SKZ oneshot's

📖Titkos napló📖-JisIn (SKZ)

Stray Kids -
Yang Jeongin
Han Jisung

JEONGIN pov:

És kicsengettek. Gyorsan felpattanva helyemről indultam a mosdóba. Szinte futottam, nehogy megtaláljon a szokásos banda. Han Jisung,  Seo Changbin, Hwang HyunJin, és Lee Minho. Az egész életem miattuk egy pokol. Gyűlölöm őket. Szavakkal, és tettekkel bántalmaznak. Ha ez nem lenne elég, minden nap utolsó órám velük van, ami tesi óra. Ez ma sem lessz másképp, igaz addig még van 2 óra. Egy 45 és  25 perces óra, ezek mellett  közben egy 20 perces szünet. A felsőszinti  mosdóba érve, ahol szinte soha nem tartózkodik senki, és aminek a létezéséről senki nem tud, hirtelen megbotlottam valamiben. Oda nézve láttam meg egy füzetet. Egy egyszerű fekete füzetet, ám a borítójára egy vörös virág volt rajzolva. Felvettem és elmosolyodtam, nem tudom kié a füzet, de gyönyörűen rajzol virágot. Kinyitottam, lehet bunkóság  bele olvasni. De kíváncsi vagyok. Jaj mi legyen?? Pár perc gondolkozás után végül elkezdtem olvasni az első oldalt ami szinte üres volt, csak ennyi volt rá írva.

"Ez a napló Han Jisungé. Ha megtalálod, kérlek add vissza, és a legfontosabb szabály NE MUTASD MEG YANG JEONGINNAK!"

Szemeim elnyiltak. Szóval ez Jisung naplója. De miért is ne láthatnám? Bele túrtam a hajamba, és lapoztam. Szebbnél szebb mondatok, és feljegyzések rólam. Szívem hevesen vert, biztos hogy azé a Jisungé, aki engem mindig bántott. Ahogy olvasgattam és lapozgattam, nem csak pár mondatos szövegeket találtam, hanem gyönyörűen kidolgozott dalszövegeket. Rólam  írta mindet.  Szívem torkomban dobog. Borzasztóan imádni valóak ezek a feljegyzések. A feljegyzésekhez dátum, idő, cím, és megcímzett is volt. Ha lehetséges, szívem egyre gyorsabban dobog mellkasomban. Telefonom elő véve fotozgattam le mindet. Többek közt voltak mindenre utaló írások is.

"Hallani akarom ahogyan a nevemen szólít, és a fülembe suttogja, hogy szeret. Hogy velem akar lenni."
2022.12.09.
-Egyetlen rózsámnak, JeongInnak.

Ezek az szövegek újra és újra ketté olvasztották a szívem. Nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb bántalmazóm belém szerelmes. Nagyot sóhajtottam. De vajon mi lehetünk többek mint barátok? Még elolvastam párat amit Jisung írt. Ezek után rohantam órára. Úgy elraktam a naplót, hogy senki se fogja megtalálni.  Az óra már kb 20 perce megy és szét unom magam. Csak hogyan fogom vissza adni Jisungnak. Biztos már kereste.  Na mindegy, valahogy majd megoldom. Valamit még kitalálok. Az egyik írásán jár a gondolatom.

"Azt akarom hogy mellettem legyen, de néha hogy alattam, azt akarom hogy mindent érjen el magának, de néha hogy nekem könyörögjön, azt akarom hogy mindig nevessen, de néha sírjon az örömtől  és élvezettől amit neki adok, azt akarom hogy az összes haverom nevét tudja és jóba legyen velük, de néha csak az én nevemet nyögje, és akarom hogy mindig legyen boldog, de csak én lássam imádni való mosolyát. Akarom Őt, de csak magamnak."
2022.012.17.
-Szerelmemnek.

Egyszerűen nem értem. Ez a Jisung imádni való. Ekkor végre kicsengettek. Én pedig megint futottam a mosdóba. És tovább fotozgattam, olvasgattam a naplót. Han Jisung naplóját. Ezek után végül beültem az utolsó előtti oramra. És amint letelt a 25 perc, a mosdóba futottam, át öltöztem, és lementem a torna terem elé. Az ott álló Minho egyből kigáncsolt mire térdre estem. A többiek nevettek, míg HyunJin viccesnek találta a pózt.
-Mi van szopni akarsz? -kérdezte mire megint nevetésbe törtek ki.  Úgyszint, mint mindig, megalázva éreztem magam. A fejem égett, és sírhatnékom volt. Biztos vagyok benne hogy a térdem vérzik és hogy a tenyerem is vöröslik. Nem néztem fel rájuk. Nem akartam látni az arcukat, akiket legszívesebben arcba köpnék. Mégis szükségét éreztem hogy rá nézzek arra, aki szerelmének hívott. Óvatosan tekintettem Jisungra, ki csak fa pofával bámult rám. Szemei mégse rebbentek. Szemeibe néztem, szinte farkas szemet néztünk. Gondolom tetszett neki. Ám sajnos, HyunJin észre vette. Felrángatott a földről, és dühösen nézett rám. Nem néztem a szemébe, a padlót vizsgáltam meg.
-Pont te mertél Jisung szemeibe nézni? Pont te? Egy utolsó lúzer? Jézusom, nézz már magadra. -nevetett HyunJin, majd megint ellökött. Mekkora egy tajparaszt. Kimehetnék akár harminc tanyára is, de akkor sem találnék ekkora marhát mint HyunJin.  Az óra elkezdődött, nagy szomorúságomra kidobóztunk. Persze mind engem dobtak. Jó kis brigád, mondhatom. A játék végén elindultunk  ki a teremből. Azért Minho is nekem jött még vagy kétszer.  Felmentem a mosdóba, vissza öltöztem, tesi cuccom vissza raktam a szekrénybe, a naplót pedig bele tettem a táskámba. Jisung nagyon nyugtalan azóta, amióta naplója nálam van. Csak ő ezt nem tudja, hogy pont hozzám került. Gondolom fél, hogy ki találta meg. Elmosolyodtam majd elsétáltam előttük, undorodva néztek rám. Mind meglepődtek mikor rájuk mosolyogtam, majd tovább sétáltam. Azt hiszem, borzasztóan bele estem Jisungba.

>>>>TIME SKIP<<<<
Másnap:

Képzeljétek, elaludtam. De brutálisan. Este sokáig olvasgattam Jisung naplóját, és kb 10 percre van még a suli, viszont kb 1 perc múlva kezdődik az órám, ami ráadásul Jisungékkal van. Össze vont matek. Oh, basszus. 8:24 volt mikor beértem a suliba. Csak egy 24 perces késés, korrekt. Szinte berobbantam a terembe, mire a tanárnő rám nézett.
-Megkérdezhetem, hogy miért késett Mr. Yang? -kérdezte tőlem Neun tanárnő, és szemüvegét levette magáról.
-Kérdezze Tanárnő nyugodtan. -mondtam ki gondolatom, mire hallottam hogy az osztály abba hagyja a kibeszélésemet. Ez nem direkt volt esküszöm!
-Akkor, miért késett? -kérdezte Neun néni.
-Na ha maga azt tudná. -fogtam a fejem mire az osztály nevezni kezdett. A tanárnő pedig meg forgatta szemét.
-Tudod mit? Nem érdekel, ülj le Yang. -mondta végül ki a nő, én pedig önelégült fejjel a helyemre battyogtam. Ezután folytatódott a tanulás. Az órák hamar elteltek. Megint az utolsó tesi volt hátra. De szerencsére nem kidobóztunk. Szabad foglalkozás volt. Én pedig végig ültem a padon. Jisung mellém vágta magát, majd HyunJin is. Ajaj.....mit akarnak ezek? Mondjuk Jisung maradhat, HyunJin meg húzzon  el innen jó messzire.
-Heló lúzer. Mizu van veled? Annyira magad alatt vagy. -mondta HyunJin miközben átkarolta a vállam.
-Mostmár érdekellek, mi? -kérdeztem mire HyunJin sóhajtott.
-Oké, bocsánatot  kérek mindenért és nem bántalak többet. Rájöttem hogy ez nem jó dolog. Az öcsémet is bántják, és szegény mindig sir, szóval megbántam. -mondta akadozva. Mire elmosolyodtam.
-Bocsánat kérés elfogadva! -mondtam és átöleltem mire lefagyott, de másodpercek  múlva vissza ölelt.
-Na én megyek focizni. -mondta HyunJin és rohant is vissza a csapatához.
-Kimegyek egy kicsit, jössz? -kérdezte Jisung mire  fel álltam  a padról és elindultam vele. Nem sokára egy padhoz érkeztünk, és leültünk oda. Nem szóltunk semmit. Csend volt. Ami zavart. És rájöttem, ezaz a pillanat, amikor közölnöm kell vele a tényt.
-Nálam van. -szólaltam fel mire kérdőn nézett rám.
-Mi? -kérdezett vissza kérdő szemekkel. Oda fordultam, és szorosan magamhoz öleltem. Egyből vissza ölelt és derekamat szorosan karolta át. Éreztem, hogy illatomból mélyet lélegez. Fejem a vállán volt, és a hajával játszottam. Majd a fülébe suttogtam.
-Nálam van a naplód én egyetlen rózsám. -használtam a megszólitást amit még ő használt rám. Kissé hátra hátrált.
-El olvastad? -kérdezte idegesen.
-Igen, el. -mondtam neki még az őszintét.
-Bazdmeg, ki engedte meg? Látnod se kellett volna. Azaz én tulajdonom, add vissza! -kiáltott rám idegesen de én csak meg fogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz.
-Én is szeretlek Han Jisung. -suttogtam szájára és bezártam a köztünk lévő távolságot. Lassan mozgattam ajkaim, de amint észhez tért, úgy vette el az irányítást.
-Tényleg? Tényleg szeretsz engem? Akkor lennél a barátom? -kérdezte miután elváltunk.
-Leszek a barátod. -bólintottam mire újra csókba forrtunk össze.

"Minden leveled miatt újra és újra beléd szerettem, és végül egy életre megtanitottad nekem hogy milyen mikor boldog vagyok de sírok az élvezettől alattad. Tudom a barátaid nevét, mégis a te neved nyögöm. Mindig melletted vagyok, de sokszor kerülök alád. Te tényleg szeretsz, ahogy én is téged."
2023.01.01.
-Páromnak, Han Jisungnak.

Írtam bele levelem Jisung naplójába, majd vissza nyújtottam gazdájának, kitől csak egy csókot kaptam. Igazából igen. Szabad ezt nekünk! Én és Jisung lehetünk többek, mint barátok! Szeretlek Han Jisung, örökre. A naplóddal együtt.