colours | jikook

Pt. 23; mint a fekete és a fehér

Ahogy közeledtünk, s megláttam a távolból a tömeg ellenére kicsiny csapatunk másik két tagját, ráncba szaladt a szemöldököm. Jisung önfeledten nevetett, Minho pedig végig mosolygott. Olyan abszurdnak tűnt a helyzet, amilyen az én szememben volt valójában. Elvégre a díszpinty félt, egyenesen rettegett tőle és Yeongcheoltól. Most mégis – Jimin állítása szerint – randiznak.

A torkomat megköszörülve jeleztem, hogy visszaértünk, mire Minho – aki Jisungot hátulról ölelgetve próbált valamit elvenni tőle, míg a mókuska nevetve igyekezett ezt megakadályozni – elugrott a fiútól, s mintha éppen a szülő tetten érte volna a gyerekét az első szerelmével, inkább meghúzta magát, és lopva pillantott hol rám, hol pedig a bűntársára. Mondanom se kell, a másik rosszaság is rendesen elpirult, bár ő inkább attól, amilyen szigorral néztem rájuk.

Mondjon nekem bármit Jimin, én nem bízok meg Minhoban. Túl sok olyat tett, amiért nem szívesen lennék a közelében, s Jisungot meg még annyira se hagynám mellette.

A táncos érezhette a feszültséget, ezért csak elnevetve magát paskolta meg óvatosan a mellkasomat, s próbálta oldani a hangulatot azzal, hogy elkezdte sorolni, hogy milyen piákat vettünk, s mi volt a választék a boltban.

- A biztonság kedvéért vettem egy alkoholmenteset neked is, Jisungie – nyúlt bele a kezemben lévő tasakba Jimin, s próbálta felkutatni a dobozolt italt. – Szereted a citromos ízű sört? – kérdezte, s alig észrevehetően a kezemhez ért. Lepillantottam rá, s innen láttam, hogy jelezni próbál valamit, hiszen engem nézett, majd csupán megrázta a fejét.

A szemeim elkerekedtek. Ez azt jelentette, hogy ne apáskodjak már ennyit Jisung felett? Ne is álmodjon róla, nem fogom önként beledobni az oroszlán barlangjába, hogy szétmarcangolja, amikor megmenthetem.

- Nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet, ha én is iszok – simított a tarkójára Minho. – Nem akarom, hogy leszállítsanak a buszról, ha megérzik rajtam az alkoholt.

- Ne csináld már! – nézett rá Jimin leesett állal. – Majd veszünk rágót – mondta.

- Nem, inkább kihagyom – rázta a fejét Minho, majd Jisungra nézett, aki csak szégyellősen piszkálta a pulcsija ujját.

Megrándult az egyik szemöldököm. Jisung az anyukájával él, ugyanis elváltak a szülei. Tudom, hogy az apukájának volt problémája az alkohollal, s elvonóra is járt miatta, de ez sajnos nem hozta helyre a kapcsolatukat. Ráadásul Minho is elég erőszakosnak lett megismerve, talán a pici mókuska megijedt a ténytől, hogy mi lesz, ha a táncost részegen látja.

Viszont itt felmerül a kérdés, hogy azért mondott nemet Minho, mert valóban nem akart bajt, avagy más áll a háttérben. Mondjuk az, hogy mindezt Jisung miatt tette. S bármilyen abszurdnak hangzik, de az utóbbira tippelnék. A kisördög, a makacsság a vállamon az első opciót tartja számon egyedül. Viszont a tény, hogy most is randira jöttek elvileg, nem hagyja, hogy higgyek neki.

- Akkor ez mind rám fog maradni? – suttogta Jimin szomorkásan, én pedig egy nagy sóhajjal kivettem az egyik kezében tartott dobozt, majd miután megpöcköltem, nehogy kifusson, felnyitottam. Egy nagyot kortyoltam a szénsavas kesernyés italból, s miután csökkentettem a bennem élő alkoholista szomját, megtöröltem a számat.

- Nem szeretném, hogy lerészegedj és megint haza kelljen cipelnem téged – morogtam, s pillantottam a táncosra, aki csak nagy szemekkel pislogott rám. – Úgyis csak 4 darab van, nem?

- De – motyogott, én pedig bólintottam egyet.

- Akkor nem lesz gáz. Ennyitől még csak be se fogok csiccsenteni – ittam bele ismét a piámba, utána pedig egyből grimaszolni kezdtem.