Párhuzamok

37. rész

A Trimágus Tusa második próbájának napján minden diák a Roxfort birtokán lévő nagy területű tóhoz ment. A kviddicspályához hasonló lelátók épültek a part mentén, bár ezek nem voltak olyan magasak, és kényelmesebben lehetett sétálni a sorok között. Fanny és ikertestvérei McGalagony professzor mellé ültek le - pontosabban az izgalmak miatt mind a négyen álltak. Lydia a felettük lévő sorban, Piton professzor mellett foglalt helyet.
-White kisasszony, a hajfonatánál jobban érdekel a próba kimenetele-intézte a bájitaltantanár Fannynak a szavait, utalva arra, hogy ha áll, nem sokat fog látni abból, mi történik.
A lány meg sem mert fordulni, a szégyentől piros arccal ült le a padra.
-Igazán irigylem, hogy átlát a vízen, Perselus-mondta ezt látva gúnyosan McGalagony professzor, akinek nem tetszett, hogy unokáját sértegetik.
-Valójában nem is értem, miért vagyunk itt-jegyezte meg Lydia. -Az egész próba a víz alatt fog játszódni, amiből semmit nem látunk majd. Időpocsékolás.
Benjamin és Florence egyszerre fordultak hátra.
-Te tudod, mi lesz a próba?-kérdezték kíváncsian.
-Elég nyilvánvaló-forgatta meg a szemét a mardekáros lány, majd mivel Fanny testvéreivel beszélt, visszavett a cinikusságból. -A tó mélyéről kell felhozni a nekik legfontosabbat.
-Tárgyat?-kérdezte Benjamin.
-Vagy embert?-kísérelte meg a kérdést Florence.
Lydia szeme villanása elárulta, kinek van igaza. Fanny is hátrafordult, és igyekezett nem Pitonra nézni.
-Kegyetlenség lenne, ha diákokat küldenének le a víz mélyébe, hogy ott várják a megmentőiket.
-Dumbledore megtette-vont vállat Lydia.
Fanny elkerekedett szemmel nézett fel nagyanyjára.
-Nem lesz baj-bólintott a nő, bár a hangja nem volt annyira határozott, mint máskor. -Képzett varázslók vannak a tó körül és idefent is.
-A mi híres igazgatónk pedig nem áldozna fel senkit feleslegesen-morogta Piton professzor, Fannyt nagyon zavaró kétértelműséggel.
-Valóban nem-jelentette ki sziklaszilárd meggyőződéssel Minerva McGalagony.
Fanny bízott imádott nagymamájában, így kissé megnyugodva fordult vissza, és a tavat szuggerálta, mintha az segítene a bajnokoknak.
-Hé...!-hallotta a suttogást és érezte a kopogtatást a vállán, ami Lydiától jött.
Megfordult ismét, és felnézett barátnőjére. Mellette Piton mindkettőjüket kérdő tekintettel vizslatta, bár lányában megbízott, így inkább Fanny kapott a pillantásokból.
-Nekem tetszik a hajfonatod-mondta mosolyogva, és a professzorra pillantott, aki megforgatta a szemeit, ám egy apró mosoly-féleséget elengedett.
-Köszönöm-mosolyodott el Fanny. -Még reggeli előtt csinálta meg Angelina.
-Jól áll. Hordhatnád többet így.
Lydia megpaskolta a mellette lévő üres helyet. Fanny bólintott, és fellépett a következő sorba, hogy leülhessen barátnője mellé. A velük szemben ülő Weasley ikrek közül Fred - most nem is foglalkozva Lydia jelenlétével - széles vigyorral az arcán rákacsintott a griffendéles prefektuslányra. Az "üzenet" célba ért, mert a címzett elpirulva integetett vissza, a mellette ülő lány pedig apjával együtt forgatta meg a szemét, akinek szintén nem kerülte el mindenre kiható figyelmét az iménti jelenet.
-Most az enyém vagy-karolt bele Lydia Fannyba. -A Weasleyd sírhat utánad.
-Nem úgy tűnik, mint aki sír.
Mindketten Fredre néztek, akinek éppen Lee mondott valamit. Legjobb barátjának szavaira hahotázva csapkodta a térdét.
-Majd fog, amikor nem leszel ott az esti őrült rendezvényükön.
-Nem tudtam, hogy rendeznének akármit is. Bár...-gondolkozott el Fanny, oldalra billentve a fejét. -Ha Harry nyer, bizonyára.
-Ha veszít, akkor is.
-Igaz, rájuk vall. De hol leszek én, ha nem ott?-nézett Lydiára.
-Velem-jelentette ki a mardekáros, amiről Fanny tudta, csupán sajátos stílusú meghívás. -Mutatok valamit, hozd majd Pufit is.

Albus Dumbledore hangja vetett véget a társalgásuknak, megnyitva ezzel a próbát. Lydiának igaza volt a feladatot illetőleg.
A versenyzők közel egyszerre ugrottak a vízbe, Harry azonban lemaradt: a parton görnyedve köhögött fulldokolva.
-Biztos lenyelt egy bogarat-hallotta Fanny öccse elméletét.
A másodikos fiú távcsővel nézte a negyedik bajnok küzdelmét az ismeretlen erővel.
-Hülyeség-ellenkezett Florence, és kikapta ikertestvére kezéből a távcsövet, hogy ő is megnézhesse. -Jé! Olyan, mintha kopoltyúja nőtt volna!-kiáltott fel.
-Minnie nagymama, kölcsön tudnád adni a távcsövedet-nyúlt át Fanny Lydia előtt, hogy elérje az eszközt.
Belenézett, és meglepődött, amikor meglátta, mi történik Harryvel. Húga nem mondott butaságot, kereszttestvérük valóban légzőszervet cserélt. Fanny leengedte a távcsövet, és másodpercekig nézett maga elé.
-Varangydudva...-motyogta azután, egészen hallhatóan.
Lydia és Piton egyszerre kapták fel a fejüket a növény nevére. A mardekáros lány kivette Fanny kezéből a távcsövet, és miután kielemezte a helyzetet, továbbadta Piton professzornak. Csak ezután került vissza McGalagony kezébe, annál azonban fontosabb lett a tény, miszerint Harry megtalálta a módját, hogy a víz alatt is tudjon lélegezni. Miután őt is elnyelte a tó vize, Lydia és Piton egyszerre kezdtek suttogni, amiből Fannyhoz csak foszlányok jutottak el.
-Gondolod, hogy...?-kérdezte Lydia.
-Bizonyára...-bólogatott elsötétült arccal Piton.
-Baj van, Lydia?-érdeklődött pár perc után Fanny.
-Ahhoz magának...-
Fanny gondolta, hogy a professzor mondatát a "semmi köze" szavakkal zárta volna, Lydia azonban gyorsabb volt.
-Potter lopta el a varangydudvát apától.
-Ellopta?-csodálkozott a griffendéles.
-Látod.
-De mikor? Harry sosem szokott és most sem volt Piton ter...-gyorsan kijavította magát-Piton professzor termeiben többet a szükségesnél.
-Akkor magyarázza meg, hogyan került hozzá és veszett el tőlem egy adagnyi!-förmedt Perselus Piton a lányra. -Kristálytiszta logikájával bizonyára nem lesz nehéz észérveket felhoznia.
-Perselus, Fanny nem szolgált rá, hogy ilyen hangon beszéljen vele-fordult hátra Minerva.
A két professzor farkasszemet nézett, Fanny pedig elhúzta a száját.
-Nem tudom... De abban biztos vagyok, hogy nem ő volt.
Bő fél óra múlva a verseny különösen véget ért: Harry Ronon kívül a kis Delacour lányt is megmentette. Krum Hermionét, Cedric Cho Changot hozta felszínre, megkapva ezzel a nekik járó pontokat.
-Harry holtversenyben első!-kiáltották a White ikrek, összepacsiztak, és siettek is le gratulálni a fiúnak.
-Én is lemegyek egy dicséret erejéig-pillantott Fanny Lydiára.
-Maradj a bulitokon is egy kicsit, majd utána jössz. Én itt a tónál leszek.
-Rendben-bólintott a lány és lesietett.
Mire Harryhez odafurakodhatott, a fiú már rengeteg gratulációt hallhatott mindenfelől.
-Hagyjátok levegőhöz jutni!-integetett az őket körbeállóknak hesegető mozdulatokkal. -Nagyon ügyes voltál!-ölelte át azután Harryt. -De izgultam ám érted rendesen.
-Buli a toronyban!-hangzott Fred és George kiáltása.
Fanny hátranézve láthatta a két fiút, amint a nyakukat nyújtogatták. Mosolyogva megforgatta a szemét.
-Előbb Harry megszárítkozik-jelentette ki.
-Igenis!-tisztelegtek vigyorogva, és elsiettek.
Fanny a klubhelyiségben látta őket legközelebb. Ismét kitettek magukért, a dekoráció, a finomságok és az italok is a helyükön voltak. Ennél nagyobb meglepetés volt, hogy Fred egy pohár narancslével lépett elé és felé nyújtotta.
-Köszönöm-nézett fel rá hálás mosollyal a lány.
-Kicsit később esetleg lenne kedved sétálni?-tette fel a kérdést, magához képest bizonytalanul.
Fanny kissé szomorú és többnyire bocsánatkérő tekintettel nézett rá.
-Lydiával leszek. De a következő roxmortsi hétvégén...?
-Jó!-vágta rá Fred, és valamennyire visszatért a mosolya.
Csendben kortyolták az italaikat, majd Fanny törte meg ezt a kissé feszengéssel teli, mégis valamennyire harmónikus pillanatot.
-Felmegyek Pufiért. A poharat...?
-Add csak ide-vette el tőle Fred.
Fanny mosolyogva odanyújtotta.
-Köszönöm. További jó szórakozást!-intett neki, majd percek múlva a fiú már a klubhelyiségből látta kisietni a furkászával a kezében.