ELŐNYÖS ÜZLET

37. RÉSZ

Gamal beszédje után igencsak elgondolkodtam. Beleképzeltem magam az ő helyzetébe. Tudom, hogy nem lehet teljesen elképzelni azt, hogy milyen is lehet az élete, hisz mégis csak egy király lesz a közeljövőben.

Eddig egy gőgös a sajat egójában fulladozó királyi herceget láttam a személyében, de ezután a beszélgetés után teljesen másként pillantok rá.

Társaságában az idő szárnyakon szállt. Az órámra pillantva láttam, hogy már lassan másfél órája annak, hogy itt vagyok.

- Lassan mennem kéne. - álltam fel helyemről.

- Megértem. Kérlek nézd el, hogy az életem unalmas dolgaival raboltam el az időd. Nem is beszéltünk a munkáról.

- Ugyan Gamal. Örülök, hogy elmesélted a bánatod. - érintettem meg a felkarját barátságosan.

- Nem így képzeltem ezt el.

- Nyugodt lehetsz. Elmegyek veled Szaúd-Arábiába. Megépítjük a palotád.

Láttam, hogy megilletődött azon amit mondtam, majd hirtelen hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

- Köszönöm Efsun!

Talán a pillanatnyi gyengeségem miatt, bólintottam rá erre az utazásra. Még mielőtt ide jöttem volna hezitáltam, nem voltam benne biztos, hogy akarom ezt. De most minden gondolkodás nélkül igent mondtam rá.

• Kerem

Kezemben egy ceruzával húzogattam egymás után a vonalakat, majd nemsokkal később a vonalak egy teljes ház alakját ábrázolták a fehér papíron.

Ezt a munkat nem rég vállaltuk el, a megbízó egy házaspár volt, akik ebben a házban szeretnének egy családot alapítani.
Minden elképzelésük megvolt a ház kinézetével kapcsoltaban. Nekem csak az volt a feladatom, hogy egy tökéletes tervrajzzal rukkoljak elő, amilyen gyorsan csak lehetséges.

Lassan a munka végéhez értem. De a bíztonság kedvéjért újra ellenőriztem a számításokat. Nem engedhetek meg magamnak egy aprócska hibát sem.

Éppen a poharam után nyúltam, hogy igyak egy kórtyot, mert ki volt száradva a szám. De amikor kézbe vettem a poharat, a kezem reszketni kezdett. De nem akárhogy. Rögtön azután a szívem gyorsabban kezdett el verni. A pohából a víz kifröccsent a tervrajzra. Megpróbáltam felállni, de nem sikerült, így a pohár kicsúszott a kezemből, majd hangos csörrenséssel tört össze ezer meg ezer darabra a padlón.

- Kerem. - sietett be az irodába Demir. - Mi történt? Jól vagy? - záporozott a kérdéseivel, majd sietett hozzám.

A lábam reszketett, így erősen belém karolt.

- Ülj le. - mondta, majd segített. A homlokomon egy izzadság csepp siklott le.

A kezem még mindig reszketett, de a szívverésem lassan kezdett a helyére állni.

- Igyál. - emelt a számhoz egy másik pohár vizet.

Egy hajtásra megittam az egészet.

- Jobban vagy?

A válaszom egy fejbólintás volt. A még mindig remegő kezemmel egy zsebkendőt vettem elő, majd a megtörőltem az arcom.

- Mi volt ez Kerem? - vett elő Demir amikor már teljesen rendben voltam.

- Semmi. - mondtam egyszereüen. - A fáradtság miatt lehet.

- Mostanában elég sokat vagy fáradt. - jegyezte meg. - Van valami amit nem mondasz el?

- Mi vagy te az anyám? Te is pont mint Efsun. Nincs semmi bajom. Jól vagyok.

- Hát jól van. Te tudod.