ELŐNYÖS ÜZLET

20 RÉSZ

• Kerem

Az Efsunnal eltöltött ebéd idő alatt úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Hiába is igyekeztem letörőlni onnan, nem ment.

- Szólni szeretnék, hogy holnap késni fogok vagy 2 órát. - mondtam, miközben visszafelé tartottunk az irodába.

- Értem. - igazította a füle mögé a mézszínű haját.

- Nem is érdekel, hogy miért kések?

- Nem akarlak faggatni, majd te elmondod magadtól, ha akarod. - nézett rám kacéran.

- Értem. Megszokhattam volna már, hogy te más vagy mint a többi. - jegyeztem meg inkább magamnak, mint neki, de meghallotta, mert rám nézett. - Valami orvosi vizsgára kell mennem.

- Egészségügyi problémád van? - váltott át detektív üzemmódba, ami megmelengedte a szívem.

- Nem, ez egy rutin vizsgálat lesz. Jobb megelőzni a betegséget.

Láttam az arcán, hogy egy, cseppet megnyugodott.

Aggódik értem.

Ekkor futott át először ez a gondolat a fejemben és erősen mellkason vágott.

- Nos ez esetben eltekintek attól, hogy késni fog holnap uram. - tette hozzá játékosan, mialatt felpillantott rám.

- Igazán nagylelkű, kisasszony!

Elkaptam a kezét és magamhoz rántottam, mire kuncogás szaladt ki belőle. Gondolkodás nélkül lehajoltam és az ajkam az övére szorítottam.

- Eper íze van a szádnak. - suttogtam az ajkára.

- Mert a desszertben eper volt. - világított rá a lényegre.

- Imádom az epret, főleg így. - kacsintottam le rá és ismét birtokba vettem dús ajkait.

- Ke-Kerem - tólt el finoman a mellkasomnál fogva. - Ideje dolgozni.

Hangosan ciccentem fel, ugyanis igaza volt, de szívesebben töltöttem volna vele még egy kis időt.

- Oké.

Egyszerre léptünk be a cég ajtaján. Meryem a szokásos kedves mosolyával köszöntött minket.
A lépcső elé érve mind a ketten megálltunk és egymásra néztünk.

- Itt most elválnak az útjaink. - mondta Efsun csengő hangon.

- Ez túl drámai. Ne így mondjuk.

- Akkor, hogy? - kérdezte féloldalas mosollyal az arcán.

- Mondjuk úgy, hogy egy rövid időre kénytelenek vagyunk nélkülözni a másikat.

- Hmm... - látszólag elgondolkodott, majd szólásra nyitotta ajkait. - Ez valóban szebb megfogalmazás.

- Látod, látod. Tudok én.

Komolyságot színleltem, majd lekacsintottam rá, minek következtében felnevetett.

Némán néztem, ahogy méllesen mosolyog és azon gondolkodtam, hogy mióta lettem ennek a nőnek a megszállottja. Fogalmam nincs. De annyit tudok, hogy piszok jó érzés. Már csupán a hangjától jobb kedvem lesz.

Már-már szinte oda hajoltam hozzá, hogy lopjak tőle egy csókot, amikor a hátam mögül meghallottam barátom hangját.

- Kerem végre, hogy itt vagy. - igyekezett felénk Demir.

- Ennyire hiányoztam? - kérdeztem játékosan.

- Ugyan dehogy! - legyintett mosolyogva. - Viszont a nő aki megszeretne interjúvolni az nagyon is hiányol téged az irodádban.

A faszba!

- Az ma van? - kérdeztem hitetlenkedve, miközben a barátom csak bőszen bólogatott előttem. - A picsába! Teljesen kiment a fejemből.

- Azt vettem észre.

- Efsun későb találkozunk. - néztem a nőre, aki azzal küszködött Demirrel együtt, hogy ne hangosan röhögjenek szembe.

- Hogyne.

Elindúltam az irodám felé, de egyáltalán nem siettem. Végül is mit érdekel engem, hogy kiment a fejemből? Hisz végtére is csak egy interjú.

- Mi van kösztetek? - jelent meg mellettem Demir barárom.

- Hm? - játszottam az értetlent.

- Jaj ne izélj már. Közted és Efsun közt.

Menet közben oldalra pillantottam rá, majd ennyit mondta mielőtt beléptem volna az irodám ajtaján:

- Sok minden. - azzal ott hagytam őt.

*****

- Jó napot! - ültem le a forgószékemre és kerestem a velem szemben ülő hölgyet.

- Jó napot? Csak ennyi? - szólalt meg lepetten.

Erre meg én lepődtem meg, de próbáltam nem kimutatni.

- Késett vagy egy órát, Kerem úr. Nem jelent meg a megbeszélt órában.

Mi a fasz? Most beszól nekem vagy mi van?

Megköszörültem a torkom, majd határozottan megszólaltam.

- Dolgom volt, kedve...

- Mira. - tudatta a nevét.

- Mira, nos mint mondtam dolgom volt.

- Nekem is akadt volna más elintézni valóm, de itt kellett várnom magára és mint kiderült az is, hogy „Bicsánat, hogy megvárattam."-ra sem futja öntől.

A hallottakra a torkomon akadtak a szavak. Csak pislogtam, mint béka a csalánban. Ekkor néztem meg jobban magamnak a nőt.
Ott ült velem szemben felszegett állal, a szemeiből csak amúgy sütött a düh. Az iménti kirohanása miatt kissé kipirult és megnyilt rózsaszín ajkai közt gyorsan vette a levegőt.

Ezt most megkaptam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy valaki így veszéljen velem.
Utoljára Efsunnal történt ez meg.

Hosszas ideig csak néztük egymást. A csend ami ránktelepedett kezdett egyre nyomasztobb lenni.
Halványan elmosolyodtam, majd megerőltettem magam.

- Kérem nézze el nekem a viselkedésem, bevallom nem volt szép tőlem, Mira kisasszony.

Az asztalon pihenő kezem ökölbe szorítottam, ugyanis felidegesített ez a nő, de be kell látnom azt is, hogy igaza van. Bunkó volam.

- Így már más. - bólintott, majd belekortyólt teájába. - Kezdhetjük?

- Mióta bejöttem csak a kérdéseit várom.

Mondtam, mire ismételten bólintatt egyet, majd kézbe vette tollját és kinyitotta noteszét, majd belevágott egyenesen a közepébe.