Párhuzamok

14. rész

A diákok még fel sem ocsúdhattak a mardekárosok Nimbusz 2001-esei csúfos vereségéből, máris azzal szembesültek, hogy a rejtélyes szöny újabb áldozatot dermesztett kővé. Mrs Norris után Colin Creevey feküdt mozdulatlanul a gyengélkedőn. A diákok, főleg az elsősök és másodikosok már alig mertek egyedül menni akárhová is, de az idősebb diákok között is akadtak kevésbé bátrabb egyének. Fanny is ilyennek vallotta magát, éppen ezért nem szívesen járkált Katie-ék nélkül. Ám előfordult, hogy mégis kénytelen volt így tenni, például amikor barátnőinek kviddics edzésük volt.
Ijedten rezzent össze egy ilyen alkalommal, amikor a gondolataiba mélyedve mosott kezet az egyik lánymosdóban, és az egyik általa üresnek hitt fülke ajtaja kinyílt. A griffendéles lány a tükörből láthatta, ki hozta rá a szívbajt.
-Ennyire ijesztő volnék?-kérdezte egykedvűen az onnan kilépő Lydia.
-Nem, dehogy-rázta meg a fejét Fanny, majd elzárta a csapot, miután végzett a kézmosással. -Csak én vagyok ijedős.
-És mégis griffendéles-mutatott rá Lydia arra, amiért Fanny nem kicsit szégyenkezett.
-Én sem értem-mondta, kerülve a szemkontaktust a lánnyal.
-Nem minden griffendéles bátor. Neked biztos más odatartozó tulajdonságaid vannak.
Fanny halványan elmosolyodott.
-És nem minden mardekáros gonosz. Téged például sosem tartottalak annak.
-Értem-bólintott Lydia. -Csak óvatosan az emberekkel, kis oroszlán-kösztönt el, és elhagyta a helyiséget.
Fanny egy teljes percig nézett utána, majd megrázta a fejét, és kiment a mosdóból. Ekkor jött rá, hogy mi volt olyan különös az egészben: nem hallotta volna, hogy Lydia lehúzta a vécét, sőt kezet sem mosott. "De akkor vajon mit csinált ott?", gondolkozott el. Rejtély volt számára a lány, ha ábrázolnia kellett volna, egy hatalmas, fehér kérdőjelekkel teli fekete lapot tudott elképzelni. Mégis úgy érezte, Lydia nem veszélyes vagy gonosz, inkább magányos és elveszett. Pedig Fanny szívesen lett volna a barátja, de a mardekáros lány nem tűnt barátkozó típusnak.

Egy hét telt el a szó szerint dermesztő eset után, amikor az iskolában egy újabb hír kezdett terjengeni: a helyzetre való tekintettel a Roxfort tanárai párbajszakkört szerveztek. A klubhelyiségekbe, a bejárati csarnokba és a nagyterembe is kiragasztották az erre figyelmeztető plakátot.
-Mi is megyünk, nem?-fordult Angelina a lányokhoz, miután felolvasta nekik a plakáton álló szöveget.
-Még szép-bólintott Katie, és Fanny és Alicia is támogatták az ötletet.
-Csak valaki olyan tartsa, aki ért is hozzá-jegyezte meg reménykedve Angelina, amikor az első alkalom estéjén mentek le a Nagyterem felé.
-Lockhartnál akárki jobb lenne-fintorgott Fanny.
-Ejnye, kicsi Fanny, a legnagyobb rajongó így beszél a nagy hősről? Ez igazán nem szép dolog.
Fanny sóhajtva nézett hátra a többiekkel együtt. Fred Weasley vigyorgó arcával találta szembe magát, de ikertestvére és legjobb barátjuk szája is fülig ért.
-Nem vagyok sem kicsi Fanny, sem Lockhart legnagyobb rajongója-szögezte le, bár úgy érezte, feleslegesen mondja el ezeket mindig a fiúnak, őt szórakoztatta, ha dühíthette ezzel.
-Ezt nemsokára neki is elmondhatod.
Fanny megtorpant, ami miatt a mögötte sétáló Fred nekiment, de ez most a legkevésbé érdekelte a lányt. Megfordult, és gyanakodva Fredre nézett. Angelináék is megálltak, ahogy George és Lee is, szintén kisebb-nagyobb bukdácsolás keretében.
-Te tudsz valamit, amit én nem-jelentette ki.
Fred büszkén húzta ki magát.
-Nem is egy olyan dolgot. Most mire vagy kíváncsi?
-Lockhart itt lesz a szakkörön?-kérdezte Fanny, reménykedve a nemleges válaszban, de a fiú bólintott.
-Ő szervezte az egészet-szállt be a beszélgetésbe George. -Elárulta nekünk ebéd után.
-Jaj, ne már!-nyafogott Katie. -Nekem semmi kedvem hozzá. Én visszamegyek!
Angelina, Alicia és Fanny egyetértettek Katie-vel.
-Á-á, nem mentek sehova!-rikkantotta Fred Weasley, George és Lee pedig nevetve helyeseltek, és elállták a négy lány útját.
-Mondj egyetlen egy erős érvet arra, miért érné meg ottmaradni!-utasította Fanny a fiút.
-Párbajozni tanulunk, tehát két tanár lesz, aki levezényli és bemutatja a dolgokat-kezdte Fred a meggyőzést.
-Akárki is lesz a másik, Lockhartnak annyi-folytatta Lee.
-Szórakozásnak és tanulságnak is jó-fejezte be George.
Fanny rámosolygott az utóbbira. Talán hármuk közül az ő véleményében talált egy kevés komolyságot.
-Ez igaz. Jó, maradok-adta meg magát egy sóhaj után.
-Ez a beszéd!-karolta át Fred Fannyt, ám a lány egy másodpercig sem engedte, hogy a fiú keze a vállán pihenjen, ezért lelökte onnan.
-Legyen, én sem lépek vissza-mondta utána Angelina.
-Én sem-egyezett bele Alicia, majd végül Katie is, és mindannyian folytatták útjukat a Nagyterem felé.
Odaérve a többi griffendéleshez mentek. Fanny körbenézett: úgy sejtette a nagy létszámból kiindulva, hogy senki más nem tud arról, ki a szakkör fő szervezője. Harryék egész évfolyama ott volt, és nem meglepő módon az elsősök is, akiket Colin esete ösztönzött arra, hogy megpróbálják elsajátítani az önvédelem minden csínját-bínját. A felsőbb évfolyamokból is kivétel nélkül jöttek, de nem csak a Griffendél büszkélkedhetett ennyi tanulóval, a többi házból is szép számmal jelentek meg diákok.
Fanny észrevette Lydiát a velük szemközti oldalon. A lány a falnak dőlve állt, és hanyagul forgatta a pálcáját az ujjai között. Egy biccentéssel reagált Fanny integetésére. Draco Malfoy és csapata az első sorban várakozott, suttogásaikból és mutogatásaikból arra lehetett következtetni, hogy mindenkit kibeszélnek.
A terem közepén egy néhány méter széles, ám egészen hosszú emelvény futott végig. Nem volt annyira magas, körülbelül másfél méterrel magasodott a padló fölé.
-Bizonyára itt fogják bemutatni, mit hogyan kell-hallotta Fanny Hermione Granger hangját, és magában igazat adott neki, ő is erre gondolt.
"Vagy innen fog Lockhart leesni", tette hozzá gondolatban az ezzel kapcsolatos másik elképzelését.
Alighogy ezt megtette, megjelent az emlegetett tanár. Büszke-hiú mosollyal az arcán sétált be a Nagyterembe, kiélvezve, hogy egy csapásra minden diák róla kezdett el sutyorogni. Fanny egy pillanatra meg is sajnálta, hiszen a moraj tárgya többségében nem az volt, micsoda nagy varázsló is ő, hanem ennek az ellenkezője. Lockhart nyomában Piton professzor lépdelt magabiztosan és tiszteletet parancsolóan, fekete talárja, ahogy az már megszokott volt, mint egy szárny lobogott rajta. A suttogó eszmecserék őt sem kerülték el.
-Fél perc alatt végez Lockharttal-hallotta Fanny a mögötte álló Fredet, amint odasúgta George-nak. -Azt is azért, mert ennyi szerencséje még csak lesz.
-Elég lesz rá tíz másodperc is-állította George.
Fanny hátrafordult hozzájuk.
-Két sarló-tett ajánlatot Fred.
-Állom-fogott kezet George az ikertestvérével.
-Komolyan erre fogadtatok?-kérdezte Fanny, akaratlanul is elmosolyodva.
-Mi ezzel a baj?-kérdezett vissza George.
-Csupán annyi, hogy túlbecsültétek a képességeit.
-Te is beszállsz, kicsi Fanny?-vigyorodott el Fred.
-Nem szoktam fogadni.
-Tehát félsz attól, hogy nem lesz igazad-fordította le Fred, hogy számára ez mit jelent.
Fanny oldalra billentette a fejét.
-Igazam lesz-fonta keresztbe a karját is.
-Akkor fogadj.
-Jó-bólintott néhány másodperc mérlegelés után. -Öt másodpercet adok neki.
Miután kezet rázott a fiúkkal, magabiztosan fordult vissza. Továbbra is keresztbe tett karral, egyenes háttal állt, de immáron a professzorokra figyelt.