ELŐNYÖS ÜZLET

24 RÉSZ

Otthon a tükör előtt ácsorogtam és mind a két kezemben egy-egy ruhát szorongattam és méregettem magam, hogy melyikben is néznék ki jobban.

Az egyik vörös a másik meg kék.

Hm... A piros kiemeli a szőke tincseimet. Viszont a kék is.

Látványosan elhúztam a számat, majd a kék ruhát visszaakasztottam a szekrénybe.

Jó lesz a vörös!

Határozott mozdulattal szabadítottam meg magam a köpenyemtől, majd keztem el magamra ölteni a szép ruhát. A végeredmény kielégített.

Nem is rossz! - döntöttem el magamban, miközben elégedetten néztem végig magamon.

Már csak a hajammal kellene kezdjek valamit.

Végül úgy döntöttem, hogy egy laza kontyba összefogom. Elől hagytam, hogy egy két lokni rakoncátlanúl a szemembe hulljanak.

Már csak a parfüm volt hátra. Miután abból is felvittem pár leheletnyit a nyakamra lassan kikecmeregtem a szobámból.

- Ejha! - nézett elismerően végig rajtam Sedef.

- Hogy festek? - kérdeztem meg, mialatt széttárt karokkal megpördültem magam körül.

- Csodásan! Annyira szép vagy Efsun. - mondta csodálattal. - Kerem nem is tudja, hogy micsoda mázlista.

- Ezt én is mondhatnám. - tettem hozzá egy ravasz vigyor kíséretében.

Ekkor valaki csengetett az ajtóban, mire sokatmondóan összenéztem a nénémmel.

- Nehogy haza gyere ma. Élvezd ki a ma estét ezzel a férfival. - mondta Sedef az ajtó fele menet, mire elpirultam.

Nem volt időm reagálni, mert arra kinyitotta az ajtót, ahol ott állt Kerem. Olyan jóképű volt, amilyennek eddig talán még soha sem láttam. A lélegzetem elakadt a látványától.

- Szép jó estét, Kerem! - üdvözőlte lelkesen Sedef a vendéget.

- Jó estét!

- Kerülj beljebb. - invitáltam be a házba.

Nagy mosollyal az arcán belépett, majd szolidan körbe páztázta a teret a szemével.

- Nagyon szép házat találtál magadnak. - mondta elismeréssel a hangjában.

- Köszönöm! - mondtam kissé kelletlenül.

Miért érzem úgy, hogy ez a helyzet égő?

- Megyek hozom a táskám, hogy indulhassunk.

- Menj csak, mi majd itt várunk.

Sietősre vettem a figurát a szobám irányába, majd hamar előkaptam a táskám, amibe végül még belecsúsztattam a telefonom, majd azzal siettem is vissza a többiekhez.

- Itt is vagyok.

- Akkor mehetünk? - kérdezte Kerem.

- Igen.

Kinyitottam az ajtót, de még mondott valami a néném:

- Érezzétek jól magatokat! - nézett rám sokatmondóan, majd egy kacsintás után intett és becsukta az ajtót.

Ez a Sedef sosem változik. - nyugtáztam magamban jókedvűen.

Kerem úriember módjára kinyitotta az autója ajtaját, aminek most a teteje fent volt. Ennek kivételesen örvendem, ugyanis nem szerettem volna ha a hajam szénakazallá váljék az út alatt.