Párhuzamok

52. rész

A hóesés a következő héten sem maradt abba a Roxforti diákok örömére, akik minden szünetet és a hétvége nagy részét is az udvaron töltötték.
Akik azonban szombat délután úgy döntöttek, odafent maradnak a Griffendél klubhelyiségében, el kellett viselniük az ablakon koppanó hógolyók hangját. Ennek elkövetői természetesen a Weasley ikrek voltak, akik a White ikrekkel egyesítették erőiket, ezzel akarva-akaratlanul is bosszantva Ron Weasleyt. A fiú panaszkodott volna nekik, meg is fegyelmezte volna őket jó prefektus lévén, de ezt megbánta: az arcába kapta a következő hógolyót.
Fanny - aki kivételesen nem ment le, ugyanis be szerette volna fejezni a bájitaltan házi feladatát - megszánta az ötödikes fiút, és miután az utolsó mondatot is leírta, összepakolta a három könyvet, amiből és a két pergament, amin dolgozott, majd az ablakhoz lépett.
Ha azt hitte, ő szerencsésebb lesz, mint Ron, tévedett. Fred hógolyója az arcán hullott apró darabokra. Mind a klubhelyiségben ülők - Ron, Harry és Hermione -, mind a lentről támadók lefagytak egy pillanatra, és ezen a dobást követő másodpercek sem változtattak.
-Frederick Gideon Weasley!-kiabált le a lány piros arccal, miután lesöpörte magáról a hópelyheket, és sűrűn pislogott nedves szempillájával.
-Igen, hercegnőm?-vigyorgott a fiú, mert úgy tűnt, nem bánta a balesetet, főleg úgy, hogy sejtette, Fanny le fog jönni hozzá.
-Bolond vagy!
A lány egy haragos pillantást lövellt felé, amikor akinek a szavait címezte, meghajolt; erőteljesen becsukta az ablakot, és miután felvette a talárját, lefutott a két ikerpárhoz.
-De szeretem!-pillantott Fred fülig érő szájjal ikertestvérére, majd a közeledő barátnőjére, nem félve a törékeny lánytól, mérges arckifejezésétől, szigorú tekintetétől és szapora lépteitől.
-Anyára hasonlít-nevetett George.
-Én a helyedben elbújnék-mondta az idősebb Weasley ikernek Benjamin.
-Vagy nagyon bókolnék neki-adta a további ötletet Florence.
-Ugyan-legyintett Fred, majd közelebb lépett Fannyhoz. -Mi szél hozott ide, kicsi rózsám?
-Szél?-kérdezte enyhe éllel a hangjában Fanny. -Az éppen nem. Ám a te hógolyód invitáló jelleggel hatott rám-fonta keresztbe a karjait. -Rád férne egy alapos fejmosás!-billentette oldalra a fejét és a csípőjét.
-Ugyan, ugyan-simogatta meg a lány arcát Fred. -Nem neked szántam, Ronra céloztam.
-Mellé ment-forgatta meg a szemét, majd a tekintetével követte a fiút, aki mellé lépve átölelte a derekát.
-Bájos, amikor mérges vagy-súgta neki, és Fanny átkozta magát, amiért megborzongott a hangjától és a mondattól.
-De nem bájos akarok lenni...
-Ó, nagyon tekintélyt parancsoló is vagy-bólogatott a fiú, miközben igyekezett észrevétlenül megrúgni ikertestvére bokáját, aki úgy tűnt, jól szórakozik a pároson, és nem veszi komolyan Fred kijelentését.
Fanny megforgatta a szemét.
-Gyere velem korcsolyázni-jelentette ki.
-Tessék?-hökkent meg a fiú.
-Azt akarod, hogy ne haragudjak rád, igaz? Akkor ezt meg kell tenned.
-Nem is haragszol-próbálkozott Fred megúszni a sportolást.
-De, nagyon-fejtette le magáról a fiú kezét.
Florence és Benjamin vigyorogva nézték, ahogy nővérük elindul a befagyott tó felé. Az előbbi utána is szaladt.
-Fanny, én jövök veled!
Izgatottsága a korcsolyázás öröménél több volt: igyekezett megtanulni a fiúk "irányításának" fortélyait. Habár Fanny nem akart akaratosnak és elkényeztetett hercegnőnek tűnni, úgy gondolta, ennyi jár neki azok után, hogy Fred arcon dobta.
-Ahogy nemsokára Fred is-jelentette ki Fanny teljes magabiztossággal.
-Miből gondolod?-kérdezte Florence és értetlenkedése jogosnak tűnt: a fiún nem látszott, hogy tervezné követni a barátnőjét.
-Látod, kik, pontosabban ki korcsolyázik éppen?-mosolygott Fanny a húgára.
Amennyire nem kedvelte azt a bizonyos fiút, most kapóra jött neki a jelenléte. És mielőtt Florence válaszolhatott volna...
-Drága Jégkirálynőm, talán hozzám igyekszel?-hallatszott Daniel Davies kérdése.
Fanny lenézett a húgára, majd mosolyogva számolni kezdett.
-Három, kettő, egy-és hátrapillantott Fredre.
-Azt már nem...!-morogta a fiú, és öles léptekkel indult Fanny után.
-Azta!-tátotta el a száját Florence. -Ezt én is meg akarom tanulni!
Fanny bólintott, jelezve hogy mihamarabb idejét veszik egy lányos csevegésnek a témában.
-Meggondoltad magad?-mosolygott rá a barátjára Fanny ártatlanul, amikor az utólérte.
-Vicces...-ölelte át Fred a lány derekát, majd Daviesre nézett. -A Jégkirálynő az enyém, és ha nem akarsz csillagszórót a fenekedbe-illette egy csúnyább szóval a hollóhátas fiú testrészét-, akkor rá sem nézel.
-Ne beszélj csúnyán-rázta meg a fejét Fanny mosolyogva, majd miután Florence magukra hagyta őket, kezdetét vette a több, mint egy órás csúszkálás.