colours | jikook

Pt. 20; egy előadásnak hitelesnek kell lennie

- Jó lesz, ne aggódj már! – csattant fel Yeji, miután sokadszorra is döntöttem el, hogy felkelek a székből és lelépek a francba.

- Bízz benne. Vagy ha benne nem is, akkor Jiwooban – biccentett Mingi a lány felé, aki türelmesen, de már-már zavart mosollyal várta, hogy nyugton maradjak.

- Honnan tudjam, hogy milyen képet mutatott neki? – néztem hátra villámokat szóró szemekkel.

- Fú, kopaszt! Legközelebb fejbe vágom és ájultan hozom ide – nézett Yeji a fodrászra, aki csak legyintett egyet, miszerint nincs problémája, de el tudom képzelni, hogy valójában milyen önuralom kellett ahhoz, hogy ezt elviselje.

Holnap lesz a nagy nap. A karácsonyi műsor, s a lány megmondta, hogy nem jöhetek el rá ilyen huligán kinézettel. Ezt leginkább a szemembe lógó hosszabb fekete hajamra értette, mintsem a piercingjeimre, de kinézem belőle, hogy azokat is kiveteti majd velem.

El is rángattak fodrászhoz. Természetesen számomra ismeretlen volt a hely, s a hölgy is, aki velem fog foglalkozni. Általában anya vágja a hajamat, s az öcsémét is. De igaz, már egy ideje nem kértem meg rá. Nem elhanyagoltam magam, szimplán kipróbáltam egy új stílust. Meg őszintén bevallom, tetszett, hogy hátra tudtam fogni. Az idő egy részében zavart, de nem annyira, hogy levágassam.

Ám most eljött az ideje, hogy megváljak a hosszú tincsektől. Eleinte nem örültem neki, mert úgy éreztem, hogy megfosztanak a saját stílusomtól, viszont hamar beletörődtem. Legalább is akkor, amikor a nedves hajamon elkezdett dolgozni a lány. Ha jól emlékszem, akkor Jiwoo volt a neve.

Yejivel jó ismerősök voltak. Ha jól vettem ki a szavaikból, akkor a szüleik barátnők, ezáltal ők is. Egy-két gyerekkori sztori is előjött, de azokra nem igazán figyeltem. Mingivel ellentétben, aki viszont aktívan részt vett a beszélgetésben. Sokszor volt olyan, hogy az egész szalon tőle zengett, illetve az ott dolgozók és vendégek nevetésétől. Határozottan hozta magával a hangulatot.

Idővel én is kész lettem. A lány igazított a hajamon, amit gondosan beállított, annak ellenére, hogy csak egy vágásra jöttem. Jól megnézte ő is a tükörben a művét, s én is tanulmányozni kezdtem.

- Jól nézel ki, Jungkook – mosolygott rám Mingi, majd fogott a vállamra.

- Jól? Eszméletlen dögös! – vágta rá Yeji. – Köszi, Jiwoo-unnie! Csodát műveltél egy olyan sráccal, aki lassan vetekedett egy hajléktalan kinézetével – nézett a fodrászra, aki csak elnevette magát, míg én inkább csak szemet forgattam.

- Csak jobban látszik az arca – legyintett, én pedig a kész frizurámat kezdtem fogdosni. Nem mondom, hogy furcsa volt, hiszen volt már rövidebb hajam, viszont mégis más érzést keltett bennem az, hogy nem otthon vágta le anyám, hanem egy rendes helyen csinálták. – Helyes arca van, biztosan sokak szívét bolondítja – kuncogott, majd még utoljára leseperte a nyakamat a pamaccsal, ha esetleg elrejtőzött volna ott egy-két levágott hajszál, amit eddig nem vett észre.

- Csak annyiét, amennyiét kell – paskolta meg a vállamat Mingi, ezzel arra ösztökélve, hogy keljek fel a székből.

Egy sóhaj kíséretében álltam talpra, majd fordultam felé. Éreztem a szelet, nem csupán a nyakamon, de az egész fejemen. Furcsa volt nem olyan nagy hajzuhataggal élni, mint eddig. Persze nem volt ellenemre. Szerencsére Yeji tényleg jó képet keresett, ami alapján elkészítették nekem ezt a frizurát. Ráadásul Jiwoo jött egyel a lánynak, szóval még fizetnünk sem kellett.

Anya szava is elakadt, amikor hazaértem. El sem akarta hinni, hogy ez tényleg én vagyok. Számtalanszor elmondta, hogy milyen helyes fiatalember vagyok, s ezentúl nem fogja hagyni, hogy megnövesszem a hajam, legalább is ne olyan hosszúra.