Párhuzamok

45. rész

Fred Weasley nem igazán a szorgalmas tanulásról volt híres, emiatt iszonyúan unta, hogy barátnője már legalább tíz perce csak a házifeladatára koncentrál és nem rá. Fannyt az sem zavarta meg, hogy a fiú az ölébe húzta, szorgalmasan folytatta a Lásd a kilátástalant - Jóslástan haladóknak tankönyvének olvasását, ezzel párhuzamosan pedig a jegyzetelést. Fred a lány haját kezdte el piszkálni, ami már eredményesebb taktikának bizonyult: néhány perc múlva Fanny White bájosan mérges arcát látta maga előtt.
-Hagyd békén a hajamat.
-De olyan jó piszkálni-csavart az ujja köré egy újabb hajtincset. -És tudom, hogy te is szereted.
-De most zavaró-jelentette ki, majd gyors mozdulatokkal laza kontyba kötötte föl barna hajzuhatagát.
-Hé...-morogta Fred, ám nem volt ez sem akadály számára.
Miközben Fanny folytatta az olvasást, óvatosan kiszedte a lány hajából a hajgumit, amiért cserébe egy újabb mérges pillantást kapott.
-Frederick...
-Mondd, szerelmem-vigyorgott csibészesen, tudva, hogy Fanny nehezen tud ellenállni ennek.
Fanny arca tényleg ellágyult, de nem hagyta, hogy az imádott vigyor befolyásolja.
-Lehet, hogy téged hidegen hagy az iskola, de nekem igenis fontosak a jó jegyek. Hagyj tanulni!
-Trelawney már azt kérhetné, te tanítsd őt, annyira jó vagy a tárgyából. Miért akarsz akkor még mindig olvasni?
-Ez nem így megy, te is tudod-rázta a fejét Fanny. -Pontosan azért kell tanulnom, hogy minél jobb legyek. És ezt még ma muszáj befejeznem.
Fred duzzogva forgatta meg a szemét, mire Fanny békítőleg megpuszilta őt.
-Neked is meg kellene ám csinálnod a házi feladatodat-simított végig a fiú arcán.
-Unalmas-motyogta Fred.
-Segítek-ajánlotta fel Fanny.
Fred már majdnem rávágta, hogy ő aztán egy betűt sem fog írni, amikor tökéletes ötlet jutott az eszébe.
-Rendben-bólintott rá a dologra.
-Hozd ide a könyveidet-utasította a lány, ám Fred megrázta a fejét.
-Nem lehet, hogy szobánkban írjuk meg? Itt túl nagy a nyüzsgés, nem fogok tudni koncentrálni.
Fanny attól tartott, hogy fent az lesz a probléma, hogy csak ketten vannak, és Fred miatta nem fog tudni koncentrálni, de már azt is előrelépésnek tartotta, hogy a fiú hajlandó volt a házifeladat felé nézni, így beleegyezett.
-Felviszem a könyveimet, és átmegyek-bólintott.
Térült-fordult, és percekkel később belépett a hetedikes fiúk ajtaján.

-Azt hittem, sosem jössz-húzta Fred az ölébe Fannyt, aki felvont szemöldökkel nézett rá.
-Két perc, ha eltelt.
-Két évnek tűnt!-sóhajtott fel drámaian.
Fanny mosolyogva megrázta a fejét.
-Drámakirálynő-forgatta meg közben a szemét. -Hol vannak a könyveid?
-Ott-mutatott a fiú a táskája felé. -Hová, hová?-kérdezte, amikor Fanny fel akart állni, hogy elővegye őket.
-A könyveidért-tárta szét a karját értetlenül. -Máskülönben nehéz lesz tanulni.
-Természetesen igazad van-bólogatott Fred, de Fanny úgy érezte, nem fogja őt elengedni az öléből.
-Hát jó...-motyogta egy sóhaj után, majd elővette a pálcáját. -Invito, átváltoztatástan tankönyv!
Fred használt tankönyve már repült is oda hozzájuk, a jelenlegi tulajdonosa elkapta azt, majd kinyitotta.
-Ez lenne a feladat?
-Ez-bólintott Fred. -Szörnyen bonyolult.
-Dehogy. Csak akkor, ha valaki olyan lusta, mint te. -Fanny megpuszilta a fiút. -Olvasd el, utána megbeszéljük.
-Muszáj?-nyögött fel panaszos arccal a hetedikes.
-Nehéz lesz úgy írni róla, hogy nem tudod, miről szól-érvelt a lány.
-De van ám nekem egy okos barátnőm...
-Aki nem fog helyetted olvasni-szögezte le. -Minél hamarabb elkezded, annál hamarabb végünk vele.
-Rendben, elolvasom.
Fanny türelmesen várta, amíg Fred a fejezet végére ér. Azután néhány csók hatására rávette, hogy vegye elő a pergamenjét, majd néhány puszi elég volt ahhoz, hogy írni kezdjen.
-Mi a válasz?-mutatott az első kérdésre.
Fanny sóhajtott.
-Frederick, most olvastad el a fejezetet. Minden benne van, ami a kérdések megválaszolásához kell.
-De hol?
-Az első bekezdésben, és többet nem mondok. Ne játszd a tudatlant, mert nem vagy az, sőt nagyon okos vagy. Csak ne legyél ennyire lusta.
-Rendben, megcsinálom-egyezett bele Fred. -Ha eljössz velem ezután egy randira.
-Hová?
-Azt bízd rám. Benne vagy?-mosolygott rá.
Fanny sóhajtott. Mondhatott volna nemet ennek a csínytevő mosolynak?
-Benne...