~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
Kábán bámultam a mezőt, amin jól láahotó volt a tegnap esti vihar nyomai. Az istálló ajtaja nyikorogva kinyílt, majd előbb Kerem utána meg a fekete lova követte. Csodaszép állat volt. Habár az én Nazlimmal teljesen ellentétben ált, aki fehér szőrzetü ló volt.
Na jó az igazat megvallva ő egy albínó ló. Pár éve született az apám birtokán. Amikor megláttam őt tudtam, hogy ő kell nekem. Úgy vélte, hogy különleges és az is. Mondjuk az nem volt szép tőle, hogy ledobott a hátáról a tegnap és itt hagyott az erdőben, de megbocsájtok neki.
Keremre tévedt a tekintetem, aki éppen akkor simogatta meg a jószágot. Talán megérezte, hogy őt figyelem, mert felém nézett és a tekintetünk találkozott a másikéval.
- Ideje indulni. - jegyezte meg, mire helyeslően bólintottam egyet.
Valahogy sikerült eldöcögnöm a lóhoz, ahol Kerem készségesen felsegített a nyeregbe. Kényelmesen elhelyezkedtem benne, mire Kerem is felszökkent mögém. Hirtelen ledermedtem a teste közelségétők. A hátam teljesen neki feszült kemény mellkasának, szinte egyé vált a két test, ahogy összesimult.
Nagyot nyeltem, amikor eres kezével mögülem előre nyúlt a kantárért, amit erős kezei között szorított.
Fejezd ezt be de azonnal Dila! Mégis mit csinálsz? Mióta ájulsz el a kéz láttán?
Jaj de hát miket beszélek? Ez a legsexibb kéz amit valaha láttam.
Még a gondolataimban sem tudtam dűlőre jutni. Nem tudtam mit tenni. Ezen a reggelen totálisan sikerült Keremnek lesokkolnia azzal a röpke csókkal. Azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Elérte, hogy ne is figyeljek a bokámban tomboló fájdalomra.
Egy kisebb fa mellett haladtunk el amikor arról letört egy száraz ágat, majd két ajka közé illesztette.
Komolyan mondom ennek az egy férfinak minden jól áll. Nem túlzok. Annyira laza.
- Apám birtoka nem arra van. - tértem magamhoz a „Kerem féle" kábulatomból.
- Az én birtokomra megyünk.
- Miért? - fordítottam hátra a fejem, mire az arcaink egymásnak simúltak. A borostás arca végigkarcolta az én sima bőröm.
Egy pillanatra mintha megállt volna az idő. Még a lélegzetem is visszatartottam.
Allah add, hogy mihamarabb haza érjek. Nem tudom mi történik velem amikor ennek a férfinak a közelében vagyok.
- Azért mert közelebb van. Ott hamarabb el tudjuk látni a fájó bokáját. - adott egy egyszerű választ. - Mikor megérkezünk értesítjük a szüleit.
Szegény anya és apa. Minden bizonnyal halálra aggódták már magukat. Hirtelen lelkiismeretfurdalásom lett, hogy miattam aggódnak.
- Ki az ott a távolban? - ütötte meg fülem Kerem kíváncsi hangja, mire én is magam elé koncentrálva figyeltem a közeledő alakot.
- Halil bácsi! - kiáltottam el magam, amikor megismertem a felénk lovagló férfit.
Gyorsabb vágtába kezdett Kerem, így hamar találkoztuk össze Halil bácsival.
- Gyerekek hát ti? Tűvé tettük értetek az egész birtokot. Jól vagytok? - támadott le bennünket azonnal.
- Dila bokája megsérült.
- Mi? Eltőrt? Kificamodott? Fáj? - rémült meg Hilal, mire megpróbáltam lenyugtatni.
- Nem olyan vészes. Csak akkor fáj ha ránehezedek.
- Mégis, hogy történt?
- Nazli megrémült a vihartól és ledobott, majd elszaladt.
Az orra alatt morgott valami, majd Keremnek szánta szavait.
- Igyekezzünk a házhoz. Mihamarabb el kell látni a sebet.
Az út ezuttal sokkal beszédesebben telt el, mint amikor Kerem és én voltunk csak. Közénk nagy csend vert egy éket, amit csak Halil bácsi jelenléte volt képes feloldani.
Nem sokkal később megérkeztünk a birtok hátsó részéhez, ahol Kerem lesegített a lóról, de ezek utan sem tett le, hanem a karjaiban ment velem a főház felé. Óvatosan letett a hatalmas kinti garnitúrára, majd egy párnára feltette a lábam, ami amúgy kétszerese volt a normális méretéhez viszonyítva.
- Ezt látnia kell egy orvosnak. - morfondírozott Kerem előttem álldogálva csípőre tett kezekkel. Csak akkor figyeltem meg, hogy mennyire jóképű ez a férfi. A szájában még mindig ott volt az a faág, amit útközben szerzett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Komolyan mondom, hogy Allah megalkotta a tökéletes férfit. Az a tekintet és a kemény, komor tekintet. Az ember a nevét is elfelejti.
- Halil bemennél a faluba az orvosért?
A hangjára magamhoz tértem.
- Nem szükséges. Magam is el tudom intézni. Csak kell kötszer és kész. - próbáltam lebesgélni Keremet.
- Szó sem lehet róla. Már így is sokat vártunk.
- Nem tudom, hogy emlékszik vagy sem, de én magam is doktor vagyok.
- De ha jól emlékszem akkor nem erre szakosodott. - vágott vissza éllel a hangjában.
- Hé-hé fiatalok! - állt közénk Halil bácsi. - Nyugodjatok le! Én most szépen bemegyek a faluba és elhozom a dokit. Dila a szüleid hamarosan itt lesznek. Készülj az érkezésükre.
Halil távozott, majd ismét kettesben maradtunk a kertben. Közbn Kerem megkérte a házvezetőt Suzant, hogy hozzon valami ennivalót nekünk. Mitagadás farkaséhes voltam.
