ELŐNYÖS ÜZLET

4 RÉSZ

•Efsun

Mindenki nagy sebbel lobbal hagyta el az irodát, mígnem csak Kemal bácsi, Kerem és én maradtunk a helyiségben.
A csend kezdett kissé kellemetlen lenni, de végül Kemal bácsi törte meg.

- Nos fiatalok nekem távoznom kell. Ezentul rátok van bízva minden. - állt fel helyéről, majd Kerem felé fordult.

- Fiam kérlek vezesd körbe Efsunt.

- Rendben. - érkezett egy rövid válasz a mély és rekedtes hangján, amitől nem tudom miért, de kirázott a hideg.

Vajon miért érzem azt, hogy teher vagyok a számára? Mert az is vagyok.

- Csak ügyesen. Majd találkozunk. - köszönt el Kemal bácsi és ott hagyott minket.

Kelletlenül én is talpra álltam, majd Keremre néztem, aki éppen az asztaláról vette el a telefonját, majd a zsebébe süllyesztette. Ennek a mozdulatnak hála láthattam izmos karját megfeszülni.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Persze. - bólintottam.

Ez csak szerintem kínos? Vagy nem?

- Ahol volt a prezentáció az az én irodám. Ahogy onnan kilépünk egyből itt megtalálja a számítógépeket. - mutatott végig a nagy termen. - A végében Demir irodája van, aki az imént prezentált. Ő az ügyfélkapcsolati vezető.

Kerem kiterelt arra a nagy folyosóra ahol a bejárat is volt.

- Ő ott Meryem. Nála kell bejelentkezni, netán ha levelet kapna, ő majd értesíti és tőle kell elvennie. Egyszóval recepciós. - sorolta kimérten.

Próbáltam mindent megjegyezni egyszerre, de ez lehetetlen feladatnak minősült.

- Balra ez itt egy kisebb konferencia terem. - nyitott be gyorsan a helyiségbe. - És itt mellette a pihenő szoba. Itt talál kávét, teát még biliárdozhat is ha kedve támad.

- Pofás ki hely. - vallottam be.

- Valóban az. - helyeselt ő is.

Fordult volna, hogy elhagyja a helyiséget, de beleügközött valakibe.

- Sajnálom Kerem úr! - nézett fel rá bociszemekkel egy férfi.

- Mi a fenét keresel itt Mert? - kérdezte sóhajtva. - Egyáltalán miért kell folyton beléd botlanom.

- Szerencséje van uram. - mosolyodott el. Ez belőlem is előcsalt egy vigyort.

- Na tünés innen.

Mert azonnal sarkon fordult és eliszkolt onnan.

- Ő ki? - kérdeztem kíváncsian.

- Ő? - kérdezett vissza kissé elgondolkodva. - Ő a mindenes, mondhatni ő itt a bohoc. Csak az a baj vele, hogy soha nem azt csinálja amit kérek tőle, ugyhogy vigyázzon vele.

- Áh értem. - nevettem fel, mire az ő szája is felfelé görbült.

- Jöjjön megmutatom az irodáját.

Mint kiderült az irodám az emeleten lesz. Meg kell hagyni, hogy elég vagány kis helyiség. Miután magamra maradtam jobban szemügyre vettem. Teljesen elégedett voltam vele. A sötét színek domináltak benne. Az ajtó melletti falnál volt egy ablak, amin keresztül leláttam a földszintre. Az íróasztalom mögött egy könyvespolc volt tele iratokkal. Az asztallal szemben meg két bőrfotel. Kiderült az is, hogy van egy titkos ajtó a könyves polc mellett, amit ha kinyit az ember egy fűrdőszobába találja magát. De komolyan még tusoló kabin is van.