobb büntetés nekik.
A fiúk hálás pillantásokat vetettek Fanny felé.
-Egyébként honnan lett furkászotok?-tette fel a kérdést, amire továbbra is mindig mérges barátnője még nem gondolt.
-Hagridtól-válaszolt a lánynak Fred.
-Nemsokára ők lesznek a tananyag-egészítette ki George.
-De szuper!-csillant fel Fanny szeme, és Lyidára mosolygott. -Vigyük vissza neki, hátha látunk még többet!
-Jó...-egyezett bele Lydia, és el is indultak a Hagrid felé vezező ösvényen, maguk mögött hagyva a sértett fiúkat.