Párhuzamok

2. rész

A nyár hátralévő része hamar eltelt, és amikor szeptember elsején Chloé, Fanny és az ikrek a King's Crossra értek, tudatosult bennük, hogy már hivatalosan is ősz és iskolaidő van.
Fanny várta az iskolát, ám mégis volt benne egy kis félelem. Ugyan a Weasleyket már ismerte, akik idén vele együtt lesznek majd a Roxfortban, nem lettek közeli barátai. "Persze, ez még változhat", gondolta, de nem fűzött hozzá nagy reményeket. Percyvel csak a tanulásról lehetne majd beszélni, ami még neki is túl sok lenne, pedig érdeklődő lány volt; Charlie, bár kedves volt mindig vele, a nagy korkülönbség miatt nem számított rá, hogy mély barátságot kötnek majd; a Weasley ikrek pedig eddig is alig vették őt észre.
A peronhoz érkezve Florence és Benjamin egyszerre ölelték át nővérüket. Minden rosszaságuk ellenére, ha Fannyról volt szó, mintha a legnyugodtabb és legérzelmesebb gyerekekké változtak volna.
-Hiányozni fogsz-nézett fel rá könnyezve Florence.
-Írok majd, amennyiszer csak tudok-biztosította őt Fanny.
-Küldesz valami izgalmasabbat is?-kérdezte Benjamin, majd egyből hozzátette: -Csak vicceltem.
-Elküldöm majd a leckéimet, és megcsinálhatod!-nevetett Fanny, és megpuszilta kisöccse arcát. -Te kis bolond.
-Vigyázz magadra, kicsim-ölelte át Chloé a legnagyobb lányát. -Aztán csak jókat halljak felőled!
-Úgy lesz-bólintott mosolyogva, és miután megpuszilt még mindenkit egyszer-egyszer, felszállt a vonatra.

Még sok üres fülke akadt, és ki is választott magának egyet. Leült az ablak mellé, és elővette az egyik - mugli - könyvét, de még nem kezdte el olvasni. Jól is tett, hogy így döntött, mert abban a pillanatban egy vele egy magas, szintén barna hajú és barna szemű lány állt meg a fülke előtt.
-Beülhetek hozzád?-kérdezte.
Fanny bólintott.
-Köszönöm!-mosolyodott el szélesen a lány, és elkezdte felpakolni a csomagtartóra a táskáit, közben pedig be nem állt a szája. -Miért van ez ilyen magasan? Mindjárt a fejemre ejtek valamit! Ó, olyan meleg van! Olvasni készültél, és megzavartalak?-aggodalmaskodott, amikor meglátta a könyvet Fanny kezében.
A lány elnevette magát, majd megpróbált válaszolni minden kérdésre.
-Nem hiszem, hogy a fejedre ejtenél akármit is. Igen, meleg van. És igen, terveztem, de nem zavartál meg.
-Akkor jó-huppant le a lány Fannyval szembe. -Egyébként Katie Bell vagyok. És te?
-Fanny White. Most leszel elsős te is?
-Igen-bólintott Katie. -És már alig vártam ezt a napot!
Katie remek beszélgetőpartnernek bizonyult. Élénk, beszédes, nyitott lány volt, Fanny hamar feloldódott és megnyílt a társaságában. Még tíz perce sem ismerték egymást, de már ezer és egy dolgot tudtak a másikról.
Indulás előtt nem sokkal két lány érkezett a fülkéhez.
-Sziasztok!-köszönt az egyik, egy fekete hajú, afrofonatos. -Alig van már szabad hely. Beülhetünk ide?
Katie megjátszott komolysággal körbenézett.
-Azt hiszem, tudunk nektek szorítani valamennyi helyet-jelentette ki, majd elnevette magát.
Fanny is kuncogott, a másik két lány elmosolyodott.
-Köszönjük a kedvességeteket!-szólt a másik lány.
Neki is sötét haja volt, de a barátnőjével ellenben zöld szeme és a bőre is csak a nyár miatt volt napbarnított.
-Segítsünk?-ajánlotta fel Fanny, amikor a két lány a csomagjait pakolta fel.
-Megoldjuk, köszi-válaszolta az afrofonatos.
Amikor végeztek, megejtették a bemutatkozást.
-Angelina Johnson vagyok-mosolygott a magasabbik.
-Én pedig Alicia Spinnet. Másodéves, griffendéles.
-Ahogy én is.
-Mi pedig Katie Bell és Fanny White. Elsősök és reményeink szerint nem leendő mardekárosak, hanem szintén griffendélesek-kezdett el csacsogni Katie. -Még csak most ismerkedtünk meg, és alig várjuk, hogy odaérjünk a Roxfortba.
-Fannyt is hagyod azért néha beszélni, ugye?-kérdezte nevetve Angelina.
Fanny nevetve legyintett.
-Szinkronhangom, Katie Bell.
Ezen mindannyian felnevettek.
-Nem sokat beszél, de ha mond valamit, az ütős-vigyorgott Katie.
-Vagy csak melletted nincs esélye?-kockáztatta meg a logikusabb indoklást Alicia.
-Hé!
-Lehet mind a kettő igaz-válaszolt Fanny. -De egy biztos: ha Katie levegőt vesz, némítsátok el, vagy legalább negyed óráig őt kell majd hallgatnotok.
Ismét mindenki felnevetett.
-Jó társaságnak tűntök. Remélem a Griffendélben landoltok!-mondta Angelina.
-Ugyanezt gondolom-erősítette meg Alicia.
Az vonatút gyorsan telt. A két másodikos rengeteget mesélt a roxforti mindennapokról, a tanórákról, az ünnepekről és a kviddicsről. Ez utóbbi igazán lázba hozta Katie-t, ám elszomorodott, amikor megtudta azt is, hogy az elsősök még nem lehetnek csapattagok.
-Jövőre megpróbálhatod-biztatta Angelina.
-Még jóhogy! Megyünk majd, Fanny?
-Nem az én világom-rázta a fejét a lány.
-Kár-húzta el a száját Katie, ám mielőtt Fanny azt hihette volna, megbántotta, a következő pillanatban ismét fellelkesült. -Tudtátok, hogy Fanny milyen jó táncos? Balettos vagy mi. Anyukája tanította!
-Komolyan?-nézett meglepetten, ám elismerően Angelina. -Majd mutatsz valamit?
-Majd a Roxfortban igen-mosolygott Fanny.
-Szuper!-vágta rá Alicia.
Már a büfés boszorkány édességeiből is vásároltak, amikor Fanny számára is ismerős alakok jelentek meg az ajtóban. Pontosabban két ismerős. A harmadik, fekete hajú fiúról még nem tudta, kicsoda.
-Helló, Angelina drága! Milyen volt a nyarad?-kérdezte vigyorogva az ismeretlen.
-Nem-válaszolta a lány.
-Mi? Mi az, hogy nem?-kérdezett vissza értetlenül a fiú.
-Az, Lee, hogy még mielőtt megkérdeznéd, nem randizok veled.
-Micsoda feltételezés!-nézett ártatlanul a Lee-nek nevezett fiú. -Én csak kedvesen idejöttem érdeklődni, erre...!
-Jó. Jó volt a nyaram-szakította félbe a sopánkodást Angelina. -És nektek?
-Eltelt-válaszolták a fiúk.
-Hé, veled találkoztunk az Abszol úton!-mutatott Fred Fannyra, aki elpirult, miután minden szem rá szegeződött. -Emlékszel?-nézett az ikrére.
-Igen, tényleg! Meg utána voltatok is nálunk. Fanny, ugye?
-Igen-bólintott a lány.
-Na, és te vajon emlékszel-e ránk?-vigyorgott Fred.
-Igen-bólintott ismét Fanny. -Te vagy Fred-mutatott a bal oldalira-, te pedig George Weasley-mutatott a másikra.
George-on látszott a meglepettség, Fred azonban már készen állt a következő kérdésre.
-Honnan tudod, hogy nem fordítva?
-Mert akkor anyukád is rosszul tudná, ami kizárt-válaszolta Fanny. -Ugyanis emlékszem, hogy rád kiabált, amiért azt a játékot piszkáltad.
-Ikrek vagyunk, az George is lehetett volna-ellenkezett Fred.
-De neked több a szeplőd a szemednél.
-Kétszer láttad őket, és már ezt is megfigyelted?-nézett elismerően Angelina Fannyra.
-Csak nem tetszünk neked?-vigyorgott Fred.
-Nem-rázta meg a fejét Fanny, bár nem tartotta csúnyának az ikreket. -Csak a saját érdekemben megelőzöm azt, hogy ezzel becsapjatok.
-Mennyi eszed van!-kiáltott fel Alicia.
Mindenki nevetett, még az ikrek is elismerően bólintottak.
-Méltó ellenfelünk leszel, kicsi Fanny-vigyorgott Fred Weasley.
-Nem vagyok kicsi Fanny-nézett mérgesen a fiúra.
A vörös hajú fiú csak kacsintott, majd a csapat továbbsétált.
-Megismerhettétek a csínytevő triót-nézett a leendő elsősökre Angelina. -Fred Weasleyt, George Weasleyt és Lee Jordant.
-Egyébként rendesek és viccesek, és ha jóban vagytok velük, a csínyjeik ártalmatlanok.
-Annak a Lee nevűnek különösen tetszel, Angelina-jegyezte meg Katie nevetve.
-Ne is mondd-sóhajtotta a lány-, folyton randit kér tőlem.
-És miért utasítod vissza?-kérdezte Fanny.
-Nem tudom-vont vállat. -Még amúgy sincs kedvem a randizáshoz.