Párhuzamok

23. rész

A Griffendél-Hollóhát összecsapás napján minden piros taláros - a szurkolóikkal együtt - izgatottan várta, hogy a Tűzvillámot meglovagoló Harry bebizonyítsa, mi fán terem egy igazi fogó. Még Draco Malfoy gonosz megjegyzése és a Pucey testvérek irigy pillantásai sem tudták elrontani a reggelinél a kedvüket.
Fanny a kviddicspálya felé tartva érte utól akaratlanul is a mardekárosok nagy csapatát, ám hatalmas megkönnyebbülésére először Lydiát. A lány kissé lemaradva, hátul lépkedett, és nem szándékozott belefolyni a beszélgetésbe. Csupán néhány szót ejtettek a szünetről és a mai meccsről, ezek után már oda is értek.
Fanny a lelátón is Lydia mellé ült, és a sok mardekáros között is lelkesen szurkolt a Griffendél csapatának. Észre sem vette, de Lydia sokszor halványan elmosolyodott ezen.
A meccs utolsó tíz percében - bár ezt csak utólag tudták megmondani, hogy annyi idő volt még hátra - Fanny gyanús mozgolódást vett észre a mögötte lévő sorban. A háta mögé pillantott, és látta, ahogy Malfoy, Crack, Monstro, Flint és Kitty felálltak és éppen a lejáró felé sétáltak, amennyire feltűnésmentesen csak tudtak.
-Mire készülnek?-motyogta Fanny.
-Pottert megijeszteni-válaszolta Lydia kifejezéstelen hangon.
-Tessék?-kérdezte Fanny a barátnőjére kapva a tekintetét. -Hogyan?
Lydia vállat von. Őt nem érdekelte a viszály, vagy az, hogy ez miben nyilvánul meg; sem az, hogy Harryvel mi lesz most.
-Dementornak öltözve. Olcsó trükk-fintorodott el-, még a te Weasleyd sem csinálna ilyet.
-Az én Weasleym?-vonta össze a szemöldökét Fanny értetlenül, de el is pirult arra gondolva, hogy az akár Fred is lehetne.
Lydia bólintott, de nem mondott semmit. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a csupa pirosba öltözött griffendéles mindig visszatartotta a lélegzetét, amikor a gurkó Fred Weasley felé repült, illetve azt is látta, hogy amikor a játékosok felszálltak, Fanny egy szemforgatással, de a bosszúságánál is szélesebb mosollyal fogadta a fiú kacsintását.
-Nem az én Weasleym-ellenkezett.
-Nem?-hallatszott a kétkedés a visszakérdező hangján.
-Mindegy-rázta meg a fejét Fanny, visszatérve az eredeti problémához. -A lényeg, hogy ha Malfoyék dementoroknak öltöznek, akkor Harry megint leeshet a seprűjéről!
-Bízz benne, elvégre ő a kiválasztott-mondta Lydia lehelletnyi gúnyt csempészve a hangjába. -Meg Lupin is rengeteget segített neki magánórákkal-nyugtatta Fannyt, akit az első mondata nem győzött meg, és már állt is volna fel. -Itt maradsz és nem fogsz feleslegesen hősködni. Még ha ez a természetedből fakad is-tette hozzá.
Fanny nem mert ellent mondani a lány határozottsága miatt, továbbra is ülve maradt, és tekintete ismét háza játékosai között cikázott. Hirtelen mutatott fel a levegőbe, meglepve ezzel mardekáros barátnőjét.
-A gurkóra figyelj!-kiáltott fel Frednek, aki elkapva a lány pillantását, lelkesen integetett neki.
-A te Weasleyd-motyogta Lydia ismét a számára helyén való szókapcsolatot.
Ezt azonban Fanny nem hallotta a mardekárosak csalódott pfujjogása és a griffendélesek hangos éljenzése miatt, aminek oka a Griffendél pontszerzése volt.
A tekintete továbbra is Freden maradt, és büszkén elmosolyodott, amikor sikeresen elütötte a gurkót a Hollóhát egyik terelője, a kapitány Roger Davis öccse felé.
Ezzel párhuzamosan ezüstszínű felhő pattant ki Harry varázspálcájából, ami sokak tekintetét odavonzotta. Az első sorokban ülők láthatták, ahogy lent a fűben négy dementor(utánzat) rebben szét ijedten, majd esik hátra, miután a felhő okozta füsttől enyhén elkábultak. Abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, Ron Weasley hangos kiáltását hallotta Fanny a közelükből.
-Győzelem!-ordította háromszor egymás után.
-Felfogtuk-forgatta meg a szemét Lydia, de a fiúnak szánt megjegyzést csak Fanny hallotta.
Nem törődött vele, elvégre a barátnője háza révén a veszteséget kellett remélje, ha az év végén ők akarnak a banjnokok lenni.
-Leszaladok a többiekhez, jó?-nézett rá Fanny Lydiára, aki megvonta a vállát, és igyekezett elrejteni a csalódottságot az arcáról. -Ha megvársz, utána visszajövök, és együtt tölthetjük a délutánt.
-Nem akarsz bulizni a többiekkel?
Most Fanny volt a sor, hogy megvonja a vállát.
-Majd máskor. Nem hiszem, hogy hiányolna akárki is. És egyébként is szívesen lennék veled-tette hozzá, nehogy Lydia azt higgye, csak azért választja őt, mert nincs jobb dolga.
-Hát jó-bólintott, és elnézte, ahogy Fanny leszalad a lelátóról, egyenesen McGalagony professzorhoz.