~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
A telefon beszélgetés után úgy döntöttem, hogy veszek egy jó hosszas habos babos fűrdőt. Abban reménykedtem, hogy az majd segít ellazítani a tagjaimat.
Mivel még fiatal volt az idő negyed hét, úgy döntöttem, hogy a fűrdő mellé társítok még egy kis csésze kávét is. Csak, hogy jobb legyen a hangulat.
A kádat jól megtöltöttem meleg vizzel, majd ledobva magamról a már fölöslegessé vált ruhadarabokat birtokba vettem a kádat és élvezettel merültem el benne.
Hogy mennyire jó. Te szent ég! Nem adnám semmiért.
Annyira ellazított, hogy nem tellt sok időbe, hogy elszundikáljak. Nem tehetek róla, egyszerűen csodás hatása volt a víznek.
Viszont mikor felébredtem kevésbé éreztem azt a jótékony hatást. A víz teljesen ki volt már hűlve és mire kiszálltam vacogtam.
Gondolatba szidtam magam, hogy hogy voltam képes elaludni ilyankor. Gyorsan szárazra törőltem a testem, majd magamra kaptam a múltkor Keremtől elcsórt inget, amit még akkor vettem magamra, amikor először nála aludtam.
Akárhogyis nézegettem magam a nagy tükörben orbitálisan nagy volt rám az ing, de nem érdekelt. Kárpótolt az, hogy finom Kerem illata volt és folyton azt szagolgattam.
Végül a nappaliban telepedtem le az újramelegített kávémmal és a könyvemmel.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Már jó ideje nem volt időm és alkalmam sem arra, hogy kézbe vehessem a könyvet. Most biszont úgy döntöttem, ha törik ha szakad ma este a végéig fogok lapozni és befejezem.
Annyira jól esett a ház csendje. Csak a fali óra monoton kattogását hallottam, miközben lassan iszogattam a fekete kávémat.
A hajam zavarni kezdett az olvasásban, ugyanis egyfolytában előre lógott, így ezt megelégelve fogtam magam és egy laza kontyba fogtam össze.
Erről is Kerem jutott az eszembe. Ő mondogatja mindig, hogy szereti ha így viselem a hajam. Az emlék megmosolyogtatott.
Már éppen elértem az utolsó fejezetet a könyvben, amikor valaki csengetett az ajtón.
No fene! Csak nem Sedef néném érkezett mégis haza. De neki van kulcsa. Minek csöngetne? Akkor nem ő lesz az.
Lassan csattogó csupasz lábakkal lépkedtem az ajtó felé, ahol a kint várakozó kezdte elveszíteni a türelmét, ugyanis ráfeküdt a csengőre.
- Itt vagyok már! Mégis mi olyan sűrgős? - nyitottam ki az ajtót kissé dühösen, de amikor megláttam, hogy ki áll előttem igencsak megszeppentem.
- Jó estét, Efsun kisasszony! - nézett vissza rám huncut mosollyal az arcán Gamal herceg.
- Jó estét! - vettem erőt magam, hogy válaszoljak. Nem akartam holdkórosnak tűnni a szemében.
