Amint kiértem a friss levegőre nagy levegőt vettem, majd hosszas ideig benn tartva kifújtam azt.
A parkoló irányába siettem, ahol a kocsit hagytam.
Mérhetetlen idegesített az, hogy egyfolytában magam előtt láttam Dila doktornő arcát.
Mégis mi olyan különleges benne, hogy befészkelte magát a gondolataimba?
Na jó azt el kell ismerni, hogy gyönyörű egy nőszemély.
Mérgemben rácsaptam a kormányra, hogy magamhoz térjek, majd magam szidva indultam el a cég felé.
*****
- Jó reggelt, Kerem úr! - köszönt Leyla amikor elhaladtam az asztala mellett.
- Jó reggelt!
- Kérlek hozatsz a közeli pékségből valami ennivalót, majd éhen veszek.
- Pár perc és itt lesz uram.
Hálásan bólitottam felé egyet, majd beléptem az irodámba és becsuktam magam mögött azt a böhöm nagy ajtót.
Jóforman még le sem ültem a székre és már kopogtattam is.
- Bújj be! - adtam engedéjt a belépésre.
Az ajtó kinyilt és belépett rajta az én Efsunom. Hatalmas mosollyal az arcomon köszöntöttem.
- Szia.
- Helló. - adott egy gyors csókot. - Hogy ment? - utalt a vizsgálatra.
- Az eredmények csak pár nap múlva lesznek kész.
- Értem. Remélem minden rendben lesz.
- Ne aggódj. Csalánba nem üt a mennykő.
Olyan édes tekintettel méregetett, hogy bűntudatom támadt, a délelőtti dolog miatt.
- Mi a baj? - nézett rám kérdőn. - Hirtelen elkomorodtál.
- Semmi gond. Csak még mindig olyan fura, hogy egy pár vagyunk és akkor csókollak meg amikor csak kedvem tartja. - mondtam és abban a pillanatban loptam tőle egy jó hosszú csókot.
- Fura, de jó. - somolygott két csók között.
- Aha... - húztam közelebb magamhoz. - Nincs kedved, ma egy vacsorához?
- Hm... Remekül hangzik.
- Nos akkor?
- Mehetünk. De hová?
- Tudok egy jó helyet. - kacsintottam rá, mire elkuncogta magát.
- Persze, hogy tudsz.
• Efsun
Annyi munka akadt, hogy ki sem látszidtunk belőle. Ráadásnak Serdar egy halom dolgon változtatni szeretne a nyaraló tervrajzain, arra hivatkozva, hogy nem lenne úgy jó a hely és az üdülőhely fekvése.
Ezt ha közlöm Keremmel minden bizonnyal a falra mászik, majd mérgében és kiakad.
Amúgyis teljesen pipa Serdarra. Ki nem állhatja szegényt.
Gondolataimból a telefonom hangos csörgése térített ki. Hiába kapkodtam a tekintetem nem találtam sehol sem. Az asztalomon egy centi szabadhely nem volt, ugyanis mindenhol tervrajzok díszítették.
Kutakodni kezdtem alattuk, majd kis idő múlva rá is bukkantam. A kijelzőn egy ismeretlen szám volt.
- Efsun Aslan. Miben segíthetek? - szóltam bele.
- Jó napot kívánok! - érkezett egy kedves női hang. - Türkan Haren vagyok, Kenan édesanyja, akinek odaadta a névjegykártyáját. - magyarázta.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy ki az, ugyanis az a kisfiú azóta sem ment ki egy percre sem a fejemből.
- Á Türkan örvendek, hogy felhívott. - mosolyodtam el, habáa ő ezt nem láthatta. - Remélem nem veszi tolakodásnak vagy rossz néven, hogy ha minkát szeretnék önnek ajánlani. Ugyanis a kis Kenan azt mondta nekem, hogy monst jelenleg nincs munkahelye.
- Nem. Valóban nincs kisasszony.
- Kérem nyugodtan szólítson csak Efsunnak. - próbáltam barátibb hangnemet megütni.
- Rendben van Efsun. Mégis milyen munkát tudna nekem ajánlani? Nekem nincs főiskolai végzettségem. - mondta szomorú hangon. - Még a 12 osztályt sem végeztem el. - tette hozzá.
- Ne aggódjon Türkan. Egy takarítói állást tudnék önnek ajánlani. Mit szólna hozzá?
- Mégis hol? - keltettem fel az érdeklődését.
- Van egy cégem és ott venném hasznát a szolgálatainak.
- Elfogadom. - jött a határozott válasz.
- Ennek örvedek.
- Mikor kell kezdenem?
- Amikor önnek megfelel. Nem nagy kérés lenne, ha arra kérném, hogy valamelyik nap jöjjön el a céghez, hogy írja alá a szerződést és hogy tudjuk elintézni a papír munkát.
- Holnap mehetek?
- Persze. A holnap megfelelő lenne. - helyeseltem azonnal. Ugyanis minnél hamarabb nekem annál jobb. - A cím rajta van a névjegykáatyán, így ide talál.
- Köszönöm Efsun! El sem hiszi, hogy ez mekkora segítség nekem. Allah áldja meg érte.
- Ugyan Türkan ez semmiség.
- Nem mondja ezt, mert ezzel az életemet mentette meg. A gyerekeimet. - tette hozzá.
A szívem majd megszakadt, ennek a szegény nőnek a rosst sóraa miatt.
Mégis, hogy volt képes az a férfi elhagyni csak úgy a feleségét és a gyerekeit? Hát nincs az ilyennek szíve?
Minden bizonnyal nincs.
Na de mindegy. Annak örültem, hogy Türkan elfogadta ezt a munkát. Bevallom az elején azt hittem, hogy majd rámcsapja a telefont, hogy mit ütöm bele az orromat az életébe. De hála az égnek jól döntött és végig hallgatott. Így tudok segíteni rajta.
Lassan közelgett a munka idő vége. Kezdtem izgulni az esti vacsora miatt. Kíváncsi voltam, hogy Kerem mégis hová akar majd vinni.
Összeszedtem az asztalról minden iratot és gondosan rendszerezetten irattartóba helyeztem őket, majd a fiók mrlyére helyeztem őket, ahonnan holnap reggelig nem jönnek ki.
Távozáskór elköszöntem Sedatól, majd a lépcső közepén járhattam, amikor a folyosón megjelent Kerem is, aki éppen távozni készült.
Mikor észre vett mosoly terült el azon a jóképű arcán, majd türelmesen bevárt.
- Ma késve érkezett és ráadásnak hamarabb is távozik. Ez nagyon nem tetszik nekem Kerem úr. - jegyeztem meg játékosan, mire elnevette magát.
- Megígérem, hogy kárpótóllak érte kedves Efsunom. - adott egy puszit az arcomra.
- Azt ajánlom is.
- Ez most fenyegetés? - kérdezte megjátszott lepedtséggel.
- Vegye aminek csak akarja. - fűztem hozzá rejtélyesen, majd karöltve hagytuk magunk mögött az irodát.
- 7:80-kor ott leszek érted. - súgta a fülembe.
- Várlak. - mondtam, miközben beleharaptam az alsó ajkamba.
Kerem udvariasan kinyitotta az autóm ajtaját, majd besegített a volán mögé.
- Óvatosan vezess! - adta ki parancsba.
Ezzel az egy mondatával megolvasztotta a szívem. Aggódik értem. És annak a tudata, hogy valaki félt boldogsággal töltött el.
YOU ARE READING
ELŐNYÖS ÜZLET
Romance~ • Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK. De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő. Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
