SKZ oneshot's

You're mine-Minsung

Jisung egy nagyon gazdag családba született bele, így semmi kétség afelől hogy a fiú el volt kényeztetve. Minho már nem mondhatja magáról el ezt, az átlaghoz képest szegényebb családba született. Hamar nőtt fel, szinte gyerekkora nem volt, és sosem kapta meg azt amire vágyott.

Minho imádta a virágokat. Sokszor kérdezte meg hogy kaphat-e egy virágot, de a válasz mindig nem volt. Gyakran gondolt arra hogy bár lehetne egy macskája. De egyszerűen nem lehetett. Szeretett volna ő is telefont. Puccos ruhákat. Viszont ezek soha nem voltak ki vitelezhetőek.

Minho most épp haza felé tart, elmélkedik azon hogy milyen más lenne az élete ha ő is gazdagabb családba született volna. Ám ekkor véletlen neki ment valakinek így inni valója a személyre borult.
-Elnézést. -kért bocsánatot Minho már-már majdnem sírva, mikor meglátta hogy milyen gazdag férfit öntött le. Úgy gondolta hatalmas leszídást kap, de ez nem így történt.
-Semmi baj. -vigyorgott rá a nála kicsit alacsonyabb fiú. Egészen helyes, jutott eszébe Minhonak mikor arcára nézett.
-Lee Know vagyok, te? -kérdezte kedvesen Minho, hiszen dominanciája felébredt a kisebb  és vékonyabb fiút látva.
-Han Jisung. -erre Minho ledermedt. Han család. Az egyik leggazdagabb család Koreában. Minho szülei elő lesznek véve, hiszen szegénységük miatt a Han család kérhet valamit. A legfiatalabbik Han kérhet bármit. Kivéve pénzt, ugyebár.
-Mit....mit fogsz kérni? -nyögte ki Minho. Dominanciája ahogy jött, úgyis ment.
-Hmm....téged! -mosolygott angyalian Jisung  majd megölelte a ledermedt fiút.
-Nehogy nekem becsajozz vagy be pasizz, az enyém vagy Lee. -folytatta Jisung beszédét Minho füle mellett, mire az zavarba jött. Jisung szó nélkül ment el onnan, ezzel magára hagyva a fiút.

Talán két hét telhetett el mikor Minho már Jisungéknál találta magát. Szinte egy palota volt  a háznak nevezett lakhelyük. Minho azt hitte nagyon rossz helyen lessz ott, ám Jisung monológja szinte ledöbbentette.
-Nos cicám. Mit szeretnél? Én meg veszek neked bármit,  mindent amit csak szeretnél. Csak azt szeretném szerelmem, hogy légy az enyém örökre. Szeress engem és akarj magadnak! -mondta Jisung a végén pedig már meg feszült. Minho nyelt egyet majd a másik karjaiba bújt. És bár nem szabadna, a kisebb karjai között olyan érzések járták át testét  amit akkor érzett mikor régebben párja volt. Szerelmet érzett. Úgy érezte hogy senki nem bánthatja őt Jisung karjai között, hogy a fiatalabb vigyáz rá és megvédi mindentől. És érezte annak a súlyát hogy Jisung el akarja őt kényeztetni. Mikor a házba ért, márkás és drága ruhák fogadták őt, és szinte sírni tudott volna mikor meg tudta, az mind az övé. Körbe nézett, egy szoba akkora mint a saját lakásuk. Sorba sorakoztak a szebbnél szebb Jordan cipők az egyik szekrényen ami úgyszintén immár az övé. Jisung nem tudta, de azt hitte hogy csak azért  van vele Minho, mert gazdag. Pedig ez nem így volt. Minho szépen, mindent alaposan felfedezett amit Jisung csillogó szemekkel kísért végig. Aranyosnak tartotta az idősebb elveszettségét. Maga a fiút tartotta aranyosnak, és azokat a csókolni való ajkakat, amiket legszívesebben véresre tépne a saját ajkaival. 

Minho talán egy hete lehetett ott. Elég sok mindent kapott, ha az utcán elmentek valahol és bármire úgy nézett rá, Jisung azonnal megvette neki. Viszont arra nagyon ideges volt, ha Minho tekintete akár véletlen is más lányra vagy fiúra barandolt. A fiatalabb mindig mindent magának akart, most Minhot is csak magának akarja. Akár ha véletlen Minho más lányt vagy fiút néz, szomorú lessz, és ideges, ezek mellett borzasztó féltékeny. Éppen az utcán sétálnak mikor Minhonál magasabb fiú áll eléjük.
-HyunJin! -mondta Minho boldogan de mikor HyunJin meg akarta őt ölelni Jisung megállította a magasabbat.  Minho pedig nem bírta tovább és hangos röhögésben tört ki. Persze ezt a másik kettő nem értette, de HyunJin hamar kapcsolt hogy a két fiú együtt lehet ezért lett megállítva. Minho majd össze esett a nevetéstől, amit a többi értetlen tekintettel nézett. Tekintetük egymásra szegeződött és alaposan végig mérték egymást.
-Magas vagy, vékony és helyes. Túl helyes. Mit akarsz Minhotól?-kérdezte Jisung de HyunJin fölényesen mosolygott.
-Alacsony vagy, úgyszint vékony, helyes, na meg féltékeny. Kije vagy Minnienek?-mondta HyunJin mire Jisung össze szűkítette a szemeit.
-Minnie? Ne becézd, csak én tehetem! Tudod te egyáltalán hogy ki vagyok? -kérdezte Jisung idegesen mire Minho megint nevetett egyet.
-Képzeld igen, tudom  de nagyon nem érdekel. -rántott vállat HyunJin, mire Jisung még idegesebb lett.
-Na ide figyelj, nem érdekel hogy velem kötöszködsz de Minho neked tabu téma! -mondta Jisung dühösen, szemei pedig már szinte szikrákat szórtak. HyunJin felvonta a szemöldökét, nem volt ideges, igazán nyugodt volt.
-Imádom hogy ilyen nyugodt vagy. -mondta Minho csak hogy jobban húzza a másik agyát. Jisung szinte robbanva lökte meg HyunJint aki csak kicsit hátrált meg.
-Kössz. -rántott vállat megint Hyun nyugodtan, és zsebre vágta a kezeit.
-Jól vagy Hyunnie?-rohant oda Minho legjobb barátjához. Arcát a kezeibe véve vizsgálja közelről HyunJin arcát.
-Jó hogy már nem megcsókolod.-dühöngött Jisung kezeit ökölbe szorítva. Fájt amiért vereséget szenvedett, és rosszul esett neki hogy Minho ennyire oda van a magasabbikét, ezek mellett idegesítette a tudat hogy más van Minho közelében. Nem sokáig kattogott ezen hiszen Minho elé állt és tarkójától fogva ajkaira húzta az ideges fiút. Olyan csókot kapott a fiatalabb hogy hasában a pillangók felébredtek, lábai remegtek, és szinte össze tudott volna esni ha Minho nem tartja meg. Szíve ezerrel vert, és boldog volt amiért a csókot ő kapta, és nem HyunJin. De persze mindenbe bele kell rondítania a Hwang fiúnak, aki élvezett Han agyára menni.
-Én is kaphatnék ilyen csókot? -kérdezte HyunJin nevetve mire Minho is nevetett.
-Figyu, legjobb barátom vagy de nem nagyon vágyok a csókodra ne haragudj. -mondta Minho mire Jisung megszorította a kezét, hiszen ezek szerint Minho vágy az ő csókjaira, azért is csókolta meg. Büszkén elvigyorodott majd átölelte a mellette állót. És nyűgösen szólt Minhonak hogy menjenek. Persze Minho válasza egy nem volt.
-Ne aggódj már babám, csak a tiéd vagyok. -suttogta Minho a fiatalabb fülébe ki boldog mosollyal ölelte tovább szerelmét. Örült annak hogy immár Minho is kimondta, az amúgy Jisung számára alap ténynek számító dolgot.
-Na jó öcsi, maradj ott és ölelgesd a fiúdat nem túrlak ki onnan. -mondta HyunJin nevetve majd elment, ahogy a másik kettő is elindult. Jisung továbbra is mosolygott.
-Min vigyorogsz ennyire? -kérdezte Minho mikor haza értek.
-Ki mondtad. -mondta Jis.
-Mit?
-Hogy az enyém vagy. -mondta Jisung boldogan mosolyogva.
-Eddig is tisztában voltam vele. -kuncogott Minho mire a másik szíve újra gyorsabban kezdett verni.
-Annyira szeretlek. -nevetett fel Jisung mire egy csókkal gazdagodott.
-Én is téged. -vigyorodott el Minho miután elváltak egymástól.

Egy hónap, telhetett el ezóta, ám most Minho lett féltékeny. Egy lány aki imádja Jisungot nagyon feltünően próbálkozik. Persze Jisung vissza utasítja mindig. Gyakran hangzott el a párbeszéd miszerint:
-Sajnálom, de van párom. -mondja Jisung.
-Amit nem lát az nem fáj neki. -mondta a lány.
De Minho igen is látta és mindig fájt neki. Este lehetett mikor Jisung be esett az ajtón. Minho azonnal a karjaiba bújt és erősen vívódott. Kiszívja Jisung nyakát? Jó ötlet lenne. Tovább ölelte a fiatalabbikat akinek csak a másik csendessége volt feltünő hiszen a hosszan tartó ölelések alap dolgok voltak. Minho bele szuszogott Jis nyakába ki felsóhajtott és megsimogatni kezdte Minho haját. Tudta hogy Minhonak valami baja van, hiszen csak akkor környékezi meg a másik nyakát. Ám hírtelen Minho erősen meg szívta Jisung nyakát ki ennek hatására felnyögött és bele markolt a másik tincseibe. De ennek nem volt vége. Minho mohón szívott ki egy csomó helyet a kisebb nyakán és kulccsontján.
-Sajnálom. -suttogta majd le kapta a pólót Jisungról. Felső testét színesítette sok apró folttal amiket Jisung nyögdécselve élvezett. Mikor Minho egy csomó helyet ki színesített nyomaival vissza hajolt Jisung nyakához és kissé megharapta azt mire a fiatalabb nyüszögő hangot adott ki. Minho ez után szorosan bújt a másikhoz a nyakán lévő foltokra pedig puszikat adott.
-Ezt miért kaptam? -kérdezte Jisung mire Minho rá nézett.
-Az a lány túlságosan idegesített. Az enyém vagy Jis, és én a tiéd. Az a kurva nem vehet el tőlem. -mondta Minho nyugtalanul.
-Mikor lettél ilyen birtokló? -kérdezte Jisung nagy szemekkel.
-Azóta mióta elkényeztettél. -feküdt Minho rá Jisung mellkasára.
-Senki nem vehet el tőled nyugodj meg. -kuncogott Jisung, majd egy apró foltot hagyott a másik nyakán.

Nem tudom, talán ez lehetett 20 éve. Legalábbis nekem ezt mesélték,és pontosan ugyan így. Még a naplómba is le van írva. De várj, elfelejtettem bemutatkozni. Tehát akkor. Sziasztok, Han Taehyun vagyok, 15 éves. És van egy húgom, Lee Somi aki 13 éves.