colours | jikook

Pt. 42; hwang myeongsuk

Fáztak a vállaim. Ez volt az első dolog, amit észleltem, ami miatt nyitogatni kezdtem a szemeimet. Nem volt túlzottan nagy fény a szobában, így nem kellett sokat hunyorítanom. Viszont, amit egyből kiszúrtam, az a velem szemben lévő Jimin volt, aki egyből készített rólam egy képet, ezért csak morgolódva, lustán nyúltam a telefonja után. Nem tudom, hogy mióta lehetett fent, de valahogy gyorsabb volt, mint én, éberebb, szóval egyszerűen elkapta a mancsát a készülékkel együtt.

- Jó kép lett - mondta, s elfordulva meg is nyitotta azt. - Olyan édes vagy rajta - mosolygott, s mutatta meg végül. - Nézd már!

- Nem úgy volt, hogy nem csinálsz több képet? - kérdeztem reggeli rekedtes hangon, miközben közelebb csúsztam a táncoshoz, hogy a fejemet a lábára tegyem. Ő egyből ujjait tincseim közé vezette, s lassacskán masszírozni kezdte a fejbőrömet, amit én csak pihegve élveztem. Még nem voltam teljesen magamnál.

- Az tegnap volt - válaszolta, s lehajolva adott nekem egy puszit. - Jól aludtál? - érdeklődött, míg én csak elnyűtten mordultam fel, majd egy nyújtózkodás kíséretében bólintottam egyet.

- És te?

- Egy ilyen este után? - kuncogott. - Mint a bunda. Egyébként mennyibe fájt ez a szálloda? Meg az, hogy kidekorálhattad? - utalt arra, hogy mennyi munkám lógott a falakon, vagy, ami nem fért fel rá, akkor volt itt-ott szétszórva a szobában.

- Ne törődj vele - motyogtam. Már csak azért se, mert nem az én pénzem ment rá, legalább is nem csak az enyém. Jeon Jiwon és a felesége, Min Jiyu nélkül ez sosem történik meg. - Egyébként ezek után mi lesz? Még mindig bujkálni akarsz Choi Yeongcheol miatt?

- Tudod, hogy nem csak magam miatt teszem - sóhajtott.

- Ugye tudod, hogy engem nem érdekel, hogy mások mit mondanak? - pillantottam fel rá, mire ő csak elhúzta a száját. - Nézd, Jimin, nem bánom, ha nem akarod mindenkinek elmondani, aki szembe jön veled. Én csak szimplán titkolni sem szeretném - sóhajtottam.

- Ez... Bonyolult, Jungkook.

- Mi bonyolult benne? - ültem fel. Nem akartam türelmetlen lenni, viszont nem tartottam fairnek, hogy Yeongcheollal már-már dicsekedtek a kapcsolatukkal, én pedig lassan rá se nézhetek, ha mások is jelen vannak.

Ráadásul itt nem azzal volt a probléma, hogy annyira elítélnék a melegeket, már, ha hívhatom magam annak, hiszen engem nem különösebben vonzottak a férfiak. Az iskolában több homoszexuális kapcsolatban lévő ember van és szépen kifejezve, mások le se szarják. Mindenki elvan a saját kis világában, nem fognak ezen fennakadni. Ahogy a tanárok sem. Igaz, fogalmam sincs, hogy mennyit tudnak erről, de ha tisztában is vannak mindezzel, amíg nem lépnek át egy bizonyos határt, egy büdös szót nem fognak mondani.

Nem akartam erőltetni, hogy Jimin vállaljon fel, csupán tudni akartam, hogyha nem teszi, akkor annak mi az oka. Ha egy normális magyarázatot kapok, akkor elfogadom és csendben maradok, várok, amíg ő lép ezzel kapcsolatban. Viszont ő csak kerülgeti a forrókását. Ez pedig egy idő után tényleg kezdett felhúzni, bármennyire is próbáltam elnéző lenni vele, s lenyelni azt a sok ideget, amit ezek után kaptam.

- Tudom, hogy téged nem érdekel az, hogy mások mit gondolnak, de engem igen. Te és én mások vagyunk. Ha valami történik veled, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy ez befolyásolná a jövődet. Te festő vagy, ehhez nem kell az arcod vagy bármi más. Nekem viszont igen és a legapróbb pletykát is képesek felfújni az emberek - magyarázta. - Csak értsd meg a helyzetemet kérlek.

- Azt próbálom, Jimin, de akkor ne ilyen faszom példákat hozz, hanem mondd ki konkrétan, hogy mi a probléma - néztem a szemeibe, s bármennyire nem akartam káromkodni, a mocskos szám most visszafoghatatlan volt. Egy csúnya szó kiszaladt, s ezzel nem őt akartam sértegetni, eddig sem ez volt a célom, csupán zavart a helyzet.