Jeon Jiwon ötlete nem volt rossz, sőt, nem is gondolkodtam rajta sokat, egyből belementem. Csupán az volt a hátulütője, hogy várom kellett az előkészületekkel. Ahhoz képest, hogy az mondta, nem kell nagy durranásnak lennie, szerintem az egyik legkülönlegesebb dolgot vetette fel, s próbálta megvalósítani számunkra. Én pedig ebben örömmel segítettem.
Ezért is a következő héten többször is összefutottam a férfival, bár tény, néha csak beültünk valahova beszélgetni, mesélni magunkról, elvégre voltak még feltáratlan dolgok. Gyakorlatilag ismerkedési fázisban voltunk még mindig.
Amikor a folyosón sétáltam a suliban, akkor is éppen a zongoristával beszélgettem, s néztem a képeket, amiket küldött nekem az előkészületekről, ami megmosolyogtatott. Nagyon sokat törődik vele, s őszintén jól esik, hogy elfogad annak, amilyen vagyok. Ám még mindig bennem volt az, hogy igazságtalannak érzem, amiért ő tudott ezekről előbb, mint a szüleim.
Akkor én csak... Kimondtam. Nem gondolkodtam, csak kiböktem. Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy egy ilyen nagy és ismert személy ilyen reakciót produkál. Konkrétan a fickó úgy csinál, mintha az esküvőmet szervezné meg.
- Szia – ugrott elém Jimin, mire én a váratlanság miatt majdnem a telefonomat is kiejtettem a kezemből.
- Szia – köszöntem vissza neki, s tettem el a készüléket a zsebembe, amit ő csak összeráncolt szemöldökkel figyelt. – Hogy vagy?
- Mi volt ez a reakció? – kérdezte figyelmen kívül hagyva az előző szavaimat. – Hm? – lépett közelebb. – Egy csaj? Pasi? – emelte meg az állát, s nézett úgy a szemeimbe.
- Jeon Jiwon? – mondtam, bár inkább hangzott kérdésnek. – Ugyan miért beszélgetnék mással?
- Hát mert mi még..! – hallgatott el, mire csak elmosolyodtam. Pontosan, még.
Kuncogva néztem körül, ugyanis emlékszem a táncos kérésére, miután elmondta, hogy szakítottak Yeongcheollal. Nem akarta, hogy egyből mással lássák őt, nem azért, mert szégyellné, hanem azért, mert nem akar bajba sodorni. Viszont nekem ezzel elég egyértelművé tette, hogy egyébként szabad utat adott. Csupán türelmesen vár arra a pillanatra, amikor megkérem őt, hogy legyen a párom, s belekezdjünk egy titkos kapcsolatba.
Közelebb lépkedtem, miután megbizonyosodtam, hogy senki sincs a folyosókon, s a derekára fogtam.
- Féltékeny vagy, csibe? – döntöttem oldalra a fejem szórakozottan.
- Fogd be a szádat! Ugyan miért lennék? – rántott vállat, s próbálta játszani a nehezen kapható félt, viszont elég egyértelmű volt, hogy csak húzza az agyamat. Ha annyira nehezen kapható lenne, akkor nem feküdtünk volna össze többször is.
- Akkor mégis vissza kellene írnom Yejinek, hogy nyugodtan beszervezhet a vakrandira – füllentettem, mire csak felkapta a fejét.
- Meg is verlek akkor – nézett rám komolyan, belőlem pedig kitört a nevetés. – Ez nem volt szép, Jungkook!
- Csak hülyéskedek, te is tudod – hajoltam le, hogy adjak a szájára egy apró csókocskát, ő pedig ezek után megenyhülve ölelt át, majd szippantott nagyot az illatomból. – Nemrég cigiztem – mondtam.
- Tudom, láttalak és érzem is. De nem olyan büdös. Neked jól áll – motyogta a vállamba.
Jimin már az elejétől kezdve mondta nekem, hogy nem szereti a füstöt, főleg nem a cigarettáét, viszont nem gyakran tett említést arra, hogy utálja rajtam. Megszokta, szimplán az egészségem miatt aggódik. A tüdőm épségéért. Nem vagyok láncdohányos, szóval napi egy-két szállal én teljesen jól elvagyok. Vannak olyanok az intézményben, akik egy szünet alatt kettőt is elszívnak, s kétnaponta vesznek új doboznyi adagot. Hozzájuk képest én már-már partidohányosnak számítok.
YOU ARE READING
colours | jikook
Fanfiction,,Haragom egy kicsit se csillapodott, s az sem érdekelt, hogy az egyik gyereket félrelöktem, csak azért, hogy szembeálljak vele. - Miért kellett ennyire lepontoznod a festményemet? - kérdeztem kiakadva, s szerintem teljesen jogosan. Egy olyan, aki n...
