SKZ oneshot's

Again. -Hyunsung

Mit érezhet a 16 éves Han Jisung, akit a 17 éves Hwang HyunJin megcsal? Fogalmam sincs, de azt hiszem elmesélhetem a történetet, már valószínűleg egyik sem haragudna meg érte.

Han Jiu vagyok, egy 14 éves lány, Jisung húga. Sosem volt legjobb kapcsolatunk a másikkal, hiszen mindketten magunknak valók voltunk. De már látom, ahogy ő is látja, egymásra mindig tudunk számítani még ha az elején rossz is volt. Egész kiskoromban folyton a figyelembe voltam, és ezt Jisungot igen zavarta. Mondjuk, meg is értem miért. Akkoriban nagyon keveset szólt hozzám, egészen addig amíg 7 éves nem lettem, szinte kapcsolatot se ápoltunk a másikkal. Mikor betöltöttem a hetedik életévem rám tört a hiszti, mi szerint engem hagyjanak békén, és csak a báttyámmal akarok lenni. Folyton csak sírtam Jisungnak hogy márpedig vegyen fel, aludjon velem, és a létező összes dolgot velem csinálja. Persze ő sokáig nem akart engedni, végül pedig egyszer felvett és utána soha le nem tett kezéből. Többet törődött velem, aztán jött a képbe Hwang HyunJin, a bátyám pasija. Semmi gond nem volt vele úgy igazából. Vagyis így ismertük meg.......de csak aztán jött a fekete leves. Mikor kiderült hogy a Hwang fiú megcsalta Jisungot hatalmas balhé lett. Túl sokáig húzódott ahoz hogy megtudják beszélni, pedig én láttam HyunJinban hogy ő neki kell Jisunggal lennie. Akkor elengedtem a témát, nem gondoltam hogy nekik lessz közös jövőjük, és lehet Isten se gondolta így. Napokig sírt a bátyám a másik fiú miatt, és ezért a szívem szakadt meg. Talán két hétre rá meguntam, ezért felkerestem a másik fiút.

-HyunJin! -kiáltottam rá a fiúre mikor kinyitotta az ajtót. Szemei pirosak, is sírhatott, és ahogy látom sokat is.
-Jiu? Mit keresel te itt? El akarod mondani mekkora balfasz vagyok?! Csak nyugodtan, úgyis tudom már. -mondta ki hisztis én meg a végén pedig újra könnybe lábadtak feketén csillogó őzike szemei. Kisírt szemei emlékeztettek Jisungéra.
-Miért tetted?! Ha szereted akkor ne tegyél többet ilyet, és ne itthon sajnáltasd magad hanem húzzál ki békíteni. -szemei elkerekedtek és másodpercek alatt tünt el, majd jelent meg immár cipőben.
-Egyedül van otthon? -bólintottam. Kulcsot kezébe adtam, és megindultam oda ahova indultam. Barátnőmhöz.....

HyunJin pov:

Hangosan robbantam be szerelmem ajtaján. Nem akartam meg csalni. A lány rám vetette magát. Szemei pirosak voltak, akárcsak az enyémek. Basszus.....most úgy az ajkaira hajolnék.
-Te mit keresel itt? -kérdezte kicsit bunkón szívem pedig fájdalmas kalapálásba kezdett.
-Én.....újra akarom azt ami köztünk volt! -kimondtam. Elmondtam azt, amit azóta akarok hogy  nincs velem. Mennyire hiányzott. Ő maga, teljes lénye. Szenvedtem a hiányától.
-Az ami köztünk volt az elmémben már meghalt. -vágta hozzám én pedig nem bírva magammal szakadt fel belőlem az oly régóta ki kívánkozó sírásom. Láttam rajta hogy tekintete megijedt, nem látott még így. Karjait szorosan körém fogta, én pedig nyakába bújtam.
-Annyira szeretlek és én nem akartam ezt, ő kapott le. -mondatomba többször is megálltam hiszen sírásom miatt szavaim érthetetlenné váltak. Nem válaszolt. Tovább ölelt, pár perc múlva pedig olyat tett ami miatt újra felsírtam. Telt ajkait egyémekre tapasztotta én pedig olyan szorosan vontam magamhoz mint még soha. Nem fogom elengedi többet magamtól.
-Újra együtt?-kérdezte halkan mire bólintottam. Elsődjére is ő kérdezte meg azt hogy leszek-e a barátja. Most pedig másodjára is.
-Újra. -suttogtam nyaka puha bőrére.