ELŐNYÖS ÜZLET

33. RÉSZ

• Efsun

- Mi volt ez az előbb? - fordultam Kerem felé, miután távozott Gamal herceg köreinkből.

- Mire gondolsz? - kérdezte értetlenkedve.

- Lehettél volna kedvesebb is az imént.

- Nézd Efsun. Kurvára nem érdekel, hogy ő egy királyi herceg. Nem akarom elfogadni ezt a munkát. - mondta a legtermészetesebben.

- Mi? Miért nem?

Annyira meglepődtem, hogy csak ennyit tudtam kérdezni.

- Valamiért nem kedvelem ez a férfit. - vonta meg lazán a vállát.

És akkor hirtelen leesett, hogy mi is lehet a baja.

- Közrejátszik benne az is, hogy a melleimet nézte? - fordultam vele szembe, miközben felvontam a szemöldökeim.

- Igen. - vallotta be. - Az is de, nem csak az. Kellemetlen érzés tőr rám, a jelenlétében.

- Mi féle kellemetlen érzés? - tettem kezem a mellkasára.

- Nyugtalanság. Nem bízom benne, Efsun. - simogatta meg az arcom.

- Értem. De ugye tudod, hogy jól kell érvelned Zeynep és Demir előtt, hogy miért nem akarod vállani.

- Tudom.

             *****

Pár órával a herceg távozása után úgy döntöttünk Keremmel, hogy összehívunk egy megbeszélést úgy, hogy mindenki részt vegyen rajta. Hisz végtéreis mindenkit érint ez a dolog.

- Vágjunk is bele! - mondta Kerem, miután Mert becsukta maga mögött az irodája ajtaját. - Efsun kérlek elmondanád a többieknek, hogy miben állapodtunk meg Gamal herceggel?

- Hogyne! - köszörültem meg a torkom, majd tálaltam minden egyes információt az üggyel kapcsolatban.

Szegény Zeynep és Demir majdnem leestek a székről, amikor azt mondta, hogy még nem biztos az, hogy nekifogunk.

- Ez pontosan mit akar jelenteni? - érdeklődött Demir.

- Azt, hogy nem ugrunk egyből fejest. - vette át a szót Kerem.

- De hisz ez egy vissza nem térő hatalmas lehetőség a Hakanoğlu&Aslan Holdingnak. - érvelt ésszerűen Demir.

- Valóban az, de én akkor is amondója vagyok, hogy alaposan gondoljuk át a dolgot. Nem szimpatikus nekem ez a herceg.

- Gondolhattam, hogy ez lesz. - csapott az asztalra Demir. - Nem tetszik a fickó és emiatt már döntöttél is. - jött dühbe a barátja, majd mérgesen rám pillantott. - Te is az ő pártját fogod?

- Demir lenyugodnál? - próbálta csitítani Kerem.

- Efsunt kérdeztem. - vágott vissza a férfi.

Még sosem láttam ilyen dühösnek. Sőt még sosem hallottam, hogy ketten így beszéljenek egymáshoz.

- Nézd Demir, Keremnek igaza van át kell gondolnunk.

- Persze, hogy az ő oldalán állsz.

Erre most mit mondjak?
Én is szeretném ezt a munkát, de nem vehetem figyelmen kívűl Kerem döntéseit sem, hisz a társtulajdonos. Nem vehetem semmibe őt.

- Higgadjunk le, oké? - javasolta Zeynep, aki lassan körülnézett az összegyült társaságon. - Kerem kérelek jól fontold meg, azt hogy hogyan döntötök Efsunnal együtt, mert ennek a dolognak nagy a hordereje. Fontos lenne az a projekt a cég számára és nem alapozhatunk csak arra, hogy neked nem szimpi a szaudi faszi kinézete. Bocsánat a kifejezésért. - pirult el az arca, miután rájött, hogy mit mondott.

Halványan elmosolyodtam a látványra és Kerem is ezt tette.

Tudtam jól, hogy mind a kettejüknek fontos lenne az a projekt. Arcukra volt írva a csalódottság, amikor arra kértük őket, hogy még várniuk kell.

Kerem hol Demirre, hol Zeynepre vagy rám nézett, majd vett egy nagy levegőt.

- Jó rendben. Ha Efsun is beleegyezik részemről mehet. - adta meg magát végül mire láthatóan fellélegzett mindenki a teremben.

Majd minden szempár rám szegeződött.

- Nem leszek ünneprontó. - emeltem magasba kezeim megadóan.

- Ez az! - pattant fel győzelemittasan Demir a forgószékből. - Nem bánod meg testvér. - veregette vállon Keremet, aki csak csillogó szemekkel figyelte boldog barátját.

Két nappal később meg is ejtettük az új találkozót Gamal herceggel. Mondanom sem kell látni lehetett rajta az örömöt. Valamiért nagyon minket akart megkaparintani emiatt a munka miatt. Tovább nem is törődtem vele.

Még mielőtt megtörtént volna a szerződés aláírása bővebben átnyálaztuk az információkat és azt, hogy pontosan hová is szeretné felépíttetni a palotát. Elég hosszadalmas folyamat volt, hisz mégiscsak egy palotáról van szó. Maga az épület egy focipálya méretű lesz, plusz meg a mellék épületek és a hatalmas udvar. Majd hasra estem amikor kiderült, hogy oroszlánoknak is kell egy hatalmas territóriumot berendeznünk. Oroszlanoknak...

Te szent ég!
Valóban nem aprózza el a dolgokat Gamal herceg. Az ő szavaival élve: „Még az apámon is túl akarok tenni." Kétség kívűl egy igazi versenyszellem. A határ náluk a csillagos ég.

            *****

Az autómban ültem és hazafele vezettem. Közben meg a telefonom csörögni kezdtt és megjelent rajta Sedef néném neve.
Mosollyal az arcomon nyomtam rá a zöld ikonra, majd hangosítottam ki a készüléket.

- Hellóka! - szóltam bele.

- Szis Efsun! Mit csinálsz? Zavarlak? - kérdezte.

- Nem zavarsz. Éppen hazafele vezetek. - kanyarodtam be az utcába, ahol lakom. - Te?

- Hát én éppen egy barátommal vagyok. - hallottam amint a hattérben egy ajtó nyitódik vagy csukódik. - Csak szólni akartam, hogy ma este nem megyek haza.

A ház elé érve megállítottam az autót. Közben meg a tavirányítóval kinyitottam az udvarra vezető kaput és behajtottam rajta. Majd leállítottam a motort. A telefont a fülemhez emeltem amikor magamhoz ragadtam a táskám, hogy bemenjek.

- Ismerem ezt a bizonyos barátod?

- Áh nem. Nemrég találkoztam vele. Gondoltam eltölthetnénk együtt egy kis időt. Tudod, hogy jobban megismerjük egymást. - magyarázta megállás nélkül én meg folyamatosan vigyorogtam de ő ezt nem láthattam.

- Férfi vagy nő?

- Számít az valamit? Amúgy férfi.

Úgy tudtam! Tudtam.

- Nézd Sedef. Felnőtt nő vagy. Azt teszel amit csak akarsz. Azzal töltöd az időd akivel csak akarod. Köszönöm, hogy tudattad velem, hogy ma nem jössz haza így nem kell idegeskednem, hogy merre is császkálsz.

- Efsun? - érzékenyült el a hangja.

- Tessék?

- Szeretlek. Csak te vagy már nekem. - kissé megremegett a hangja.

A szívem mintha valami kifacsarni készült volna. Hirtelen szűró érzés kerítette hatalmába.

- Én is szeretlek téged néném. Érezd jól magad.

- Úgy lesz. - azzal bontotta a vonalat.