ELŐNYÖS ÜZLET

22. RÉSZ

• Kerem

Árgus szemekkel figyeltem Dila minden egyes apró mozdulatát. Megragadta a forgószékének háttámláját, amit mellém tolt, majd helyet foglalt

Gyakorlott mozdulatokkal helyezte a felkaromra az eszközt. Alája helyezte a sztetoszkópját, majd a jobb kezével pumpálni kezdte.
A tekintetem le sem vettem az arcáról miközben, figyeltem minden rezdülését. Azt, amint összeráncolta homlokát mialatt koncentrálva a pulzusomra figyelt. Vagy amint beleharap a bal alsó ajkába.

Azok az ajkak...
Még mindig kísért a múlt éjszaka történései. Azóta nincs sok tiszta gondolatom. Folyton megállás nélkül Dilat látom magam előtt... Az asztalon... A vágytól még szebb arca... A remegő teste a karjaimban...

Ajaj! Bajban vagyok. Nem szabadna ilyeneken járnia az eszemnek.

Dila enyhített a karom szorításán, majd le is vette kezemről a mérőt. Köpenye zsebéből előkapta tollát, amivel feljegyezte az eredményt egy papírra.

– Valami gond van doktornő? – kérdeztem, miután továbbra is fenntartotta a komoly arcot.

– 165/110 a vérnyomás, ami nagyon magas.

Letette kezéből az iratokat utána meg szembe találtam magam a komoly tekintetével.

– Szeded te rendesen a gyógyszereket, Kerem? – tette mellkasa előtt keresztbe kezeit.

– Igen, szedem. – mondtam, mialatt lassan talpra álltam.

– Még elvégzek néhány szívvizsgálatot, ha azok az eredmények sem jók, akkor változtatunk a gyógyszereken.

Némán bólintottam. Dila mellém lépett, hogy elvegyen valami kábelekből álló gépezetet, de gyors voltam így elkaptam a karját. Lepetten kapta rám a tekintetét.

– Arra nem gondoltál, hogy a jelenléted és a közelséged váltja ki belőlem ezt a reakciót, hm? – a hangom suttogássá alakult át. A forró lehelete az arcomba csapott, annyira közel voltunk egymáshoz. – Akármennyire próbálkozom, nem tudom kordában tartani. Nem megy.

Hallottam, hogy gyorsabban és szaggatottabban kezdi el venni a levegőt. A csuklóján lévő kezemmel még közelebb húztam magamhoz.
Olyan közelségben voltunk, hogy láthattam, amint ennek köszönhetően megrebbennek a szempillái.

– Kerem – suttogta a nevem, miután nyelt egy nagyot. – Ez itt a munkahelyem.

– Na és? A munkádnak hála találkoztunk. – vettem két ujjam közé az állát, majd kissé fennebb emeltem.

Tökéletes alkalom ahhoz, hogy megcsókoljam. Azok az ajkak szinte könyörögnek azért, hogy rá tapasszam a sajátom.

A homlokom az övének támasztottam. Megnedvesítettem ajkaim, majd folytattam a suttogást:

– Tegnap este óta másra sem tudok gondolni csak rád.

– Ezzel nem csak te vagy így. – fújta ki a levegőt mosollyal az arcán.

Ha eddig nem, akkor ezek után biztosan, hogy megcsókolom.

Kissé lehajoltam hozzám, majd elemi erővel tapasztottam ajkam az övére. Ezzel nem sikerült meglepnem, ugyanis ő is ugyan ilyan szenvedéllyel fogadta a csókot.
A mellkasomban a szívem azonnal gyorsabban kezdett el verni. A kezemnek nem tudtam parancsolni és szinte azonnal jobb kezemmel beletúrtam Dila hajába, amire rámarkolva finoman hátra húztam.
A nyelvem az alsóajka szélén simítottam végig, mire Dila válasza egy halk nyögés volt, amit a torkom mélye nyelt el.

A szabad kezem lecsúszott a kerek és feszes fenekére, amibe belemarkoltam.
Dila megmarkolta a felkarom, belenyöszörgött a csókba. Éreztem egy kis nyomást, így elszakadtam tőle és kissé eltávolodtam, hogy a szemeibe nézhessek.

– Valami rosszat tettem? – kérdeztem összezavartan.

Dila a fejét rázta.

– Nem. Dehogyis!

– Akkor? – simogattam végig a jobb karján.

– Itt vagyunk a munkahelyemen, ráadásul meg éppen vizsgálnom kellene téged.

Megmosolyogtatott. Gyönyörű volt, ahogy kipirult arccal elkezdett itt magyarázkodni nekem.

– Jól van, rendben. – emeltem fel megadóan a kezeim. – Vizsgálj meg, de este elviszlek vacsorázni.

Láttam a tekintetében, hogy ellenkezni akar így hozzátettem:

– Ez a feltételem.

Pár pillanatig elgondolkodott, majd válaszolt:

– Oké.

Halálkomolyan emeltem fel a kezem és nyújtottam felé a kisujjam, várva, hogy ő is adja az övét.
Hitetlenkedő tekintetét az enyémbe furta, amjd mikor látta, hogy komolyan gondolom a dolgot halk kuncogással egymásba akasztotta a kisujjainkat, azzal meg szétváltak.

– Na de most kivizsgállak. – azzal nyúlt is a gép után.

                                 *****

Dila megmutatta a professzionalista énjét ma a korházban. Komolyan mondom egy rakat vizsgálatot végzett el rajtam, mintha tényleg halálos beteg lennék és éppen haldokolnék. Ezt meg is jegyeztem neki, mire a válasza egy morcos pillantás volt. Jobbnak láttam befogni a szám és figyelni.

Amúgy hamar végzett Dila a feladataival így jómagam is hamar szabadultam onnan. Habár nem szerettem a korházakat, de ezt az egyet valamiért még is kedveltem.
Ennek egy okát tudtam csupán és az a valami vagyis valaki Dila Duran doktornő.

Mikor kiléptem a korházból és beültem az autóba akkor esett le igazán, hogy én elhívtam őt egy randira.

Randi. Az oké. Viszont mégis hova vigyem el vacsorára?

Ezen kattogott az agyam amikor elhagytam a korház parkolóját, majd úgy döntöttem, hogy meglátogatom a húgomat, Ayset. Már napját sem tudom, hogy mikor láttam őket utoljára. Belegondolva kissé elszégyeltem magam, hogy ennyire elhanyagoltam őket. Efsun halála után alig beszéltem a családommal, na meg a barátaimmal. Egyszerűen csak magam mögött hagytam az egész múltamat és magasról tettem rá, hogy mi van velük. Emiatt most meg lelkiismeretfurdalás kezdte el mardosni a szívemet a mellkasomban.

Hirtelen megjelent előttem a kis rosszcsont, Umut mosolygós arca, amint teli torokból azt kiáltja, hogy: „Kerem!” a hangjában mindig volt egy bizonyos furcsa kiejtés, ami kettőnk között azt jelentette, hogy majdnem lebuktunk, amikor valami csínytevést követtünk el ketten együtt.
Éppen az utcába kaynarodtam, ahol a házuk van és akaratlanul is elmosolyodtam az emléktől.