~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
Az agyam megszűnt gondolkodni, sőt talán létezni is. Folyamatosan csak egy valamit ismételgetett: mi a frász volt ez? Jó lenne ha tudnám. Nos lássuk csak. Kerem megcsókolt. Igen. MERGCSÓKOLT! Nem is akárhogy. Igazi csók volt a javából.
Olyan csók volt ez, amibe beleremeg az ember lányának a lába, ami fellobbantja az egész bensőjét futótűzként árad szét a vágy a testében és nincs az az isten ami azt eloltaná.
Az ajkaim még mindig duzzadtak voltak és bizsergett Kerem szakállának az érintése óta.
Este mikor hazaértem úgy döntöttem, hogy meglátogatom Defne szomszédom. Pár napja úgy sem láttam. Éppen otthon volt. Vacsorát készített. Nem akartam zavarni így felajánlottam, hogy elmegyek, de Defne hallani sem akart róla. Így történt hát az, hogy a szomszédban vacsoráztam meg.
Ezután a hosszú este után jól esett elbeszélgetni vele. Igazából még alig ismertük egymást, de máais a barátomnak éreztem őt. Jó érzés volt tudni, hogy egy ilyen kellemes személy a szomszédom.
*****
Reggel a gardrób szobában tornyosúltam vadászó tekintettel a roháim főle. Kíváncsian kutakodtam, hogy mégis mi a fenét vegyek fel. Aztán páa perces gondolkodás után erre esett a választásom:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tökéletes lesz a mai napra.
A konyhában szántam időt bedobni egy csésze kávét, azzal meg igyekeztem is a céghez. Már útközben rájöttem, hogy el fogok késni. Nem törődtem vele ezért megálltam a pékségnél és vettem magamnak reggelire valamit.
Hamár kések akkor késsek rendesen.
Megálltam a cég előtt. Burak azonnal mellettem termett és átvette a kocsit, hogy a parkolóhoz vigye.
Belöktem magam előtt a hatalmas faajtót, mire Meryem mosolygott vissza rám a recepciós pult mögül.
- Jó reggelt, Efsun!
- Jó reggelt! - fogadtam köszönését, majd tovább haladtam.
A folyosón megpillantottam Leylát és Keremet, amint egymással folytatnak egy elmélyült beszélgetést.
Ennyit arról, hogy elkerülöm Keremet. Erre meg rögtön vele találom szembe magam.
Háttal állt nekem így megpróbáltam elsunnyogni a háta mögött. Már majdnem sikerült. De tényleg majdnem.
- Késett Efsun kisasszony! - dörrent kimért hangja a folyosón.
Lefagytam mozdulatomban, majd az alsó ajkamba harapva felé fordultam.
Miért néz ki ilyen jól már kora reggel? - szaladt át egy röpke gondolat a fejemben.
- Igen késtem... - pillantottam az órámra, majd vissza rá. - 30 percet.
- Oka? - kérdezte mérges tekintettel.
Hogy micsoda? Az oka?
Hirtelen meglódult a pulzusom. Most számon kér vagy mi?
- Azt megtartanám magamnak, ugyanis Kerem úrnak semmi köze hozzá.
- Nem késhet csak úgy. Ez egy nagy hírnévvel bíró cég. Mi lenne ha mindenki késne? Hm? - lépett vészesen közel hozzám. - Megmondom én, hogy mi lenne. Lehúzhatnánk a rolót. Efsun kisasszony azért vannak a szabályok, hogy betartsák azokat. Ön a társtulajdonos. Mégis milyen példát mutat az alkalmazottaknak?
Ennek meg mi baja? Nem kapott az este puncit vagy mi?
- Akkor sem tartozik magára az ok, hogy miért késtem. Had emlékeztessem, nem a főnököm. - szegtem fel az állam és néztem rá dacosan.
Láttam az arcán, hogy majd felrobban. Piszkosmód élveztem, hogy tudom én kúrtam fel az idegeit. Sok ilyen lesz még kedves Kerem.
- Na szép napot! - mondtam azzal megfordultam és szeltem a lépcsőt felfelé.
Seda az irodájából azonnal az enyémbe teleportált át, majd egy mappát tett le elém.
- Kész a szerződés. Már csak Galip úr és te kell aláírnod.
- Köszönöm Seda. - néztem rá hálásan. - Megérlek értesíted Galip urat, hogy ha tud akkor 1 órakor jöjjön és intézzük el a papírmunkát.
- Meglesz. - mondta azzal meg indult is dolgára.
Elővettem egy lapot, majd a képek alapján amit Galip úr küldött el az épületről elkezdtem tervezgetni a belteret a divatbemutatóra. Elég sokat haladtam vele, annyira belemerültem a munkába, hogy ebédelni is elfelejtettem. Egyszercsak Seda szólt be, hogy megérkezett Galip úr. Minden gond nélkül sikerül aláírnunk az iratokat és mindenki mehetett a maga dolgára.
Sedával hozattam valami ennivalót, mert azért még sem okos dolog éhgyomorral lenni egész nap. Nyugodt, megfontolt mozdulattal húztam meg egy egyenes vonalat a vonalzó segítségével amikor a semmiből hátracsapódott az irodám ajtaja, amin duvadként rontott be Kerem.
- Ezt mégis, hogy képzeled? - mondta szikrákat szóró szemekkel.
A lendülettől és a szellőtől a lap megmozdult. Hiába nyúltam utána már késő volt. A lap kecsesen suhant egészen addig még el nem érte a földet a társaival.
Dühös tekintetem Keremre vezettem, aki szintén engem mért végig.
- Te hogy képzeled? - szökkentem talpra. Hamár letegezett akkor én ugyan nem magázom. - Csak úgy barbár módjára berontasz ide. - emeltem fel a hangom én is. - Vedd fel! - böktem az iratokra amik még mindig a földön hevertek.
- Azt ugyan lesheted.
Hosszan szemeztem vele, majd miután rájöttem, hogy nincs az az isten, hogy ő azt felvegye, így fogtam magam és lehajoltam értük. Közben egy gyilkos tekintetet eresztettem el felé, de lepetten vettem észre, hogy ő éppen a fenekem csodálja.
- Ne bámuld már, nem illik. - morogtam miközben az asztalra helyeztem a lapokat. - Mi az oka annak, hogy így rámtörtél?
A csodálkozó Keremből hírtelen átváltott dühös és hüvös Keremre. Mintha hirtelen minden baja az eszébe jutott volna.
- Neked mégis, hogy jutott eszedbe üzletet kötni a tudtom nélkül? - csapott mérgesen az asztalomra, minek hatására ijedtemben megugrottam.
- Nem vagyok köteles minden tettemről neked beszámolni. Ahogy mondtam a reggel is a folyosón, nem vagy a főnököm Kerem. - két kézzel az asztalnak támaszkodtam.
Kerem ugyan ezt tette így sokkal közelebb került hozzám. Az orromba kúszott férfias parfümjének az illata. Hirtelen elöntötte elmén a múlt este emlékei.
- De partnerek vagyunk és a partnerek mindent megbeszélnek. - fektetett hangsúlyt az utolsó szóra. - Amúgy meg ennyi idő alatt nem tudod befejezni.
- Ne jósolgass itt nekem. Én nem te vagyok. - csúszott ki meggondolatlanul a számon.
Kerem a hallottakra felvonta a szemöldökét, majd egy cseppet sem szívből jövő féloldalas mosoly jelent meg borostás arcán.
- Jól van Efsun. De az én alkalmazottjaim segítségére ne számíts. Megtiltom, hogy őket használd. A végén ne sírj, mert nem sikerült.
Tólta el magát az asztaltól, mjad azzal a lendülettel hagyta el az irodám. Úgy becsapta az ajtót, hogy azt hittem tokostól kiszakad.
Mit képzel ez rólam? Hát a fasz kivan már! Azt hiszi, hogy ő az Atya úr isten? Még azt mondja, hogy megtiltja. Na még azért is megmutatom, hogy ki az az Efsun Aslan és hogy mire képes!
