colours | jikook

Pt. 5; meggondoltam, nem teszem meg

- Mindenképp fogok beszélni vele – mondta Mingi, s közben egy újabb pillantást vetett Minjire, a testvérére, aki éppen az én öcsémmel vitatkozott azon, hogy miért lenne jobb az epres müzlit venni a csokis helyett. Bárcsak nekem is ilyen gondjaim lennének, mint ennek a két 14 éves kölyöknek.

Mingi nem volt iskolában az első héten. Beteg lett, miután visszajöttek nyaralásból, s lázasan nyomta az ágyat, ezért a szülei nem engedték őt. Szerencsére már jobban van, s következő héten már Jisung is láthatja az egyetlen általunk kedvelt táncost.

Elmondtam neki, hogy mi történt, amíg nem volt. Azt, hogy már első nap összeakadt a bajuszom az osztálytársaival, s a megaláztatásról is beszámoltam. Nem árulkodásnak szántam, csupán elmeséltem, hogy miről maradt le. Ő nem igazán csípi Yeongcheolt és Minhot, de nincsenek rosszban sem. Gyakorlatilag neki mindenkivel jó a kapcsolata, akivel pedig mégsem, azzal semleges. Viszont ez most eléggé felnyomta benne a pumpát.

- Felesleges – ráztam a fejem. – A tejes eseten kívül nem történt semmi. Nekem jöttek a folyosón, de mást nem csináltak – rántottam vállat.

- Lehet, hogy Jimin beszélt vele – gondolkozott el a magas, mély hangú táncos. – Yeongcheol az ő szavát meghallgatja. Nem mindig bólint rá, de Jimin ravasz. Tudja, hogy hogyan hasson rá – mosolyodott el.

- Kétlem, hogy ő beszélt volna a fejével – sóhajtottam, s dobtam bele a saját kosaramba egy üveg szójaszószt. – Egyébként ők most együtt vannak? Jisung azt mondta, de fogalmam sincs, hogy ezt biztos forrásból tudja-e – néztem fel rá válaszra várva.

- Igen, együtt vannak – bólintott rá. – Nem tudom, hogy Jimin mit lát Yeongcheolban – húzta a száját.

- Egymásra találtak, az már biztos – horkantottam, s a távolba emeltem a tekintetem, hogy láthassam, mi a francot művel a testvérem. Szerencsére semmi olyat, ami miatt rá kellene szólnom.

- Elég ellenséges vagy – vallotta be őszintén. – Jimin nem rossz srác, legalább is nem olyan, mint Minho és társai. Bár inkább ő is csak Yeongcheol kutyája – ingatta a fejét. – Viszont ellenben a többiekkel, Jimin nem bólint rá mindenre, amit mondanak neki.

- Ha ezzel akarod megváltoztatni a véleményemet róla, akkor rossz úton haladsz. Az egészből csak az kiemelendő számomra, hogy nem bólint rá mindenre. Tehát mégis megtesz egy-két dolgot.

- Keresed a kákán a csomót – rázta a fejét Mingi. – Mindegy, egyenlőre akkor nem lépek, viszont, ha bármi van, akkor szólj te is és Jisung is. Ne hagyjátok magatokat.

- Én nem hagyom, te is tudod – pillantottam rá, ő pedig elmosolyodott.

- Tudom, Kook, tudom. Egyébként nem most lesz Yang bácsi születésnapja? – kérdezte, ezzel terelve a témát, amit nem is bántam, ugyanis ezen nem volt már mit kivesézni. Ahogy ő is mondta, csak a kákán keresném a csomót, bármit mondana nekem Jiminnel kapcsolatban. Az én véleményem nem változik vele kapcsolatban.

- De – sóhajtottam gondterhelten.

- És mit adsz neki? – támaszkodott a pultnak, én pedig elhúztam a számat.

Minden évben valamilyen festményt adtam. Vagy tusfürdőt. Határozottan nem vagyok kreatív ajándékozás terén. Ezek is anya tanácsai voltak, én pedig ötlethiány miatt rábólintottam.

Most viszont valami jobbal kell előállnom az előzőekhez képest, mivel idén ő is meglepett. Egy új ecsetkészletet kaptam és légkondit a kis műhelyembe. Ettől jobbat nem tudott volna adni. Még mosolyogtam is, pedig nem szeretem a születésnapomat. Nem is ünnepeljük a kérésemre, de az ajándékozást sosem hagyják ki. Még Jungwon is különleges kedvességgel bánik velem aznap, ami csak annyi, hogy nem szájal vissza, s amire megkérem, azt feltétel nélkül megteszi.