~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
Másnap kora reggel már a cégnél voltam és vártam, hogy Efsun is megérkezzék, ugyanis bármelyik pillanatban betoppanhat Aras.
Éppen az irodája felé vettem az irányt amikor valaki hátulról nekem jött és abban a pillanatban valami meleg folyadékot éreztem végig csorogni a hátamon.
Mi az isten volt ez?
Gondolatban elfolytottam egy káromkodást, majd kíváncsian megfordultam, hogy megtudjam ki öntött le.
- MERT! - emelkedett meg a hangom, amint megláttam a behúzott nyaku férfit. - Te meg mi a jó istent öntöttél rám?
- S-sa-sajnálom uram! - dadogott előttem. A kiáltozásomnak hála többen is a helyszínre kerültek.
- Ezt nem hiszem el! - vettem le magamról a zakót, ami lucsogott a narancs sárga színű italban. - Mi ez?
- Vitamin bomba. - mondta nemes egyszerűséggel. - Legfőbb hozzávalók sárgaré...
- Kurvára nem érdekel Mert!
Mérgesen kutakodtam a tekintetemmel az asszisztensem után.
- Leyla kérlek hozass nekem egy másik öltönyt. - mondtam, mire a lány már emelte is telefonját a füléhez.
Nem is törődtem tovább Mertel. Egyenesen fel Efsun irodájába mentem, majd elfoglaltam a fűrdőszobát.
Úgy ragadtam attól a szirupos szartól, mint rágógumi a hajba. Igyekeztem mihamarabb végezni, ugyanis Aras bármelyik pillanatban megérkezhet ide. Én meg itt szarozok Mert hülyesége miatt.
Komolyan nem értem, hogy mi a fenéért nem rúgom ki azt az idiótát.
Éppen kiszálltam a tus alól, majd egy törölközővel szárazra törőltem a testem, utána a derekam köré fontam azt.
Remélem ez alatt az idő alatt Leyla már felhozta az öltönyöm.
Kinyitottam a rejtekajtót azzal meg kiképtem a fűrdőszobából. De bárcsak ne tettem volna.
- Mi a... - ugrott fel ijedtében Efsun az íróasztala mögül, kezét a mellkasához szorítva.
- Nyugalom csak én vagyok. - emeltem magasba a kezeim.
- Te meg mit keresel az irodámban félmeztelenűl? - emelte meg a hangját, miközben az arca enyhe pírt vett fel.
- Mert nyakon öntött valamivel. Csak nem jelenhettem meg Aras előtt úgy. - mondtam széttárt karokkal.
Nem kerülte el a figyelmem az, hogy Efsun végigjártatta rajtam a tekintetét.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Miért kell ezt tegye? Csupán egy pillantása elég ahhoz, hogy beinduljak.
- Csak nem tetszik a látvány Efsun kisasszony? - kérdeztem mély hangon, miközben egy pimasz mosoly jelent meg az arcomon.
