ELŐNYÖS ÜZLET

3. RÉSZ

• Kerem

- Jó reggelt! - a hangra felfigyeltem, mire az irányába fordítottam a fejem.

Dila doktornő érkezett meg egy lehengerlő mosollyal az arcán. Kár, hogy ezuttal nem tudtam értékelni ezt a nemes gesztust.

- Mi a fenét adott be nekem? Alig van erőm. - mondtam, kissé nehézkesen.

- Egyfajta nyugtatót. Van testi fájdalma? - hajolt fölém, majd megint a szemeimbe világított.

- Nem a testem fáj. - momdtam ridegen.

Nem lenne semmi bajom, ha Efsun itt volna velem.

Rámemelte barna szemeit, majd sajnálatot véltem felfedezni benne.

- Ezeket be kell vennie. - nyújtott felém két fehér gyógyert.

Megpróbáltam felülni de nem jártam sikerre. A tulajdon kezeimben nem volt semmi erő.
A doktornő megragadta a bal karom, ami közelebb volt hozzá, majd segített nekem.

Ez a tette kedves volt ugyan, de csorbát köszörült a férfiú büszkeségemen. Bosszúsan morogtam az orrom alatt egy a „Rohadt életben"-t, majd számba dombtam az orvosságot.
Persze rögtön azonnal az orrom alá nyomott egy pohár vizet is.

- Köszönöm. - motyogtam. - Miféle pirulák ezek? - kérdeztem felpillantva rá.

- Az egyik a szívverését próbalja meg normalizálni, míg a másik a vérnyomását.

- Mikor engednek ki?

Már most el akartam húzni innen. Még az sem érdekelt, hogy erőm sem lett volna hozzá, csak innen minél meszébb kerüljek. Rühellem a korházakat.

- Még bent fogom tartani pár napig ellenőrés alatt.

Hogy mi van?

- Pár napot? Nekem nincs pár napom arra, hogy itt poshadjak. - jöttem azonnal idegbe.

És hogy ezt nyomatékosítsam még jobban előre dőltem ültő helyemben. Akkor vettem csak észre, hogy korházi pizsama van rajtam. Egy undorodó vicsorral hagytam annyiban.

- Aláírok amit csak kell, hogy sajat felelősségre elhagyom ezt a helyet.

- Nem.

Mi a fasz? Nem tilthatja meg a tavozásom.

- Nem?

Inkább ez a határozott fellépése lepett meg a leginkább. Micsoda ki harcias nőszemély.

- Nem tarthatnak itt kényszerrel.

- Hová akar menni, hisz még lábra sem tud állni. - nézett le rám széttárt karokkal.

Na szép! Most meg egy gyenge kis pöcsnek tart. Na azt már nem.

Mérgemben kissé oldalra fordítottam fejem, majd hangosan kifújtam a levegőt.
Egy határozott mozdulattal lekaptam magamról a takarót. Meglepett az, hogy a saját nadrágom volt rajtam. Csak a felső rész volt pizsama.

Mind a két kezem az ágy karfájára tettem, majd ahogy csak tudtam megmarkoltam azt. Az erőlködéstől remegett a kezem és általa az ágy is.
A homlokom izzadni kezdett, pár hajtincs a szemembe lógott, de nem érdekelt. Arra öszpontosítottam, hogy lábra kell állnom.

Nem vagyok gyenge! Nem vagyok gyenge! Talpra tudok állni.

Ezeket mondogattam magamban. A doktornő felém igyekezett, de azonnal elhárítottam.

- Ne! - néztem fel rá, azonnal talákozott az én elszánt tekintetem az ő hitetlenkedő és csodálkozó íriszeivel.

Ez után nem is kísérelte meg azt, hogy segítsen.
Pillanatokkal később totálisan kifáradtam ugyan, de talpra álltam.