SKZ oneshot's

(16+?)Fura fiú. -HyunIn

I.N pov:

Az osztályomba jár egy fiú. Velem egy idős, kicsit talán idősebb. A terem leghátuljában ül, egyedül. Sokszor látom hogy könyvet olvas. És a fényképező gépét nyomkodja. Szerethet fotózni, de senki nem látta még a fotóit. Szívesen megnézegetném. Szoktam látni hogy rajzol valamit. Aranyos, mikor koncentrál. Okos fiú, mindig ötös dolgozatai vannak. De vannak furcsaságai. Például vegyük az év nyítói esetet. Gyönyörű volt. Mint egy herceg. Szemei feketén csillogtak, ajkai vörös színben pompáztak amikbe legszívesebben bele haraptam volna. Haja szokásosan jó fésülten állt. Bőre híbátlan. Magas test alkata csodás volt. Szép, kecsesen járt kihúzva magát. Illata megbabonázott. Ünneplőiben volt. Jó páran utána fordultak, de ő senkire rá sem nézett. Ám, az ünneplés után ő zakóstól és mindenestül ült le a porba. Az eső esni kezdett, és ő nem zavartatta magát. Feltehetőleg nem érdekelte hogy el ázik.  Aztán pedig a másik amikor az osztályteremben ülve ő az ablakon bámult ki. Lefotózta azt hogy milyen szélen süt a nap,  látszott rajta hogy kedveli a nap fényt. Ám perceken belül esni kezdett. Arca csalódottságot tükrözött. Nem szerethette az esőt. A kedv rontó esőt, mely nem csak zord hangulatott adott, hanem a kedvemet és a fiú kedvét is elvette. Mikor egyszer meg kérdeztem hány óra van, ő azt felelte hogy 18 óra Mexikóban, és hajnali két óra Magyarországon. A hangja csodálatos volt. Imádtam hallgatni. Mikor felelt, el tudtam volna aludni a kissé karcos és magas hangján. Szerettem mindent, ami ő volt. A furcsaságait, a reakcióit a dolgokra, a hangja. Nem azért szeretem mert kívülről milyen szép. Hanem azért mert aranyosnak tartom a reakcióit, a hobbijait. Kedvelem a fiút, már csak azt kéne tudnom, ő tudna-e kedvelni engem?

Napok telhettek el mikor végre erőt vettem magamon és mellé ültem. Rajzolt. Szemeit rám vezette, alaposan feltérképezett. Egy apró mosolyt villantott majd lapja felé fordult. Tovább készítette a lapra tervezett szépséget. Egy ülő ember volt ott. Előtte egy tükör. A tükör homályos volt, és teljesen mást mutatott  mint az ember nézett ki. Szóval a fiúnak test kép zavara van? Eltátottam a szám. Ő nem látná milyen csodálatos? Szemei kétségbe esetten néztek rám. Gondolom, nem értette a reakcióm.
-Aranyos fekete szemek, dús szőke haj, meggypiros telt ajkak, szép testtartás, gyönyörű bőr, aranyos furcsaságok,imádni való hang, cuki hobbik. -jellemeztem végig a fiút aki csendben maradt. Ajkai mosolyra húzódtak majd apró puszit hintett arcomra.
-Köszönöm. -motyogta mire szívem nagyot dobbant. Hangjába újra és újra szerelmbe estem. Szívem majd ki ugrott mellkasomból és legszívesebben az előttem ülő fiú ajkaira hajolnék. Vajon milyen ízűek lehetnek párnácskái? Elmémbe férkőzik a gondolat, mi szerint a telt ajkaival hajszol a vég felé, szívem gyorsabban ver az obszcén jelenetekre gondolva. Ahogy ajkai közül már a nyál foly ki. Mennyire ártatlan lehet. Teljesen biztos hogy az. Egy apró puszitól vörös az arca. Érdektelen infó hogy hogyha mégis meg történének a fejemben született képsorok, akkor teljes mértékben ő lenne felül. És eszembe jutott hogy mikre is gondolok. Képen vágott a felismerés. Újra megtettem. Kéztetést érzek arra, hogy az ártatlan testét bemocskoljam. Bár furcsa, hogy én vagyok a fiatalabb mégis tapasztaltabb. Gondolat menetemből édes hangja rántott ki.
-Megszeretnél csókolni, vagy csak van valami a számon? -oké ez a kérdés meglepett.
-Azt hiszem az első opció. -bólintottam mire arca piros lett. Körbe nézett, majd mikor megbizonyosodott arról hogy senki nincs bent a teremben behunyta szemeit. Én pedig ott, és akkor ajkaira hajoltam. Szegény esetlenül viszonozta csókomat. Én voltam neki az első, és emiatt többet és többet akartam. Én akartam mindenben az első lenni. Mikor el váltunk egymástól, ajkainkat egy nyál csík kötötte össze. Szuszogott párat majd újra ajkaimra hajolt. Most ő irányította csókunkat amitől kirázott a hideg. Ügyes volt, ahoz képest hogy ez a második csókja. Mikor újra eltávolodtunk a másiktól büszkén konstáltam magamban hogy, arca piros, zavarban volt, ajkai vörösebbek a szokásosnál, eléggé megtéptem őket. Ajkai édesebbek mint gondoltam. Ez a furcsa fiú szereti az átlagost. Én pedig szeretem a furcsát. Igazán össze illünk.

És egyébként, össze is jöttünk.