ELŐNYÖS ÜZLET

17 RÉSZ

• Efsun

Az utazást követően, amikor haza értem, hatalmas meglepetés fogadott. Ugyanis a nappalimban találtam Sedef nénémet és a szomszédom Defnet, akik éppen jókedvűen társalogtak.

Örömömben akkorát ugrottam, hogy csodáltam azt, hogy nem fejeltem meg a plafont. Azonnal Sedef nyakába vetettem magam. Annyira hiányzott már nekem. Addig ígérgette azt, hogy meglátogat erre meg itt várt rám a nappaliban.

*****

Reggel miután puccba vágtam magam leiparkodtam a konyhába, hogy készítsek magamnak egy kávét, de már amikor kiléptem a szobám ajtaján azonnal megéreztem az isteni illatát.

- Micsoda finom illatok ilyen kora reggel - mondtam, majd néném arcára adtam egy puszit. - Jó reggelt!

- Jó reggelt, Efsun! Egy csészével? - bökött a fekete ital felé.

- Na még szép.

Miközben töltötte a kávét a válla fölött hátra pillantott.

- Még 5 perc és kész a rántotta.

- Nincs annyi időm. Mennem kell a céghez. - tiltakoztam, miközben átvettem tőle a csészét és azonnal belekortyóltam.

- Egy kiadós reggelire mindig van idő.

- Olyan szőrszálhasogató társtulajdonos partnert fogtam ki, hogy azt is megjegyzi, ha egy percet kések. - húztam el a szám.

Sedef kortyólva egyet a kávéjába felkuncogott.

- Édesem te magad főnöke vagy. - nézett le rám, majd hozzá tette. - Eddig nem érdekelt, hogy ki mit mond.

- Hát épp ez az. - szívtam be a levegőt hosszan, majd kifújtam. - Amit ő mond az engem nagyon is érdekel. - sóhajtottam.

A néném lepett tekintettel meredt rám, majd letette a csészét a pultra.

- Mégis ki ez a bizonyos partner?

- Kerem Hakanoğlu. Kemal bácsi fia.

Sedef ajkai megnyíltak és lassan egy „O" betűt formált. Vártam, hogy feldolgozza az információt.

- Szóóóóval... - nyújtotta el a szót. - Miért is érdekel, hogy ő mit gondol rólad?

Ezt most komolyan megkérdi? Pont ő?

Felvontam a szemöldökeim és amolyan „Ezt most komolyan kérded" nézéssel néztem őt.

- Na ne! - esett le neki. - Te... te most tényleg? Szerelmes vagy? - érintette meg a pultan pihenő kezem.

- Annak éppen nem nevezném, de... - itt elakadtam. Még nekem sem volt teljesen tiszta, hogy mivan köztem és Kerem között. De egyben biztos voltam. Mégpedig abban, hogy nem vagyunk közömbösök egymás iránt.

- De valamit érzek. - fejeztem be a gondolatom. - Ez nem túl korai? - fordultam kétségbeesetten a néném felé, aki eddig gyanúsan hallgatott mellettem.

- Rám ne nézz. - emelte maga elé védekezően a kezeit. - Én nem vagyok a szerelem szakértője.

- Azért reméltem, hogy mondasz egy két bölcs gondolatot. - szontyolódtam el.

- Lássuk csak. - gondolkodott el. - Egyet mondhatok. Fiatal vagy és élj végre.

- Ez a tanácsod? Hát ez elég silány.

- De ha megfogadod, garantált a szórakozás és az életre szóló kaland. - jegyezte meg sokatmondóan.

Halvány mosoly jelent meg az arcomon, majd a csuklómra helyezett órára pillantottam.