colours | jikook

Pt. 0; prológus

Nincs is szebb, mint a nyár utolsó napját azzal tölteni, hogy a talpig retkes és vérző orrú öcsédet átnyaggatod az egész városon. Aztán pedig a nagyszájú 14 éves folytonos szitkozódását hallgatni, amiért elmentem érte és kirángattam egy bunyóból, s emiatt biztosan gyengének fogják tartani őt. Mondanom se kell, nem éppen így szerettem volna élvezni a szabadságom utolsó pillanatait, de nem volt más választásom. Hiába Jungwon került bajba, anya engem fog elővenni, amiért nem vigyáztam rá. Az ő haragjától pedig nincs rosszabb ezen a földön.

- A francnak jöttél ide, hyung! – dobbantott idegesen a fiatal tini, amikor leszálltunk a buszról. Ahogy ránéztem, egy pillanatra átfutott az agyamon a gondolat, hogy nem ég-e a talpa, hiszen olyan meleg volt, hogy én már így képes lettem volna eggyé válni az aszfalttal, ő meg még ilyen dolgokat művel. – Neked beszélek, talán nem hallod, amit mondok?! – kért számon, én pedig egy mély levegőt vettem, s inkább a karját megragadva húztam magam után. Legalább ne az utcán rendezzen jelenetet ez az isten átka.

Jungwon eleinte próbált ellenkezni, de hamar feladta, miután rájött, hogy én mégis idősebb és nagyobb is vagyok tőle. Nem mellesleg erősebb is. Azért az egészen sértené a becsületemet, ha a 14 éves öcsém felhajítana, mert ideges rám, amiért nem hagytam tovább verekedni.

Egyébként nincs vele sok gond, csak nagyon szabadszájú. Anyáék többször voltak már fent az iskolában az évek során, mert olyanokat mondott, amit nem kellett volna. Aláírom, nem volt szép, de legalább őszinte. Azzal nincs baj, csupán a kifejezésmódjával. Meg azzal, hogy olyan korban van, ahol a srácoknál megy a faszméregetés, s sajnos ez sokszor szül verekedésbe menő vitákat, akárcsak ez.

Amint beléptünk a házunk ajtaján, egyből kirántotta a karját a szorításomból az öcskös, s próbált a lehető legcsúnyábban nézni rám. Ha tudná, hogy ezek engem nem hatnak meg, főleg nem egy szemtelen kölyöktől... Örüljön neki, hogy elmentem érte, mert anyutól biztosan kapná a nagyobb fülest, amiért még iskola előtt verekedett, ráadásul olyan gyerekekkel, akik az ő intézményébe járnak. Ha elterjed a hír, már az első napot az igazgatóiban kezdhetik mind a ketten, hiszen édesanyánk is tanár.

- Most miért kellett beleszólnod, Jungkook? Így én leszek az iskolában a félős gyerek, akit a tesója mentett meg! Holott én ütöttem először – motyogta, én pedig ekkor már nem is törődtem azzal, hogy elhagyta a hyung megszólítást. Nagy szemekkel néztem rá, s éreztem, amint a testemet egy pillanatra elhagyja a lelkem. Le is ültem a mellettem lévő székre, arcomat pedig egyik tenyerem mögé rejtettem.

- Te idióta, így biztosan kapni fogsz – motyogtam elveszve. Azt már nem akartam hozzátenni, hogy még én is megiszom a levét, mert rám lett bízva Jungwon, amíg az ősök nincsenek itthon.

- Igen, mert ha nem rángattál volna el, akkor a szart is kiverem Lee Sungho seggéből! Utána csak nem beszélt volna...

- Legalább azt elmondod, hogy miért kezdtél verekedni? – nyögtem fel, s próbáltam összeszedni néhány információt, ami a büntetésünket enyhíti. Legalább is az övét, mert nekem innentől nincs visszaút, az már biztos.

- Sértegették... Minjit – motyogta, s láttam, amint az öcsém arca lassacskán vörösre vált. Kétlem, hogy ez a meleg hatása lenne, főleg, hogy a házban megy a légkondi. – Szóval... Nyáron sokan megváltoztak, ő pedig... Lányosabb lett, érted... – mesélte, én pedig bólintottam egyet, miszerint tudom, hogy mire gondol. – És a srácok akkor olyanokat mondtak, amiket nem kellett volna, én pedig ideges lettem – rántott vállat, míg én csak figyelmesen hallgattam. – Behúztam Sunghonak, miután elmondta, hogy első nap felrántja a szoknyáját. Szerintem csúnya dolog lett volna. Te mondtad, hogy udvarolni virággal szokás, nem pedig bejutni a bu...!