Párhuzamok

9. rész

Harryt végül a három Weasley fiú mégis kiszabadította mugli rokonaitól, és ahogy Fanny láthatta, Mrs Weasley eléggé dühös volt a gyermekeire. Florence-szel és Benjaminnal akkor érkezett meg, amikor Ron, Fred, George és Harry a kertet törpementesítették, és a nő még mindig zsémbes hangulatban volt fiai akciója miatt. A White ikrek emiatt jobbnak látták, ha felszaladnak Ginnyhez, Fanny pedig kiment a fiúkhoz.
-Büntetésben vagytok?-kérdezte őket, mintha előtte nem Mrs Weasley panaszáradatát hallgatta volna végig.
-Nem, ez az új hobbink-forgatta meg a szemét Fred.
-Ha hallgattatok volna rám, most nem kellene ezt csinálnotok-vont vállat Fanny.
-De akkor Harry még bezárva lenne-ellenkezett Ron.
-Látod, Harry? Fanny nem akarta volna, hogy kiszabadulj-mutatott Fred a lányra, mint egy gonosztevőre.
-Ez nem igaz. Azt nem akartam, hogy ők szabadítsanak ki, mert veszélyesnek ígérkezett.
-Az is volt-húzta ki magát Fred büszkén.
-Főleg, amikor az a dagadt mugli vissza akarta rántani Harryt-jegyezte meg George.
-Micsoda?-nézett Fanny Harryre elkerekedett szemekkel.
-Csak Vernon bácsiról van szó-vont vállat a fiú, és messzire hajított egy törpét. -Nem akarta, hogy elmenjek. Hát nem rendes?-hallatszódott az irónia a hangjában.
Fanny elmosolyodott, és megölelte kereszttestvérét.
-Jó, hogy itt vagy.
-Most már az, mi? -Fred arcán feltűntek a duzzogás jelei. -De azt elfelejtetted, hogyan jutott ide?
-Jól van na, ügyesen idehoztátok-mondta ki Fanny a várva várt elismerést.
-Bátrak voltunk.
-Inkább vakmerőek-pontosított.
-De sikeresek-állt George ikre mellé.
-Tagadhatatlanul-bólintott a lány.
-Ennek örömére segíthetsz-fordult oda Ron egy törpe eldobása után.
-Ha megmutatjátok, hogyan kell, szívesen-lépett közelebb Fanny.
-Először is, tedd félre a kifinomultságot-tanácsolta George. -A gnómokhoz az kevés. Ezekkel kemény kézzel kell bánni velük.
-Értem-bólintott a lány.
-Utána felveszed, megpörgeted és eldobod-demonstrálta Fred a folyamatot. -Próbáld ki.
Fanny első dobása nem volt sikeres. A törpéje alig pár métert repült, majd felállt és elszaladt. A többi dobása sem mutatott javulást, de azért hálás volt, hogy a többiek nem nevették ki.
-Van egy ötletem-mondta neki Fred. -Te csinálod, ahogy eddig, mert a szédítés része már jó. Utána meg én átveszem tőled, és elhajitom.
-Az úgy jó lesz-értett egyet Fanny a Weasleyvel. -Köszönöm-mosolygott rá.
Bár így lassabban haladtak, mégis élvezetesebb volt a munka, és Fannynak is lehetett sikerélménye. Amikor elkészültek, a konyhában Mrs Weasley limonádéval várta őket, Fred, George és Ron pedig meg voltak róla győződve, hogy mindezt Harry és Fanny ittléte miatt érdemelték ki.

Amikor az Abszol úton voltak, már szent volt a béke a Weasley család minden tagja között, feledésbe merültek a repülő Ford Anglia okozta bonyodalmak - legalábbis a Czikornyai és Patza könyvesbolt galériájáról lenézve úgy látszott. Florence és Benjamin a földön ülve, a rácsokon át szemlélték az eseményeket, Fanni lábujjhegyre emelkedve afelett. Chloé a könyvekkel volt elfoglalva, de fél szeme mindig a három gyöngyszemén volt.
A White gyerekek nevetve figyelték, ahogy Mrs Weasley buzgón nyomul előre a szokatlan tömegben. Nem kinevetni akarták az asszonyságot, hiszen inkább nyújtott aranyos látványt, mint nevetségesnek tűnt volna. Az ok, amiért ennyire igyekezett a lehető legjobb helyet elfoglalni, az volt, hogy aznap tartotta kedvenc írója, Gilderoy Lockhart legújabb könyvének dedikálását. A gyerekek már indulás előtt szembesültek a ténnyel, amikor Chloé átnézte Fanny tankönyvlistáját.
-Nézzenek oda!-nevetett fel halkan.
-Mi történt, anya?-kérdezte a lány kíváncsian.
-Hát, Fannykám, nem irigyellek. Ha ő lesz a sötét varázslatok kivédése tanárod... Ajajj...
-Kicsoda?
-Gilderoy Lockhart-válaszolta Chloé.
-Ez meg milyen név?-fintorodott el Fanny.
-Pont olyan szokatlan, mint maga az ember-nevetett fel ismét Chloé, és mesélni kezdte, mit tapasztalt a férfival kapcsolatban roxfortos évei alatt.
-De lehet, hogy csak az ő könyveiből tanulunk valaki mással-vetette fel reménykedve a lehetőséget a leendő harmadikos lány.
Nem találta kecsegtetőnek az elképzelést, miszerint az egyik leghasznosabb tantárgyat egy ilyen figura tanítsa.
-Kétlem, hogy akárki is akkora rajongója lenne-rázta a fejét Chloé.
-Mrs Weasley az-jegyezte meg Benjamin nevetve. -Amikor náluk voltunk, láttam egy olyan könyvet nála. Az a bácsi kacsintgatott a borítóról.
-Ahhoz ért csak igazán-nevetett fel Chloé.
Fanny továbbra is fintorgott.
-Ne aggódj-simította meg lánya fejét a nő. -Majd megtanítalak mindenre, amit tudnod kell, ha már ő nem fog.
-Akkor jó-sóhajtott fel Fanny megkönnyebbülten. -Az egyik legfontosabb tantárgyat egy ilyen hiú alakra bízni...
A Czikornyai és Patzában bebizonyosodott, hogy minden feltételezés igaz: Gilderoy Lockhart maga a megtestesült túlzott önbizalom, hiúság és nagyképűség. Mrs Weasleynél jobban már csak a többi hozzá hasonló boszorkány itta a szavait, és Fanny nagy meglepetésére Hermionénak is rendkívül tetszett.
-Nézzétek Harryt!-kuncogott Florence, amikor a férfi maga mellé húzta egy - ha nem több - fénykép erejéig.
-Mosolyogj, Harry. Ez a reggeli prófétának lesz-töltötte be a boltot Lockhart hangja, aki nem tudott volna együtt élni a ténnyel, hogy a hírnevét nem kapcsolja össze Harry Potterével.
A három White gyerek nevetve integetett a fiúnak, ám sajnos arra nem figyeltek, hogy ez mások figyelmét is megragadta; olyanokét, akik nem a kedvességükről voltak híresek, főleg nem Harryvel szemben.
-Potternek nem elég az iskolai népszerűség-hallotta meg Fanny Kitty Pucey hangját.
A mardekáros lány a galéria velük átellenes részéről figyelte az eseményeket Draco Malfoy társaságában. Fanny sóhajtott. "Már csak ők hiányoztak", gondolta.
-Mit vártál tőle? Ha családja nincs, legalább rajongói lesznek-mondta a fiú.
Fanny hátranézett édesanyjára. Chloé figyelmét sem kerülték el a nem éppen kedves szavak. Egy pillantásával üzente Fannynak egy "Kicsodák ők?" kérdést.
-Draco Malfoy-súgta a lány a nőnek, aki bólintott.
-Sejtettem. Nem nehéz felismerni, tiszta apja-jegyezte meg. -És aki vele van?
-Kitty Pucey, Adrian húga, aki a Weasley ikrek évfolyamtársa.
-Vagy úgy-bólogatott aprókat.
-Ismered azt a családot is?
-Csak hallomásból. Szeretik elhitetni mindenkivel, hogy aranyvérűek.
-De nem azok, igaz?
-Nem. Nem tisztán aranyvérűek, amivel persze semmi baj nem lenne. A baj az, hogy úgy viselkednek, mint azok a tipikus családok.
-Mint Malfoyék?-kérdezte Fanny.
-Mint Malfoyék-értett egyet az anyja.