22. RÉSZ

336 9 0
                                    

• Kerem

Lassan a nap már lenyugodott és én még mindig az irodában voltam és az iratokat néztem át.
Már az utoldót olvastam, amikor felpillantva az ablakon keresztül megpillantottam Efsunt egy nő táasaságában a vejárati ajtó előtt. Éppen távozni készültek.

Hm... Vajon hová mennek?

Addig figyeltem őket, míg el nem tüntek a dzemem elől.

A telefonom kijelzője megvillant azzal jelezve, hogy üzenet érkezett. Érdeklődve kémleltem a képernyőt, de csak a korháztól érkezett egy emlékeztető üzenet, hogy holnap jelenésem van.

Már csak ez hiányzott nekem. Kellett nekem Aysera hallgatnom.

A minap amikor náluk voltam kissé megszédültem. Addig le nem szállt rólam, míg rá nem bólintottam egy kivizsgálásra. De minden perccel egy inkább csak bánom.

A kedvem is elment a dokumentum átolvasásától. Úgy döntöttem, hogy inkább haza megyek és lepihenek, mert a fejem is elkezdett fájni.
Mostanában igen csak sokat bajlódom a migrénnel.

- Leyla én távozom. Te is haza mehetsz. - szóltam oda a lánynak.

- Rendben uram. Jó estét!

- Neked is.

Az épület előtt váaakoztam, hogy Burak mrghozza a közeli parkolóból az autóm. Majd amikor ez bekövetkezett a gázra léptem és már ott sem voltam.

*****

Reggel az ébresztőm hangja rángatott ki édes álmaim mélyéről, aminek Efsunhoz volt köze. Ez volt életem legszebb álma, de ez a rohadt hang közbeszólt.

- Hogy rohadnál meg baszdmeg!

Nyomtam ki dühösen. Kikászálódbva az ágyból azonnal a zuhany alá siettem, majd gyorsan elkészültem.

A konyhában már megszokásból nyúltam a kávé után, de hirtelen leesett, hogy ennem sem szabad és kávét sem szabad innom, ugyanis vérvétel is lesz.

Kurva jó! Hogy ütöttek volna agyon, amikor hagytam, hogy rábeszéljenek erre a szarságra. Csak az időm pazarlom vele.

Ehelyett foglalkozhatnék a nyaraló ház építédének a rajzaival és a bejövő újításokkal.

Magamban mérgelődve indultam el. 9:30-ra voltam programálva így jobbanak láttam elindulni. Nem akartam késni. Így felkaptam a komódróla a kocsi kulcsát és indítottam.

Büszke voltam magamra amikor megérkeztem a hatalmas épület elé 9:25 perckor.

Büszke voltam magamra amikor megérkeztem a hatalmas épület elé 9:25 perckor

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Bassza meg! Ez nagyobb, mint maga a parlament.
Tutire, hogy el fogok tévedni, mint Tarzan gyerekként a dzsungelben.

Hangosan fújtatva vettem célba a bejáratot, majd a recepciónál a doktornő felől érdeklődtem, hogy mégis, hol a búsban van az az átkozott rendelője.

ELŐNYÖS ÜZLETTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang