~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
Efsunnal együtt lépkedtünk le egymás mellett a lépcsőn. Mikor rápillantottam leírhatatlan nyugodtság járta át az egész lényem.
Csodálatos egy nő, azt meg kell hagyni. Az előbb is amit művelt velem. Elképesztő. Azt hittem, hogy ott helyben felrobban a szívem olyan gyorsan vert a látványától.
Beértünk az irodámba, ahol vártuk Gamal al Khalidot.
- Ne bámulj folyton, zavarba hozol. - jegyezte meg izgatottan.
- Zavarba? - lepödtem meg. Minden könnyű ezen a világon csak őt zavarba hozni nem.
- Igen. - helyeselt.
- Miért?
- Azért mert úgy nézel, mint aki gondolatban engem dug. Pedig az előbb is azt tetted és nem gondolatban. - nézett most ő is rám.
- Nem tehetek róla, telhetetlen vagyok, ha rólad van szó. De, hogy őszinte legyek most a szépséged ragadta meg a tekintetem. - adtam tudtára, hogy félreértés ne essék.
A nagy nyitott ajtón keresztül láttam, ahogy Zeynep és Demir kíséretében, na meg egy tucat testőr védelmével megérkezett Gamal herceg, aki fehér arab thobe nevezetű ruhát viselte, a fején meg bisth-t viselt, ami fehér-piros kockás volt. Na meg egy napszemüveg. Bent az épületben. Minek?
Ahogy haladt előre a folyosón, mintha lassított felvétellel néztem volna. Maga az egész férfi tekintélyt parancsoló volt. De egy királyi hercegnek az is kellett lennie.
Mielőtt belépett volna az irodámba megelőzte őt két testőre. Nevetséges, mintha gyilkossági merényletet akarnánk ellene elkövetni.
Ezzel a tettükkel kissé felvitték a pumpám. Jelet adtak, majd belépett Gamal al Khalid is nyomban.
Körbenézett a teremben, majd megakadt a tekintete rajtam és a mellettem álló Efsunon. Khm... Főként Efsunon.
- Szalam Alaykom! - köszönt elsőként.
- Alaykom el szalam! - köszöntem én is jó muszlimhoz hűen. - Örülünk, hogy itt van. A nevem Kerem Hakanoğlu, ő itt a társtulajdonos Efsun Aslan. - mutattam be őt is.
- Nagyon örvendek. - mosolygott rá Efsun a hercegre.
- Hasonlóképpen.
- Hogy utazott? - kezdtem barátságos hangon.
- Remekül.
- Ezt örömmel hallom. Foglaljon helyet. - mutattam rá az egyik üresen álló székre, mire ezt is tette.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
És végre levette azt az átkozott napszemüvegét bent az irodában, hogy ez mennyire irritált.
- Mit fogyasztana? - kérdezte Efsun kedves hangon, amivel elérte, hogy újra őt nézze a herceg.
- Egy erős kávé jól esne.
Szóltunk Leylanak, aki azonnal ugrott is, hogy elkészítse a herceg feketéjét. Na meg persze a mi teánkat.
- Gondolom tudják, hogy mi célból érkeztem önökhöz. - kezdett bele miután belekóstólt a kávéjába.
Tulajdonképpen csodálkozon azon, hogy csak úgy beleivott és nem kóstóltatta meg valakivel. Mondjuk azzal igencsak kihozott volna a sodromból.
- Remek ez a kávé.
Remek ez a kávé! – jaj hogy oda ne rohanjak.
Semmi kedven nem volt ehhez a találkozóhoz. Magasról teszek rá, hogy ő egy királyi herceg. Nem akarok a kedvében járni. Ő is csak egy ember, pont mint én vagy más.
– Miben segíthetünk önnek? – kérdezte Efsun, egyből belevágva a közepébe, amit nem is bántam. Minél hamarabb át akartam esni ezen az egészen.
– Bizonyára hallották már a hírt, miszerint házat szeretnék építettni. – kezdett magyarázni.
Mi csak bólogatva jeleztük, hogy igen tudunk róla. Lángésznek kell lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, de tényleg. Csak nem befektetni jött ide.
– Úgy vélem, hogy a tiszta beszéd egyenes, így magukkal szeretnék együtt dolgozni. Vagyis a maguké a munka. Persze, ha beleegyeznek.
Efsunnal egymásra néztünk, majd vissza Gamalra.
– Ez mind szép és jó, csak több információra lenne szükségünk. Mint azt tudja ez nem megy egy csettintés alatt.
– Persze. Tudom, hogy utána kell járniuk a dolognak és hogy meg kell ezt beszélniük egymással. Nem is vártam azonnali választ.
– Köszönjük a megértését. – küldött felé egy mosolyt Efsun.
Egy kérdés mardosott belül. Végül mégis csak rákérdeztem. Nem birtam ki.
– Miért minket választott?
Gamal lepett tekintetét Efsunról rám vezette.
– Megannyi cég van, miért mi
– Egyszerű a válaszom. Én hű muszlim vagyok és a vallás fontos számomra. Mivel önök is azok nem kérdés számomra, hogy kivel szeretnék együtt dolgozni. Ráadásul nagy hírnevük van világ szerte. Ez is jó mérvadó. – kortyolt bele ismét a kávéba.
– Értem. Nos majd minél hamarabb értesítjük a döntésüknről. – álltam fel a helyemről.
Láttam rajta, hogy kissé kellemetlenül érte az, hogy ilyen nyiltan akarom a távozását, de még szerencse, hogy pont leszarom az egészet. Nem volt szimpatikus a csávó és ezt nem is akartam véka alá rejteni.
Kelletlenül ő is lábra állt, majd Efsunhoz lépett, akinek tisztelettudóan megcsókolta a kezét.
Mekkora kamu ez már! Az ő országában még a nő kezét sem fogják meg. Azt sem hagyják, hogy mellettük sétáljanak, csakis mögöttük szabad. Erre meg a barátnőm kezét csókolgassa.
Hirtelen kedvem támadt úgy szájon verni a kedves királyi hercegünket, hogy elcsavarodjon a szája.
– Kerem úr! – most lépett elém és a kezét nyújtotta. – Remélem, hogy lesz szerencsénk együtt dolgozni.
Erősen szorítottam meg a felém nyújtott kezet.
– Én is remélem, Gamal úr!
Fogalmam nincs, hogy miért ilyen ellenszenves, hisz az égvilágon nem tett ellenem semmit. Mégis rühellem.
Pár perccel később már az iroda előtt álltunk és búcsúztunk el Gamal al Khalidtól, akit egy egész karaván kísért az útján.
