SKZ oneshot's

Babát akar. -Seungsung

-Jisung. Tudnál mesélni arról hogy hogyan is került hozzád egy gyermek? -kérdezett rá Seungmin undorodva hiszen nem szeretik a gyerekek őt, és ő se nagyon a gyerekeket.
-A húgom miatt. Ő csak 16 volt, de a gyerek már úton volt. És nem akarta megtartani. -mondta Jisung, aki jelenleg 24 éves. Seungmin pedig egy évvel fiatalabb. Seungmin sóhajtott egyet mikor Jisung felé tartotta az alig egy éves kislányt. A kislány csendben türte hogy a másik fiú karjaiba veszi őt. Mikor elaludt a baba,  Seungmin lerakta majd le ment. Talán egy óra telhetett el, mikor a kislány sírni kezdett. Jisung azonnal felrohant hozzá, de mikor az le szólt Seungmin is fel ment. Benyitott a szobába, majd Seungmin kezeiben adta a síró kislányt, majd lerohamozott feltehetőleg a tejért. Seungmin halkan kezdett beszélni a picihez, kinek sírása abba hagyott.
-Mi a baj pici? Mesélj babám, mondd csak. -mondta Seungmin, nem vette észre az ajtóban álló Jisungot. A kislány gügyögve mondta kissé felháborodva, persze nem lehetett érteni.
-Igen? Így volt? Na most aztán mi legyen? -kérdezte Seungmin mire a kislány újra érthetetlen beszéddel válaszolt.
-Igen, legyen úgy! -mosolygott Seungmin majd puszit nyomott a kislány arcára az pedig nevetni kezdett. Jisung eközben az ajtóban állt. Hallgatta és boldog volt amiért Seungmin törődött a kicsivel, ami már vele fog felnőni. És talán Seungminnal. Reméli Jis, hogy Seungmin segít felnevelni ezt a kicsi lelket. Pár perc múlva a kislány újra az igazak álmát aludta ágyában.
-Hallottad? -kérdezte Seungmin piros orcával.
-Igen. -bólintott Jisung majd át ölelte barátját. Csókot nyomott annak ajkaira, mire Seungmin viszonozta azt.
-Jisung....ha mondok valamit, nem haragszol még, ugye? -kérdezte Seungmin reménykedve.
-Dehogy haragszok. Mondd csak. -válaszolt Jisung.
-Én....sajátomként akarom kezelni a kislányt.  -suttogta Seungmin mire Jisung szemei elkerekedtek. Majd szorosan bújt hozzá a másikhoz.
-Megteheted Seungmin. Én nem tudom neked megadni azt hogy gyermeked legyen. De kezeld úgy, ez rendben van. -mosolygott Jisung mire a másiknak nagy kő esett le szívéről.

Az éjszaka egyszer sírt fel a kislány. Seungmin azonnal mellette termett.
-Semmi baj kicsim, itt vagyok. -suttogta halkan Seungmin. Jisung pedig csukott szemmel, mosolyogva hallgatta. Nem telhetett sok idő mikor Seungmin vissza feküdt Jisung mellé.
-Szeret téged. -suttogta Jisung, erre pedig Seungmin elmosolyodott.
-Én is szeretem őt, ahogy téged is. -válaszolt Min.
-Én is szeretlek. -mosolygott Jisung csókot nyomva másik ajkaira.