ELŐNYÖS ÜZLET

11 RÉSZ

• Kerem

Az eszem megáll. Komolyan.

Most az a baja, hogy nem szóltam neki hamarabb Aras látogatásáról.

Nem hiszem el. Efsun összeszűkült szemekkel nézett még pár pillanat erejéig, majd a tekintetét lennebb futtatta.

Kecses ámbár lassú mozdulatokkal állt fel a székéről. Azt hittem, hogy távozni készült, de nem.
Ahelyett, hogy az ajtó felé vette volna az irányt, felém indult.

Ültő helyemben megmerevedtem. Kissé feszélyezve éreztem magam. Ugyanis a nadrágomban a farkam a kelleténél keményebb volt, amióta csak kettesben maradtunk az irodámban.

Fél méter távolságban megállt a jobb oldalamnál, majd a felső testét előre döntötte.

Allah! Most meg mi a fészkes fenét csinál?

Ennek a mozdulatának köszönhetően jobban beláttam a dekoltázsába. A ruha amit viselt amúgy is többet engedett mutatni a kelleténél, de így ahogy előre dőlt láttam, hogy nincs rajta melltartó.

A bal kezemmel erősen megmarkoltam a forgószék karfáját.

Hogy az a...

– Teljesen ki vagy száradva. – jutott el a tudatomig a selymes hangja.

– Tessék? – kérdeztem rekedt hangon kissé értetlenül.

– A virág. – nézett rám rosszallóan. – Mikor öntözted meg utoljára.

Mit tudom én. Életemben nem öntöztem meg. Ez amúgyis Leyla dolga.

Nemtörődöm módra megrándítottam a vállam, mire dühösen csípőre tette kezeit és vett egy nagy levegőt.

Ennek hatására a mellei még jobban láthatóvá váltak. Ahogy ráfeszült a vékony anyag a keblére azonnal észrevettem a kemény mellbimbóit.

– Addig nem megyek el amíg meg nem öntözöd szerencsétlen virágot. – makacsolta meg magát. Kezeit összefonta maga előtt. A mozdulat miatt kissé összenyomódott a két melle.

Azt a büdös életét! Szórakozik velem.

Miért nyűgöz le ennyire a melle? Az istenét más nők melle fele ennyire sem érdekelnek mint az övé. Annyira kerekek és... feszesek.

Hosszan néztem a szemébe. Nagyon úgy festett, hogy addig nem megy el amíg nyakon nem öntöm azt a vacak gazt.
Az asztalon fekvő telefonon lenyomtam egy gombot és megkértem Leylát, hogy hozzon egy kancsó vizet.

Amíg várakoztunk egy szó se hagyta el egyikünk száját sem.
Én igazából próbáltam uralkodni magamon és az egyre duzzadó farkamon.

Kellemetlen volt a számomra, hogy a vágyaim tárgya itt áll nem messze tőlem és hozzá sem érhetek.

– Itt is vagyok uram! – lépett be Leyla a kért kancsóval a kezében.

– Add csak ide Leyla és köszönöm. – vette át Efsun.

Ezután meg Leyla távozott is.

– Igyál csak szépen! – hajolt ismét a növény felé. Olyan gyengéden beszélt hozzá, hogy még én is megsajnáltam azt a virágot. – Így ni. – vékony és kecses ujjaival végig simított az egyik lapiján. – Most már nem szomjazol. Hogyan is feletkezhetett meg rólad? Annyira szép és illatos vagy.

Akárcsak te. – szaladt át a gondolat a fejemben, mire hogy magamhoz térjek megráztam.

Hangosan megköszörültem a torkom, majd megszólaltam: