Párhuzamok

33. rész

-Biztosan nem értettem jól-rázta a fejét Katie. -Kivel mész a bálba?-nézett értetlenül Fannyra.
A lány nem értette egyik legjobb barátnőjének kiakadását. Alig ért vissza a könyvtárból és mesélte el, mi történt, Katie rögtön idegesen kezdett fel-alá járkálni a szinte üres klubhelyiségben.
-Daniel Davisszel, Roger Davies öccsével. Mi baj van ezzel?
-Nem is tudom-tettetett gondolkodást néhány másodpercig. -Mondjuk, hogy nem ő az, aki tetszik neked!
-De mit csináljak?-emelte fel Fanny is a hangját egy kissé. -Akivel szívem szerint mentem volna, attól nem kaptam meghívást! "Tőle egy másik legjobb barátnőm kapott"-tette hozzá magában.
-Akkor is...-ingatta a fejét Katie. -Daniel Davies olyan...-kereste lázasan a megfelelő szót. -...olyan rámenős és mégis semmilyen-mondta ki végül.
Fanny megvonta a vállát.
-Én sem kedvelem túlzottan. Viszont ő legalább elhívott.
Lehuppant a kanapéra, és letette maga mellé a könyvet. Az előbbi mozdulatát Katie is utánozta.
-Nem gondolkoztál azon, hogy beszélsz Freddel?
Fanny felhúzta a szemöldökét. Ugyan mi beszélnivalója lenne nekik kettejüknek ezek után? Már válaszolt is volna, ha nem lép oda egyik háztársuk, Angelináék évfolyamtársa, Vanessa Spring. A lánnyal semleges kapcsolatuk volt, nem voltak jó barátok, de nem is ellenségeskedtek. Úgy tűnt azonban, ez változni fog.
-Mit akarsz Fredtől?-nézett le a hatodikos lány Fannyra, aki ártatlanul nézett fel vissza rá.
-Semmit-válaszolta.
-Nagyon helyes-bólintott összevont szemöldökkel Vanessa.
-Miért?-kérdezte Katie.
-Biztosra kell mennem. Nem hívott még el senkit a bálba, ugye?
A lányok összenéztek. A Weasley fiúk eddig is nagy népszerűségnek örvendtek, mostanra azonban már nem csak a vicceik miatt vonzották a tekinteteket.
-Angelinával megy-válaszolta Katie.
Vanessa arca elkomorodott.
-Elég nagy hülyeség tőle, hogy azzal az említésre sem méltó Johnsonnal megy-forgatta meg a szemét.
-Ne beszélj így Angelináról.
-Te vagy említésre sem méltó.
Fanny és Katie egy másodperces különbséggel válaszoltak.
-Hah!-kapott a szívéhez a lány. -Milyen magas fokú védelemben részesül. Nem tudom, Fred mit látott benne, hogy ő hívta el, de majd rájön, hogy hibázott.
-Már rájött-válaszolta Katie vigyorogva.
Vanessa - és nem mellesleg Fanny - tekintetében keveredett az értetlenség és kíváncsiság, Katie azonban nem magyarázta meg, mit ért ez alatt.
-Remélem-jelentette ki magabiztosan Vanessa. -De ha mégsem, majd ha meglát a báli ruhámban...-mosolyodott el.
Fanny elhúzta a száját. Angelinára nem volt féltékeny, több okból sem. A legjobb barátnője volt, és valójában nem akart semmit Fredtől, legalábbis eddigi információi alapján. De ha mégis: Fred jól járt volna vele. Vanessával más volt a helyzet. Volt benne valami kiállhatatlanság, aminek felismeréséhez elég volt ez az öt percnyi beszélgetés. Emellett túlságosan is gyönyörű volt hozzá képest. Fekete, hosszú haj, tökéletes alak, magabiztos megjelenés, valamint igazán hasonlított Angelinára, azzal a különbséggel, hogy kifinomultabbnak volt mondható.
-Gyönyörű leszek-tette hozzá.
Fanny megszorította Katie kezét, megelőzve a visszavágását.
Csak bólintott, majd felállt a kanapéról, és a szobájuk felé sétált. Katie bosszúsan követte.
-Meg kellett volna mondani annak a libának...
-Nem-rázta meg a fejét Fanny, miközben leült az ágyra. -Semmi értelme vitatkozni vele. Időpocsékolás.
Ezzel kinyitotta az imént szerzett könyvet, így jelezve, hogy nem kíván erről beszélni. Ahogy egyre inkább elmerült a jóslások világában, úgy érzett nagyobb és nagyobb késztetést arra, hogy felkéredzkedjen Trelawney tetőtéri tantermébe, és kipróbálhassa a kristályokkal való jóslást. A könyv írója szerint ez egy nehéz és összetett tudomány, ám az egyik legpontosabb kép kapható ezáltal. Fanny a borítóra pillantott; eddig meg sem nézte az író nevér, csupán dacból hozta el a könyvet és olvasni is főleg emiatt kezdte el. A név láttán elkerekedett a szeme és egy mosoly futott át az arcán. Édesanyja jóslástan professzora, Topsy Tuppance írta ezt a remekművet. "Sorsszerű", gondolta a lány.
Le sem tudta tenni a könyvet, másnap is minden szabadidejében azt olvasta, majd délután ismét végigvette a lehetőségeit.
-Felmegyek Trelawney tantermébe-intézte a szavait Katie-nek, és mielőtt ő válaszolhatott volna neki, kisietett a szobából.