Párhuzamok

13. rész

Fanny és Katie október végén először fedezték fel Roxmorts kicsiny falvát. A varázslók és boszorkányok lakta faluba Angelina és Alicia társaságában mentek le, akik remek idegenvezetőknek bizonyultak. Végigjárták az összes utcát, bemutattak minden látványosságot, vásároltak a Mézesfalásban, ami hamar Fanny kedvencévé vált. A napot a Három Seprűben zárták egy-egy pohár vajsör és a hozzájuk csapódó Fred, George és Lee társaságában. Miután meghallgatták, hogy a fiúk mi mindent vettek Zonkónál, Fanny értetlenül nézett rájuk.
-Mire jó az a bűzbomba?-mutatott az egyik zacskóra.
-Ezek trágyagránátok-javította ki Fred "kikérem magamnak" stílusban-, és nagyon hasznosak.
-Aha-bólintott, és úgy döntött, inkább nem ismétli meg azt a kérdést, amire jobb nem tudni a választ.

A hétvége másik eseményének azonban nem lett ilyen jó vége. A halloweeni lakoma finomságai és annak jó hangulata sem tudták elfeledtetni a diákokkal az azutáni különös esetet: a hírt arról, hogy feltárult a Titkok Kamrája. Fannyt meg sem lepte, hogy Harryék rosszkor voltak rossz helyen, éppen ezért őket találták meg első számú gyanúsítottakként. Miután Hermione rá mert kérdezni Binns professzornál, mi is az a Titkok Kamrája, és ezt a Griffendél klubhelyiségében a többi érdeklődőnek el is mesélte, Fanny - bár próbálta nem mutatni - eléggé félt attól, mi vár rájuk.
-Csak nem megijedtél, kicsi Fanny?-lökte meg Fred óvatosan, vigyorogva a lányt, aki éppen mellette ült a kandalló előtti kanapén.
Amikor azonban ő majdnem könnyes szemekkel nézett vissza rá, összehúzta a szemöldökét.
-Nem félek...-motyogta néhány másodperc szótlanság után, és lehajtotta a fejét, megszakítva ezzel a szemkontaktust.
-Ne aggódj-hajolt előre George, hogy ne legyen Fred takarásában. -Akármi is az a valami ott lent valahol, nem bánthat.
-Nem vagyok aranyvérű-rázta meg a fejét Fanny. -Mugli születésű sem, az igaz, de...
-Ugyan-szakította félbe Fred. -Ha el is kapna, és fel is falna, amilyen édes vagy, úgyis kiköpne.
Fanny felkapta a fejét, és tágra nyílt szemmel, piros arccal, értetlenül nézett a fiúra. George is hasonló meglepődéssel várt magyarázatot ikrétől.
-Most mi az?-kapkodta Fred a tekintetét hol az egyikükre, hol a másikukra.
-Én mondjuk valahogy úgy nyugtattam volna meg, hogy nincs is semmi veszély, és csak valaki rossz tréfát űzött, de ez is egy megoldás, Freddie-nevetett fel végül George.
Fanny felállt. A zavarba ejtő kijelentés ellenére hálásan nézett a fiúkra.
-Rossz tréfát ti szoktatok elkövetni, ez szerintem több annál. De azért köszönöm-mosolygott rájuk, és a közben már a szobájuk felé induló Katie után sietett.
-A mi tréfáink nem is rosszak!-kiáltották utána egyszerre a Weasley ikrek.
-Miket mondott neked Fred?-vigyorgott Katie, amikor Fanny utólérte, és kíváncsi pillantással méregette a barátnőjét.
A lány visszanézett Fredre, aki George-dzsal éppen Seamust ijesztgette a lent lakó szörny étkezési szokásaival ("Az ír konyha a kedvence"), majd továbbra is piros arccal rázta meg a fejét.
-Azt, hogy engem le sem tudna nyelni a szörny, mert olyan édes vagyok-árulta el halkan. -Katie, megőrültél?-fogta be ezután nevetve barátnője száját, aki hatalmasat sikított, aminek eredményeképp mindenki a lépcső felé fordult.
-Ti egyszer össze fogtok jönni, az biztos!-ugrált felfelé a maradék néhány lépcsőfokon.
-Dehogy-forgatta meg a szemét Fanny, és gyors léptekkel indult felfelé, hogy minél előbb a szobájukba érjen.
-De igen! És én leszek a koszorúslány!-ujjongott tovább Katie, majd Fannyba karolt. -Ráadásul a fő koszorúslány!
-Te inkább a fő hajtó legyél a közeledő meccseteken.
-Unalmas-nyújtotta ki a nyelvét az egyébként igen elhivatott hajtó lány, csak hogy Fannyt piszkálhassa még egy kicsit.
-Valóban?-húzta fel a szemöldökét; nem akarta feladni. -El is mondhatom Olivernek, hogy ezt gondolod.
-Nem tennéd-vont vállat Katie.
-Nem?
-Nem. Mert legjobb barátnők vagyunk.
Fanny ismét megforgatta a szemét, de ez alkalommal elmosolyodott. Tényleg nagyon szerette Katie-t, minden kis butasága ellenére.