ELŐNYÖS ÜZLET

10 RÉSZ

•Efsun

Késő este hagytam magam mögött az irodát. De hiába mentem haza, mert ott is csak dolgoztam. Nem akartam csődöt mondani. Még azért is bizonyítani szeretnék mindenkinek, hogy igenis ennyi idő alatt össze lehet hozni ezt a projektet.

Éjfélig rajzolgattam a terveket, de legalább megérte, ugyanis kész lettem a benti elrendezéssel és ez nagy haladás. Azon volt a hangsúly. Így már csak a kinti tér vagyis a kert maradt, azt meg holnap elintézem. Na meg Sedával is meg kell rendeltetnem a kellékeket.

Miután félre tettem a munkát elindultam letusolni. Egy vágyam volt csupán és az az volt, hogy minél előbb az ágyba legyek.

                              *****

– De Kerem úr megtiltotta, hogy segítsenek neked. – mondta tanácstalanul Leyla.

– És mégis mit képzel magáról Kerem „úr”? – kérdeztem teljesen felháborodva.

A tegnap amikor azokat a szavakat mondta azt hittem, hogy csak a düh és a harag beszélt belőle. Ezek szerint nem így volt.

– Hát végtére is főnök. – mondta a lány.

– Ahogy én is. – vágtam rá. – Na majd most megondom én neki mi tilos és mi nem. – indultam ki az irodámból nyomonban Leylával.

– Most biztosan nem. – állt meg előttem, mire felvontam a szemöldökeim.

– Ugyan miért?

– Mert még nem ért be.

Furán néztem a dokumentumokat a mellkasának szorító Leylát, aki szintén engem vizslatott a szemüvegén keresztül.

Nocsak, nocsak Kerem úr. Csak nem késünk?

Hogy lehordott engem a minap, hogy késtem egy fél órát. Az órámra pillantottam, ami 9 óra 13 percet mutatott.

Enye benye! Több mint egy óra késés.

Lentről hangokat hallottam. Azonnal felismertem Kerem hangját. Határozott léptekkel indultam lefelé a lépcsőn. A férfi éppen Demirrel beszélgetett valami tegnap esti meccsről.

– Jó reggelt urak! – köszöntöttem őket erőltetett mosollyal az arcomon.

– Jó reggelt! – mondta Demir.

Keremtől csak egy biccentére futotta. Nem is számítottam többre, de nem siklottam el afelett, hogy ezuttal ő volt az aki késett.

– Több mint egy órát késtetek. – jegyeztem meg epésen.

– Bocsánat Efsun, de a tegnapi mérkőzés tovább tartott.

– Semmi gond, de legközelebb legalább egy üzenetet küldhetnél.

– Úgy lesz. – bólintott egyet. – De most mennem kell. Rengeteg dolgom van.

– Menj csak.

Demir távozása után Kerem is lelécelni készült de megragadtam a karját és visszatartottam.

– Minimum egy bocsánat kéréssel tartozol. – suttogtam.

– Ugyan miért?

– Azért amiért a minap majdnem leordítottad a fejem amikor 30 percet késtem. – emlékeztettem őt. – Te meg több mint 1 órát késtél és nem mondasz semmit.

– Te sem kértél bocsánatot. – vonta meg a vállát.

– Csak kettőnk közül te reagáltad túl a dolgokat.

– Most komolyan... – kezdett bele, de valaki belépett az épület ajtaján.

– Hellóka!

A hang irányába pillantottam, amikor megpillantottam egy nőt, aki éppen akkor vette le napszemüvegét és egyenesen felénk jött.
Kerem kirántotta kezét az enyém szorításából, majd ölelésre emelte kezeit.

– Elif... – mosolyodott el, majd a nő a karjaiba vetette magát.

– Már azt hittem, hogy elvittek az ördögök. – mondta. – Két hét alatt csak egyszer hívtál fel. – csapta vállon.

– Te is tudod, hogy sok erre felé a munka.

– Pont én ne tudnám? – nevetett fel.

– Elif hadd mutassam be nekem az új társtulajdonost Efsun Aslant. – mutatott be a nőnek Kerem.

– Nagyon örvendek, én Elif Gülsoy vagyok a cég PR menedzsere. – ráztunk kezet.

– Örvendek Elif.

Ezek után Kerem azonnal elrabolta Elifet, mivel rengeteg megbeszélni valójuk volt. Mindenki hatalmas örömmel fogadta a lányt.

Nekem is szimpatikus volt. A szép arcának vonásait fekete hullámos haj keretezte, ami egészen a háta közepéig ért kiengedve.

Ezek után visszatértem a munkámhoz. Már csak a kinti rajz hiányzott. Mialatt én azt készítettem, addig Seda megrendelte a szükséges növényeket és a díszeket, amik a dekoráció miatt volt szükséges.

Pár órával később Kerem egy csoportos megbeszélét hívott össze az irodájában.
Kíváncsian indultam a helyiség felé. Útközben csatlakozott hozzám Demir is, aki  nem tudta elképzelni, hogy mi lehet az oka, hogy Kerem mindenkit összehívott.

Mire beértünk arra már mindenki ott volt. Egy szó nélkül helyet foglaltam az asztal másik végén Keremmel szemben, aki közben engem kémlelt.
Felvontam a szemöldököm amolyan „mondani is akarsz valamit vagy csak nézel” stílusban, mire elkapta a tekintetét rólam.

– Bizonyára kíváncsian várjátok, hogy elmondjam miért is hívtam össze mindenkit. Elif visszatért. – mutatott a nőre, akinek az arcára hatalmas mosoly telepedett. – És egy remek hírrel érkezett. Minden bizonyára mindannyiuk számára ismerős az a név, hogy Aras Bulut.

A teremben mindenki helyeslően bólogatni kezdett. Az ország egyik leghíresebb színésze az említett. Rengeteg sorozatban vállalt szerepet és kivétel nélkül mindenikben remekelt.

– Tudomásunkra jutott, hogy egy nyaralót szeretne építeni Bodrumban. És mint az kiderül ránk a Hakanoğlu&Aslan Holdingra és a Modern Yapı cég között gondolkodik. Ezért holnap el fog hozzánk látogatni, hogy elbeszélgessen velünk.

A csapat hangos éljenzésbe kezdett. Én csak ültem a helyemen és gondolkodtam.

– Gondolom Can Vartoğlut is meglátogatja. – tettem hozzá. Ugyanis a Modern Yapı Holding vezetője Can volt. Ő volt a konkurencia. Remek munkát végeztek amerre csak jártak. Nem lehetett benne hibát találni.

– Így van. – mondta komoran Kerem. – Ennyit szerettem volna mondani. Most már mehetnek.

Mindenki lassan elhagyta az irodát csak én maradtam ott a helyemen akárcsak Kerem, akivel egymást néztük.

– Legközelebb nem bánnám ha ezt először megbeszélnéd velem. Tudod én vagyok a tá...

– Társtulajdonos vagy. Igen tudom. – vágott a szavamba. – Hogy is felejthetném el? Hisz minden egyes alkalommal felemlegeted.

– Én meg úgy látom, hogy minden egyes alkalommal megfeletkezel róla. – tettem még hozzá csípősen.

A mutató ujját a szája elé tette, ezzel próbálta palástólni a szája szegletében megjelenő mosolyát.

A kelleténél többet időzött a tekintetem a tökéletes ajkain. Abban a pillanatba beugrott az az este amikor megcsókolt.

Vajon miért nem tette említést arról a csókról? Rá kell kérdeznem. De miért is? Dehogy kell. Tök hülyén venni ki magát a dolog.

Ő csókolt meg. Ha lett volna mondanivalója akkor minden bizonnyal már elmondta volna.