ELŐNYÖS ÜZLET

21. RÉSZ

– Talán jobb lett volna még pihenned. – sertepertélt utánam gyors léptekkel Melisa, aki egy kávét szorongatott kezében.

– Elég volt az otthon ülésből. Remekül érzem magam. – mondtam felé fordulva. – Komolyan mondom néha olyan vagy mint a szüleim. Mintha őket hallanám.

Az irodám ajtaja elé értem, azzal a lendülettel kinyitottsm az ajtót, majd békésen nyugtáztam, hogy a köpenyem ott van ahol hagytam.

Egy könnyed mozdulattal lekaptam a helyéről, majd azzal magamra is kaptam, utána meg a nyakam köré helyeztem a sztetoszkópomat.

Egy hosszú pillanatra megálltam, lehunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt.

Tökéletes. Nyugodt. Meghitt. Ez hiányzott az elmúlt napokban az életemből.

Mondjuk csak addig nyugodt, míg jön egy beteg, aki összeomlik. Akkor a nyugalmat az adrenalin váltja fel és pont ezért imádom a munkám.

Lassan fújtam ki a levegőt, majd Melisa felé pördültem.

– Ma van előre feljegyzett beteg?

A kávét letette az asztalonra és felnyitotta jegyzetfüzetét, majd sorolni kezdte:

– Két új beteg van akik a bíztonság kedvéjért kivizsgáltatják magukat. Az első 9:30-ra van programálva a második meg, a második meg 10:15-re.

– Szuper! – csaptam össze lelkesen tenyereim.

– Utána meg rutin vizsgálatra érkezik 3 korábbi beteged.

– Oké. Mikor megérkezik az első beteg akkor szólj. – azzal ledobtam magam az íróasztalom mögé a forgószékre.

– Mikor nem szóltam én neked? – kérdezte sértetten. – Mi van ma veled? Teljesen be vagy zsongva.

– Boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. – mondtam széttárt karokkal, majd doboltam egy párat az asztal lapján, amit Melisa furcsa tekintettel figyelt végig.

– Oké. Azt hisszem erre ma nem lesz szükséged. – mondta komolyan, majd felemelte a kávémat az asztalról éd az ajtót vette célba. – Majd jelentkezem. – azzal intett és ott hagyott egyedül az irodámban.

Úgy döntöttem míg várok az első betegemre, addig megírom az emailt Dr. Harmannak, aki már várta a véleményem az ötletével kapcsolatosan. Ezért bekapcsoltam a laptopom és neki láttam a megírásának.
A végére igencsak kedves kis üzenetre sikeredett. Elégedetten nyomtam rá a küldés gombra, majd hajtittam le a laptop képernyőjét.

Nem sokkal később Melisa lépett be, hogy bejelentse megérkezett az első páciens aki a vizsgálatra várakozik. Azt a vizsgálatot hamar letudtam, akárcsak a másodikat is. Semmi problémájuk nem volt, ez amolyan baj megelőzés miatt végeztük el.
Aztán eljött a 9:30. Barátnőm ismételten jelzett, hogy idő van azonnal én meg indultam is a kivizsgáló terembe. Nem akartam megváratni a kedves beteget.

Míg haladtam előre a folyosón Melisa a kezembe nyomta a beteg kórlapját, amire vetettem is egy pillantást, viszont valami igencsak szemet szúrt a korlap felső részén.

Kerem Hakanoğlu:

Nem: férfi
Életkor:28
Diagnosztizált betegség: szívritmuszavar, magas vérnyomás...

Hirtelen megtorpantam mozdulatomban amikor rájöttem arra, hogy ez a Kerem az a Kerem, akivel a múlt éjjel... Huha!

– Mi az? – nézett zavartan rám a barátnőm.

Még mindig a lapot néztem, de erőt vettem magamon, hogy a szemeibe nézzek.

– Semmi.

A kezemben lévő papírokra pillantott, makd vissza rám, mire pimaszul elvigyorodott.

– Jaj már értem. Elfelejtettem megemlíteni, hogy az egyik beteg egy bizonyos Kerem Hakanoğlu. Ahaaa.

– Mit aházol itt nekem? – legyintettem vállon az iratokkal. – Ehhez semmi köze.

– Aha.

– Melisa! – szóltam rá mérgesen, mire hangisan felnevetett.

Látványosan forgattam meg szemeim, majd úgy döntöttem inkább ott hagyom, hogy élje ki magát a hülyeségein. Így egyedül folytattam utam a kivizsgáló iroda irányába.

Befordúltam a folyosón, mire már láttam a felíratot, amin az állt, hogy „17-es Kivizsgáló”. Ez volt az én terepem. Minden orvosnak volt egy fenntartva ahol betegeit fogadhatja. Az ajtaja nyitva volt, tehát ebből arra következtettem, hogy már bent van és rám vár.
Egy pillanatra még megálltam, higy vegyek egy nagy levegőt. Furamód azonnal gyorsabban kezdett el dobogni szívem, ami nekicsapódott a bordáminak. Ilyet ezelőtt soha nem éreztem, viszon meglepően jó érzéssel töltött el. Kinyitottam szemeim, majd kifúktam a levegőt és beléptem a helyiségbe.

– Jó reggelt! – köszöntem oda az íróasztallal szemben ülő férfinak, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

– Jó reggelt, doktornő! – a hangleejtéséből kiéreztem azt, hogy mosolyog. Fenntartotta a hivatalos hangnemet. Mialatt az asztal mövé értem addigra ő felállt, hogy illően köszöntsön.

Igazi úriember. Megadja a kellő tiszteletet.

– Azon gondolkodtam, hogy nem lenne értelne bejönnöm kivizsgálásra.

Szavai hallatán lepetten néztem fel rá.

– Valóban? Miért?

– Azt hallottam, hogy történt önnel egy kellemetlen baleset, amiben megsérült. Nem kellene még pihennie pár napot, doktornő?

A mély hangja hallatán a meleg ellenére mégis libabőrös lett a karom, amit hál'istennek a fehér orvosköpenyem elrejtett.

– Remekül érzem magam. Már ideje volt újra munkába állnom.

Bevallom piszkosul élveztem azt, hogy úgy teszünk, mintha misem történt volna köztünk. Habár szemeiben láttam azt a pajkos csillogást, ami arról árulkodott, hogy neki is tetszik.

– Nos Kerem úr kérem foglaljon helyet az ágyon és tűrje fel a pólója újját, hogy megmérjük a vérnyomását.

Engedelmesen tette amire kértem, miközben én elővettem a készüléket amivel végrehajthatom a vizsgálazot. A szemem sarkából végig szemmel tartottam őt és éreztem magamon az égető tekintetét.