Párhuzamok

11. rész

A jóslástan tényleg olyan volt, amilyennek a negyedikesek mondták: összeszedetlen, zavaros és sötétséget ígérő. Fannyt meg sem lepte, hogy ő lett Trelawney kiszemeltje, hiszen amellett, hogy sokszor nem értett vele egyet, jobban is tudta a dolgokat.
-Gyermekem, járj nyitott szemmel, különben csúnya vége lesz-kiáltott Fanny után egy értelmetlen, ködös mondatot.
-Úgy lesz-mondta a lány barátnőjének, Katie-nek. -Hiszen Fred már tervezi, hogyan fog visszavágni a reggeli miatt.
A jóslástan után következő bájitaltan sem ígért sok jót. A Weasley ikrek az első órán eléggé felbőszítették Pitont ahhoz, hogy a harmadikosoknak tartott második óráját év eleji számonkéréssel kezdje, nem is akárhogyan.
-Mindenki az általam kijelölt bájitalt fogja elkészíteni, és szigorúan megtiltom, hogy egyetlen könyvet is használjanak hozzá-folytatta a feladat ismertetését. -Bizonyára van annyira jó a memóriájuk, hogy a nyári szünet sem törölte ki belőle, amit kínkeservesen magukba vertem az elmúlt két tanévben.
Fanny gyomra már a feladat kiosztása elején görcsbe rándult, de ez a hangsúly, a lenézés és a tény, hogy nem használhatnak könyvet vagy jegyzetet, még idegesebbé tette. Nem dühös idegességet érzett, Piton óráján nem mert az sem lenni. A félelemtől volt ideges. Nagyot nyelt, amikor a bájitaltant tanító férfi ránézett.
-Miss White, a maga bájitala a zsugorító főzet lesz.
A lány bólintott, és halkan felsóhajtott. Nem nehéz főzetről volt szó, ezt tudta, hiszen tavaly tanultál. Szerencsésebb volt, mint Katie, aki olyan bájitalt kapott, amit elsős korukban készítettek el utoljára. Sok lépésre emlékezett, ahogy a lényeget adó hozzávalókra is, de úgy érezte, annyira nem tudja jól, hogy segítség nélkül is boldoguljon.
-Mindenki menjen a saját üstjéhez!-utasította őket Piton professzor, és senki nem mert ellenkezni.
Fanny egy újabb sóhaj kíséretében lépett a Lydia mellett lévő szabad üsthöz. Elővette a meglévő hozzávalókat, majd lassan a tanári asztal felé nézett. Percekig bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy odamenjen Pitonhoz, és megkérje, hogy adjon neki a nála nem lévő növényekből.
-Ha így folytatod, nem fogsz végezni-hallotta maga mellett Lydia morgását.
Óvatosan rápillantott, majd bólintott, és remegő lábakkal, még mindig cikesz méretűre zsugorodott gyomorral sétált ki a professzor asztala elé.
-Mit akar?-nézett rá a lányra Perselus Piton.
-Egy hozzávalót a főzetemhez...-mondta halkan Fanny, de a terem csöndjének hála így is tökéletesen hallható volt.
-El is fogja mondani, mi az, vagy óra végéig itt fog állni?-hangzott a tanár újabb kérdése, ami néhány mardekáros fojtott nevetését csalta elő. -Nekem édes mindegy, én ráérek.
-Patkánylépet szeretnék kérni, Piton professzor-nézett fel rá félve.
-Patkánylépet? A zsugorítófőzethez?
-Igen, azt és ahhoz. Úgy emlékszem, az kell hozzá.
-Úgy emlékszik, vagy tudja is?
Fanny sorsdöntő pillanatként élte meg a következő pillanatokat. A főzet sikere ezen állt vagy bukott. Más tanár talán így vezette volna rá a hibára, ám ha Pitonnál ez egy keresztkérdés volt, nem dőlhetett be neki.
-Tudom, hogy kell hozzá.
A válasz halk volt, de határozott, és nem utolsó sorban helyes. Piton professzor először felhúzta a szemöldökét, majd bólintott, és percek múlva átadta a lánynak a kért alapanyagot.
-Most már húzz bele, kisoroszlán-súgta oda Lydia Fannynak, amikor a griffendéles lány visszasétált az üstjéhez.
-Rendben-súgta vissza.
-Van valami, amit meg akar osztani velünk, Miss White?-hangzott a tanár gúnyos kérdése.
Fanny megrázta a fejét.
-Akiről ódákat zeng a tanári kar, attól elvárom, hogy értelmes választ adjon a kérdésemre-folytatta Perselus Piton.
-Elnézést. Nem szeretnék semmit megosztani.
-Miket cincog? Érthetően beszéljen!
-Elnézést. Nem szeretnék semmit megosztani-ismételte el hangosabban.
-Már elkésett a válasszal. Egy jegyet levonok a munkájából-zárta le a párbeszédet.
Fanny csendben folytatni kezdte a munkát, de akármennyire igyekezett, a könnyeit nem tudta visszafojtani. Az érzékeny lelkének éppen elég sok volt, hogy a megalázás mellett még jegyet is vonnak le tőle. Halkan szipogva aprította a hernyót, és kevergette a főzetet.
Csengetés előtt öt perccel kezdte el Piton szólítani őket, hogy kivigyék a főzeteik mintáit kis üvegcsékben.
-Fanny White!-mondta ki fintorogva a nevet, miután Lydiának egy halvány mosollyal adta meg a lehető legjobb jegyet.
Fanny gyors léptekkel sétált ki, és az asztalra helyezte a kis üveget.
-A színe megfelelő...-morogta Piton. -Az állaga is elfogadhatónak tűnik... Már csak le kell tesztelni.
-De senki főzete nem volt eddig tesztelve!-kelt barátnője védelmére Katie.
-Miss Bell, szeretne maga is egy jeggyel rosszabbat? Nem hinném, hogy olyan jól járna vele.
Katie ellenkezett volna tovább, de Fanny megrázta a fejét, így lány elhallgatott.
-Jól tette, hogy nem vont le a jegyedből-mondta Katie, amikor az óra után kimentek a teremből. -Nem lett volna jogos sem.
-Szerencsém volt-mosolygott megkönnyebbülten Fanny. "Hála Lydiának", tette hozzá magában.