Párhuzamok

54. rész

Az újév a Roxfortban nem egy meglepetéssel szolgált. Dolores Umbridge úgy érezte, főinspektorként köteles ellenőrizni a professzorokat, hogyan tanítanak. Ezzel önmagában nem lett volna semmi baj, de a célja csupán az volt hogy minél több hibát találhasson.
Trelawneynál ez nem volt nehéz, és Fanny amennyire nem kedvelte a tanárnőt a csalása miatt, most annyira sajnálta. Még ha Lockharthoz hasonlóan hazug, emellett furcsa természetű, babonás és aggodmas nő is volt, teljesen ártalmatlan.
Előtte Harryéknek volt jóslástanuk, és Fanny a fiútól értesült Trelawney sikertelen jóslatáról, ami után úgy tűnt, Umbridge még nem akar távozni a toronyból, egy újabb órát végignéz.
-Megtetszett neki a magaslati levegő-jegyezte meg Katie vigyorogva.
-Sokat úgy sem tapasztalt még belőle-tette hozzá Ron, aki egyébként könnyen beszélt, hiszen magasságban nem szűkölködött.
Fanny és Harry jól szórakoztak a megjegyzéseken, majd a lányok felmentek a toronyba. A prefektus lány Trelawneyra pillantott, aki a szokottabbnál is sápadtabb volt, és annál is jobban reszketett. Umbridge ezzel arányosan egyre szélesebb mosollyal nézett körbe.
-Tehát, kedveseim...-motyogta a tanárnő. -A mai órán... A mai órán...
-Talán elfelejtette, mit tervezett az órára?-kérdezte a főinspektor asszony.
Fanny Katie-re nézett, majd a szemével a mellettük lévő polcokon sorakozó teáscsészékre pillantott. Szerencséjére a barátnője megértette.
-Tanárnő!-jelentkezett. -Úgy beszéltük, teafűből jósolunk.
-Ó, igen...?-nézett a lányok felé Trelawney, majd miután ők határozottan bólintottak, valamelyest felderült az arca. -Igen! Minden páros fogjon egy csészét, és főzzön teát-hangzott az utasítás.
-Ez könnyű!-lelkendezett Katie.
-Egy kis színjátékkal talán javíthatjuk Trelawney esélyeit-súgta Fanny, amivel a lány egyetértett.
Valóban nem volt nehéz lefőzni a teát, és ezzel Umbridge is tisztában volt. Fanny pedig azt sejtette, hogy ha egy órával ezelőtt a tanárt, most a tanulót fogja értékelni. Igyekezett tehát szándékosan feltűnően kerülni a rózsaszínbe öltözött nő tekintetét.
-Fanny White kisasszony bizonyára szívesen jósolna nekem.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki mindenkiből - beleértve Trelawneyt is -, aminek a lány nem örült, mert félt, hogy emiatt füstbe megy a terve.
-Igenis, főinspektor asszony-bólintott, majd kézbe vette a teáscsészét, és hiába tartotta undorító szokásnak más italával ezt csinálni, nagy túlzással belefújt. -Még forró-motyogta úgy, hogy hallható legyen.
Örömmel látta, hogy a nő elfintorodik, amikor felé nyújtotta.
-Annak kell meginnia, akinek jósolunk.
-Amíg megteszem, meséljen nekem a jóslástanról.
Fannynak ez éppen kapóra jött egy pergament húzott maga elé, és a csillagjóslásról kezdett beszélni, miközben apró pontokat rajzolgatott. Amikor a csészéből kiürült a folyadék, gyorsan ráfirkantott néhány szót, Katie elé tolta, és a pennájával kopogott a mondaton, mintha csak egy rossz szokása lenne. A barátnője elolvasta a szavakat (Nem túl bonyolult ez?), bár nem igazán értette, mit akar a prefektus lány. Összehajtotta és eltette a lapot.
-Nézzük-vette el mosolyogva a poharat a lány. -Amilyen alakokat látok, az egy...kard-ismerte fel az elsőt. -Vagy győzedelmeskedik egy úgynevezett csatában, vagy ön lesz a legyőzött; ezt sajnos nem tudom pontosabban megmondani.
Umbridge hümmögve jegyzetelt.
-Ló-mondta a második alakot. -Lehet unikornis, thesztrál, közönséges mugli ló vagy kentaur.
-Mhm...!-horkant fel a nő az utolsó két lénynél, majd köhintés közben biccentett Fannynak, hogy folytassa.
-Ha kaphatnék egy kristálygömböt, talán jobban láthatnám, szerencséje lesz-e vele, vagy sem. Végül egy csillag. Ez a kedvencem. Figyelmeztet minket arra, hogy jó vagy rossz úton járunk-e.
-Miből derül ki, melyiken?-kérdezte kétkedve Umbridge.
-Abból, hogy négy vagy öt ága van-e.
A lány Trelawneyra pillantott, hogy meg ne szólaljon, majd "véletlenül" megbillent a keze, és a teafű egy része az asztalon kötött ki.
-Ezer bocsánat...!-pattant fel, és egy ronggyal törölgetni kezdte. -Öt ágú csillag volt. Szerencsés-mondta aztán, amikor már semmi nem látszódott a jóslatokból.
-Kristálygömböt-parancsolta Umbridge.
Fanny az ajkába harapott, amikor megkapta a gömböt. Újabb hazugságokra kényszerült, hiszen volt annyi esze, hogy ne mondjon látványosan sötét jóslatokat a főinspektornak. Részletesen kezdte magyarázni, miket látott, majd egyszer csak kopogtatott a pennáját az asztalon.
-Nem túl bonyolult ez?-mondta el Katie bizonytalanul a mondatot, ami a szerepnek tökéletesen megfelelt.
-A főinspektor asszonynak biztosan nem. Tud követni, igaz?-kérdezte felbátorodottan Fanny, aki köré ekkorra már az egész csoport odagyűlt.
-Igen...-bólintott Umbridge, láthatóan enyhén zavarban.
-Nagyszerű-mosolyodott el a lány. -És ugyebár a mondás szerint: Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Ez természetesen elég pontatlan, én inkább úgy mondanám, hogy akinek kevesebb az érzéke, tanítja. Hiszen, ha nem tudna róla semmit, tanítani sem tudná, ez pedig jelen helyzetben nem igaz-mosolygott Trelawneyra befejezésül.
Tudta, hogy csodát nem tehet, ami döntés Umbridge fejében megszületik, az onnan el nem párolog, viszont bízott abban, hogy az óra híre eljut Dumbledore-hoz is, aki még mindig az igazgató, és talán tehet valamit.